A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

'A változás kulcsa bennünk van...'

Bagdy Emőke professzor asszony maga a megtestesült derű és kiegyensúlyozottság. Sugárzik belőle az életigenlés, az optimizmus és a jókedv. Rengeteg embernek segített a pályája során, és bevallja, előfordul, hogy neki is szüksége van segítségre. Úgy véli, saját fizikai és pszichikai jóllétünkért felelősséget kell vállalnunk.

Bagdy Emőke
Fotó: Várszegi Sándor

RIDIKÜL MAGAZIN Évtizedek óta foglalkozik emberekkel. Az elakadt helyzetbe került segítségre szorulók problémái mennyire hagynak nyomot a segítőn? Milyen belső erőforrásokra tud támaszkodni egy pszichológus ahhoz, hogy hosszú időn keresztül meg tudja őrizni a lelke egészségét és a pálya szeretetét?

BAGDY EMŐKE Bennem mindig is eredendő kíváncsiság munkált arra vonatkozólag, hogy vajon az az ember, aki hozzám fordul, milyen utat tett meg addig, amíg elérkezett oda, ahol úgy érzi, egyedül nem megy tovább. Mindennél jobban szeretem, amit csinálok. Folyton megújulok benne, mert nincs két egyforma eset, nincs két egyforma személy, személyiség. A segítés folyamatában belső erőforrásként használom a tárgyi, a gyakorlati és a műveleti tudásomat. Ugyanakkor nincs olyan, hogy „egyetlen módszer”, amit ráhúzok a személyre, mint egy kényszerzubbonyt. Meg kell ismerkednem az ő problémavilágával, a múltjával, a történetével, szövetséget kell találnom vele. Számomra az egyik legnagyobb kihívás, hogy ki tudom-e alakítani ezt a szövetséget, amelynek segítségével képes lesz megbízni bennem. A legfontosabb, hogy a személy elhiggye, a változás kulcsa saját magában van. Ez az egyik legnehezebb része a munkának, mert a világ, amelyben élünk, arra tanít, hogy ha van egy problémád, vedd be ezt a tablettát, és minden rendbe fog jönni. Most, azonnal, mindent, gyorsan, de tudnunk kell, hogy ez nem így működik. A páciens belülről kell, hogy elhiggye, és megbizonyosodjon arról, hogy ő fogja megváltoztatni a dolgokat, nem én, és nem a tabletta. Én nem vagyok se kuruzsló, se varázsló, csak egy rendes pszichológus (nevet), aki igyekszik az ő erőit felébreszteni.

RM A jó pszichológus tehát jól képzett, elhivatott és elkötelezett.

BE Így van. De az is fontos, hogy szeresse az életet. Derű és reménység nélkül nem beszélhetünk jó pszichológusról. A pályát nem tudja szeretni az, aki nem szeret élni. A mi szakmánk a reménység pszichológiája. Ha nincs reménység, ha nem látom a másikban a jövendő, talpra álló, egészséges, saját dolgait felelősen intéző embert, akkor nem szabad ezen a területen dolgoznom. Én nemcsak a romokat veszem észre, hanem már látom a helyreállított lelki épületet. Mindig próbálom megérinteni a személyt olyan pontokon, amelyeken keresztül ráébred arra, hogy van saját ereje.

RM A segítőszakmákban gyakran felmerül a kiégés lehetősége. Ki segít a segítőnek?

BE A segítőszakmákban – ahogy máshol is – fontos védőfaktor, ha szeretjük a munkánkat. Ha nem látjuk a munkánk értelmét, értékét, akkor valóban elveszíthetjük a motivációnkat és a lelkierőnket. A szupervízió keretében egységes rendszerben képezzük ki azokat a szakembereket, akik a szakembereknek segítenek. A segítőnek ugyanis éppúgy lehetnek gondjai. Lehet például kamasz gyerekem, amikor jön egy házaspár, hogy mihez kezdjen a kamasz gyereke problémáival. Nyilvánvaló, hogy ha a páciens problémája ütközik és összemosódik az én személyes kínommal, akkor nem tudok objektív lenni, illetve nem tudok segíteni. Az objektivitásba ilyenkor óhatatlanul beszűrődik némi szubjektivitás. Ez viszont megengedhetetlen. Amikor meghalt a férjem, akkor én gyásszal nem tudtam foglalkozni. 

RM Segítséget kért?

BE Bizony. Jómagam is kérek segítséget. Minden esetben, ha úgy érzem, elakadtam. Mikor a magam gyászával gyürkőztem, elmentem ahhoz a segítőhöz, akivel régóta munkaszövetségben vagyok. Szupervízió nélkül nem lehet dolgozni.

RM Sokan pár hónapos tanfolyami papírral próbálják az emberek lelkét gyógyítani. A napjainkban oly népszerű ezoterikus irányzatok, valamint az önjelölt lélekgyógyászok „munkálkodása” nem ássák alá a szakma hitelét?

BE De igen, sajnos. Ahhoz hogy valaki pszichológus lehessen, három plusz két évig tanul, de ekkor még csak okleveles pszichológus. Ezt követi még négy év, ha klinikus, és további három év, ha pszichoterapeuta akar lenni. Az emberek ezt nem tudják. Hogyan versenyezhet valaki egy féléves ezoterikus tanfolyami papír birtokában ekkora tudásanyaggal és ilyen képzési rendszerrel? Épp ezért fontos lenne, hogy létrejöjjön a Magyar Pszichológus Kamara, amely nemcsak érdekvédelmi testület volna, de jogi konzekvenciákkal is járna a működése. Mi nem ítélhetjük el a sarlatánokat, de felhívhatjuk a jog figyelmét a hézagokra. A kamarai törvény egyébként kész van, és már csak az utolsó lépések hiányoznak, az egész szakma nagy várakozással tekint elébe.

RM Az elmúlt évtizedekben jelentős társadalmi változások mentek végbe, miközben szemtanúi lehettünk egyfajta fogódzkodó- és értékvesztésnek, krízisek sorának. Mindezzel párhuzamosan egyre több pszichés zavart regisztrálnak. A folyamatok nyilván összefüggnek.

BE Az emberi lélek nehezen tűri a változásokat, és mi, magyarok különösen magas biztonság- és autonómiaszükséglettel rendelkező nép vagyunk. Kopp Máriáék végeztek ezzel kapcsolatos összehasonlító vizsgálatokat: kiderült, hogy az európai országok közül az egyik legindividualistább náció vagyunk, ugyanakkor irreálisan magas a biztonságszükségletünk. Nem bírjuk jól a változást, a gyűrődéseket. A kettő együtt (legyen meg az, amit szeretnék, másrészt meg ne legyen változás) nem megy. A szabadversenyes kapitalizmus a farkastörvényeivel hirtelen szakadt ránk. Anómia állapota állt elő. Anómiában elvész a hit és a reménység, a belső biztonságérzés, annak érzete, hogy urai vagyunk az életünknek, hogy tudjuk, merre tartsunk, mit kezdjünk az életünkkel, hogy bízhatunk a jogban, a szabályozókban. Anómia állapotában nincs kihez fordulni, nem látjuk a jogorvoslat és az emberi élet megjavíthatóságának a reményét – ekkor az anómiába belebetegszünk. A biztonságszükséglet rögtön a fiziológiai szükségletek után következik. Előbbre való, mint a szeretet.

RM Ez hogy függ össze az értékrend megváltozásával?

BE Én inkább az értékek szétesését hangsúlyoznám ebben a folyamatban. A hagyományos értékek abszolúte nevetség tárgyává lettek. Holott azok tartották az életet: az erkölcs, a hit, a hűség, az elköteleződés, a felelősségvállalás. Most privát erkölcsök vannak érvényben, az individualizmus minden egyebet felülír: az a jó, ami nekem jó. A konzumvilág üzenete: legyen neked jó, mert megérdemled, juss hozzá minél hamarabb, minél gyorsabban, minél többhöz. Ez abszurd helyzet. Az ember ugyanis társas lény, és együttélésben kizárólag másokkal lehet valamit elérni, kölcsönösen. Az altruizmus-vizsgálatok világosan elénk tárták, hogy ha én akceptálom a te problémáidat, és segítek neked, egészségesebb leszek. Amikor segítek, a szervezetem endorfint termel, és immunstimulációval reagál. A segítés folyamatában az ember önbecsülése is megnő. Ahelyett azonban, hogy ezt felismernénk, mindenki a saját gesztenyéjét kapargatja, és olyan életmódot folytat, ahol a „neked több van, nekem több van” filozófia válik „értékké”.

RM Rivalizálás együttműködés helyett?

BE Pontosan. Állandó versengésben élünk. Ez pedig leginkább a férfiakat teszi tönkre. A férfit az egész hormonrendszere arra predesztinálja, hogy teremtsen, hozzon létre valamit a világban. Ha nem tudja elérni, hogy megbecsüljék, akkor összeroppan a lelki gerince, letörpül, nímanddá lesz. Egy állását elvesztő férfi fél év alatt depressziós, egy nő nem: nekünk több kell a gyűrődésből (vagy mástól leszünk depressziósak). A pszichológia legnagyobb értéke, hogy segítene élni, ha komolyan vennénk.

RM Ön szerencsére ezt hirdeti, és messzire elér a hangja.

BE Igyekszem. Sokszor kérdezik tőlem hogy minek tartok annyi előadást. Azért, mert – őszintén bevallom – az a rögeszmém, hogy személyes felelősségem a pszichológiát hirdetni. Tisztában vagyok ugyanis az értékével, és azt is tudom, hogy az információ hatalom. Éppen ezért az információ nem maradhat kevesek kezében, hanem ki kell kerülnie a köztudatba, hogy ne lehessen minket manipulálni. Mert a tudatlant manipulálja a világ – például a kuruzsló.

RM Vagy a konzumkultúra…

BE Pontosan! Védjük meg magunkat! A reklámok világa az összes érzékszervi csatornánkat egyszerre célozza meg: a látást, a hallást, a szaglást, a tapintást, az ízlelést. Ezért van az, hogy a mosópor körül is pillangók röpdösnek, és lágy muzsika szól. És mi bevesszük, megesszük. Minél tudatlanabbak vagyunk, annál befolyásolhatóbbá és védtelenebbé válunk.

RM Angol szakszóval a „me-generation” korszakát éljük. Rendben van, hogy „én”, de hova tűnt a „mi”? Hova tűnnek a társas kapcsolatok? A közösségi, kollektivista folyamatok háttérbe szorulnak?

BE Jungnak nagyon igaza van, amikor azt mondja, hogy létezik a kiegyenlítés törvénye. Az elmúlt évszázad túlságosan is az individualizmus, az egoizmus irányába sodort minket. Tönkremegyünk, belebetegszünk, nem vagyunk boldogok. Muszáj valamit tennünk, lassan az utolsó órához érkezünk, elég csak a környezetszennyezésre gondolnunk, amely magában foglalja a szellemi és a lelki környezetszennyezést is. Mentális lerombolódás megy végbe, és az emberi minőség végtelenül leromlik. Ez hosszú távon nem tartható, ám Jung szerint előbb vagy utóbb megtörténik a kiegyenlítés. Az elmúlt időszakban nem voltunk közösségi emberek, de rá fogunk jönni, hogy csak együtt lehetünk boldogok.

RM Milyen jövő vár a most felnövekvő generációra?

BE Félelmetes, de már tízévente beszélhetünk generációs ugrásról, a korábbi harminc helyett. A 2000 után születettek a Z generációhoz tartoznak, a 2010 után születettek a „new generation” tagjai. Ők már teljes mértékben a komputeromorf világnak és a digitális kultúrának a képviselői. Léteznek alapkutatások, amelyek szerint a „new generation” gyermekeinél már az agyszerkezetben és a kapcsolásokban is változások mutathatók ki. Ezek a gyerekek másképp gondolkodnak, más mechanizmusok programozódnak beléjük. Első élményeik között ott van a számítógép nyomogatása, és bár nem értik még a működését, már használják. Komputerizált módon kezdik el „látni és elsajátítani a világot”.

RM A lelki működésük is megváltozik ezáltal? Máshogy fognak érezni, kommunikálni?

BE Nagyon. Minden szempontból. És a legfájdalmasabb, hogy hiába kiabáljuk, hogy itt a veszedelem, hogy nincs személyes kapcsolat, nincs szemkontaktus, nincs limbikus érzelmi simogatás, nincs egymáshoz érés, sokan mégsem veszik tudomásul, hogy ebből baj lehet. Az érintés erősíti az immunrendszert, az ölelés, a puszi, a csók javítja az egész vitális állapotunkat: a személyes kontaktust, az érintést nem tudjuk nélkülözni.

RM Mi vár ezekre a gyermekekre később?

BE Nem tudom, de úgy vélem, programozható és vezérelhető, könnyen manipulálható generáció nőhet így fel.

RM Lehet azért reménységünk egy szép, új világban?

BE Hogyne! Egyre többen vagyunk, akik besokalltak, és azt mondják, hogy nem mehet így tovább, valamit változtassunk. Elindultak különböző partikuláris összekapaszkodások és okos kezdeményezések. Vannak például, akik nem vesznek televíziót, vagy szabályozzák, mennyit számítógépezhet a gyerek. A korlátozás jó módszer, de a másik oldalról persze elengedhetetlenül fontos, hogy ne csak a tiltás legyen jelen. Adnunk is kell valamit helyette: az életkori sajátosságoknak megfelelő szórakozási formákat, szerető, meleg, odafigyelő családi együttléteket. Biztosítsunk valódi, közösségi élményeket. Ha egyénenként beszélünk az emberekkel, mindenki azt mondja, hogy nem jó irányba haladnak a dolgok. Lassan felébredünk. Szerencsére egyre nagyobb a pszichológia iránt érdeklődők tábora. A jungi kiegyenlítődés-törvény értelmében pedig lehet, hogy ez a század fogja meghozni a nagy fordulatot. Ha a tudatunkban megtörténik a mentális ébredés, akkor már meg vagyunk mentve.

Címkék: család, , férfi, párkapcsolat, pszichológia, pszichológus, x generáció, y generáció, rivalizálás, értékrend, individualizált világ, z generáció, mentális ébredés, lelki működés, new generation, me-generation, konzumkultúra, anómia, biztonságszükséglet

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen előfordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!