A napos oldalon
Létezik egy képesség, amelynek segítségével boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lehetünk. A reziliencia nem azt jelenti, hogy soha többé nem kell problémákkal szembesülnünk, hanem azt, hogy a nehéz élethelyzetek átélése és esetleges testi-lelki szenvedések után gyorsan vissza tudjuk nyerni eredeti, jó állapotunkat.
A problémákhoz való viszonyulásunkat nagyban befolyásolja, mennyire tudunk rugalmasak maradni. A reziliens személy olyan, mint a rugó, a szivacs, a gumilabda, vagy a keljfeljancsi: tegyenek vele bármit, ha elengedik, hamarosan visszanyeri eredeti állapotát. A reziliencia egyfajta védőhálót jelent, azt a képességet, hogy egy krízisből, ha sérülésekkel is, de megerősödve és érettebben kerüljünk ki.
Talán nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy az intelligenciát a változásokhoz való alkalmazkodás jelzi leginkább. Mert bizony nem a legokosabb vagy a legerősebb fog túlélni, hanem az, aki a leggyorsabban és leghatékonyabban képes idomulni a megváltozott helyzethez. A rezilienciáról ugyanez mondható el. A rugalmas alkalmazkodás a túlélés, a hosszú távú fennmaradás kulcsa.
A reziliens emberek természetesen ugyanúgy megsiratják a veszteségeiket, nekik sem könnyű a feldolgozás folyamata. Ők azonban tudatosan tesznek azért, hogy a gondjaik ellenére ne hagyják el magukat, hogy felálljanak, hogy túléljenek. Nem adják fel a céljaikat, az álmaikat, relatív optimizmusukat. Ők azok, akik bármilyen nehéz helyzetben találják magukat, mindig igyekeznek meglátni az élet naposabb oldalát.
Csak a változás állandó
Tulajdonképpen egyetlen stabil pont van az életünkben: a változás. Változunk mi, változnak a környezetünkben élők, változik a világ. Elég csak a szerepeinkre gondolni: diáklányból dolgozó nő, beosztott, majd akár vezető lesz, közben feleség, esetleg anya, de egyben szomszéd, meny és barátnő, utas vagy éppen sofőr, és így tovább. Egy-egy szerepünk idővel megszűnhet, átalakulhat, de hirtelen újabb szerepkörben is találhatjuk magunkat. Aki pedig az állandó változási folyamatban képes ismételten megújulni, az a megpróbáltatásokkal is hatékonyabban küzd meg.
Kihívás: a reziliens személy a nehézségeket kihívásként, nem pedig bénító körülményként éli meg. Hibáira és kudarcaira úgy tekint, mint amelyekből tanulhat, és amelyek így további fejlődésre adnak lehetőséget, s az önbecsülésére nincsenek negatív hatással.
Elkötelezettség: fontos az életük és a céljaik iránti szenvedélyes elkötelezettség. Ez nem csak a munkára vonatkozik, az elköteleződés épp ilyen fontos az emberi kapcsolatokban vagy a kedvtelések területén.
Önbizalom: az esetleges kudarcok okának nem önmagukat látják. Nem úgy fogják fel, hogy "elrontottam, mert nem értek hozzá", ehelyett azt gondolják: "megtettem mindent, de nem kaptam elég segítséget. Most ugyan nem sikerült, de legközelebb menni fog".
Ugyanakkor a biztonságra való törekvés is alapvető lelki szükségletünk. A biztonságot pedig nem a változás, hanem az állandóság jelenti. Amit ismerünk, az biztonságos, ezért nehezen változtatunk, ragaszkodunk a megszokásainkhoz, félünk az újtól, rugalmasság híján viszont csorbát szenvednek a problémamegoldási stratégiáink.
Ebben segíthet a reziliencia. Vannak helyzetek, amikor le kell mondanunk a kényelmes „ismerősségről”, és ki kell lépnünk a biztonságos komfortzónából, mert az már nem szolgálja a boldogulásunkat.
Aki nem követi a változást, aki „nem halad a korral”, lemarad, aki pedig lemarad, mindenképpen hátrányba kerül.
Keljfeljancsik és keljfeljulcsik
De vajon kik alkalmazkodnak jobban a körülményekhez: a nők, vagy a férfiak? A reziliencia képessége a biológiai adottságainkból és az élettapasztalatainkból fakad, vagyis nem nem-specifikus, habár általánosságban elmondható, hogy a nők – evolúciós fejlődésük okán – inkább rendelkeznek a rugalmas alkalmazkodást elősegítő személyiségvonásokkal, hiszen a túlélésünket évezredeken keresztül az alkalmazkodás biztosította.
Ki voltak szolgáltatva a férfidominancia világának: amit a férfi tett, mondott, akart, ahhoz alkalmazkodtak, no meg a gyerekeink igényeihez: táplálták, nevelték, védelmezték őket. Később a változó világ feltételeihez igazodtak ha kellett, otthon maradtak, ha kellett dolgoztak, irányítottak vagy épp engedelmeskedtek. A jó alkalmazkodási készség több évezredes evolúciós öröksége mindenképpen óriási előnyt jelent a reziliencia tudatos fejlesztéséhez. Természetesen a férfiak között is sok a reziliens, hiszen ez a képesség számukra is elengedhetetlen a boldoguláshoz.
Gyakorlat teszi a mestert
Jó hír, hogy sokat tehetünk azért, hogy a dolgokra rugalmasabban és pozitívabban reagáljunk, így közelebb jutva a vágyott nyugalmi állapothoz. Előbb azonban érdemes átgondolnunk, mennyire követjük jelen életünkben az alább felsoroltakat.
1. Tegyünk a minél pozitívabb önképért! A reziliens emberek jókat gondolnak magukról.
2. Dolgozzunk a kapcsolataink építésén és a meglévők fenntartásán! A reziliens emberek erős szociális hálóval rendelkeznek, a család és a barátok pedig krízshelyzetben nagy segítséget jelenthetnek.
3. Összpontosítsunk a jó dolgokra az életünkben, és ne mindig a problémákon rágódjunk! A nehézségekben is keressük azt, hogy mit tanulhatunk belőlük.
4. Legyünk proaktívak! A reziliens emberek felelősséget vállalnak, és megpróbálják a kedvezőtlen dolgokat megváltoztatni. Ugyanakkor fontos, hogy felismerjük, mi az, amin nem tudunk változtatni, és arra ne pazaroljunk felesleges energiát.
5. Tűzzünk ki magunk elé célokat! A kudarcok elkerülhetetlenek, de a reziliens ember mindig a célt tartja szem előtt, így jellemzően nem adja fel.
6. Több szemszögből vizsgáljuk meg a dolgokat! Ami most rossznak tűnik, lehet, hogy később még kifejezetten hasznosnak bizonyul.
7. Legyünk reálisan optimisták! A reziliens emberek a pozitív végkifejletben bíznak, úgy, hogy közben nem hagyják figyelmen kívül a külső körülményeket se.
(A szerző viselkedéselemző. )
Még nincs hozzászólás