A leghíresebb kéjnők tündöklése és bukása
Az ősi mesterséget űző nők többségének nehéz sors jutott. Megalázó körülmények között bordélyházakban, sötét kikötői kocsmák hátsó termeiben árulták testüket. Voltak azonban a történelemben kurtizánok, akik nem csak, sőt nem is elsősorban testi kielégülést nyújtottak kuncsaftjaiknak. Okosak, műveltek, függetlenek voltak, jártasak az irodalomban, zenében. Fényűző otthonaik voltak, számos cselédjük. A társasági élet központjainak számítottak.
Nem kellett tartaniuk a rendőrség zaklatásaitól, mivel előkelő pártfogóik védelme alatt álltak. Nevük fennmaradt évszázadok, sőt évezredek során.
Az ókor leghíresebb kurtizánja
Az ókor leghíresebb kurtizánja, Phyré valószínűleg Kr. e. 371-ben született Thespiae-ben, eredeti neve Mnesarete volt. Amikor szépsége kivirágzott, Athénba költözött. Tökéletesen tisztában volt vele, hogy hibátlan testét hogyan használja a férfiak világában. Hamarosan nem csak szeretője lett a leghíresebb művészeknek, de legtöbbször múzsája és modellje is. A róla készült szobrok és festmények a mai napig múzeumokban, képtárakban láthatók.
Praxitelésznek, az ókor híres szobrászának a szeretője is volt, akinek Aphroditéjához is ő állt modellt. A híres kokott ingyen sohasem mutogatta magát, bő ruhákban járt, nyilvános fürdőbe sem tette be a lábát, ezért szépségéről legendák születtek. Kalandjairól történetírók zengtek.
A későbbi elbeszélések szerint a lány oly gazdagságra tett szert az évek során, hogy amikor Nagy Sándor megostromolta Thébát, és lerombolta annak falait, Phryné felajánlotta, hogy egy hatalmas összeggel segíti a városfal újjáépítését. A nagyvonalú felajánlásnak azonban feltételt is szabott, az összeg kifizetéséért cserébe azt kérte, hogy az új falakra véssék fel, hogy „Alexander lerombolta, de Phryné, a kurtizán újra felépítette.”
Életéhez, szeretőihez sok legenda kapcsolódott az évszázadok során. Az egyik szerint egy alkalommal, amikor bíróság elé állították, egyik szeretője, a híres ügyvéd, Hüpereidész védte, akit Athén legismertebb szónokaként ismertek. A történet szerint végül úgy ’győzte meg’ a bírákat védence ártatlanságáról, hogy a tárgyalás során Phrynét megkérte, hogy szabaduljon meg ruháitól, s a látvány felmentő ítéletet hozott.
Franciaország legbefolyásosabb kurtizánja
Madame de Pompadour, eredeti nevén Jeanne-Antoinette Poisson 1721-ben született Párizsban, nagypolgári családban. Jó nevelést kapott a legkiválóbb tanároktól, olvasott és okos fiatal lány hírében állt, ráadásul nagyon szép volt.
A népszerű történet szerint kilencéves korában azt jövendölték neki, hogy egy napon fontos helyet tölt majd be a király szívében. Innentől kezdve kis királynőnek, Reinette-nek szólították a hozzátartozói. 19 évesen férjhez ment az unokaöccséhez. Két gyermekük született, de az akkoriban elég rossz higiénés körülmények miatt fiuk már a születését követő évben, a lányuk kilencéves korában meghalt.
A18. századi Franciaország egyik legismertebb kurtizánja jelentős politikai és kulturális befolyással rendelkezett az udvarban, mivel ő volt a király, XV. Lajos első számú szeretője. Nem véletlenül, hiszen nem csupán gyönyörű, de rendkívül művelt, szellemes és szórakoztató volt, nem csak az ágyban, de a francia főúri társaságban is. Érdekelte a közélet, izgatta a politika, és komoly szerepe volt fontos politikai döntésekben.
Gyakran tálalt fel különleges fogásokat a lakosztályában, és nagy kegynek számított, ha valaki meghívást kapott ezekre az estekre. 1756-ban udvarhölggyé nevezték ki, miután szakított ’botrányos’ életével. Intim kapcsolata megszűnt a királlyal, befolyása azonban nem csökkent, saját dolgozószobájában rendszeresen találkozott miniszterekkel és a királlyal.
Beleszólása volt a külpolitikába, sokat tett a francia–osztrák szövetség létrehozásáért. Pénzügyei miatt gyűlölte őt Franciaország népe. Hatalmas összegeket költött építkezésekre, ruhákra, ékszerekre, szerencsejátékra. Fontosnak tartotta azonban a művészetek és a tudományos élet pártolását is. Rokonszenvezett a felvilágosodással, olyan embereket támogatott, mint Montesquieu és Rousseau, Voltaire pedig az ő közbenjárásával emelkedhetett a halhatatlanok közé.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban is, hogy 1762-re megjelenhetett az Enciklopédia mind a 17 kötete. Haláláig a király közeli és megbecsült barátja maradt. 1764. április 15-én tuberkulózisban halt meg, és XV. Lajos őszintén megsiratta őt.
Veronica, a leghíresebb velencei kokott
Veronica Franco 1546-tól 1591-ig élt. Az olasz reneszánsz híres kurtizánja Velencében született, s már egészen fiatalon felkínálta tökéletes testét a velencei nemes uraknak. Nem véletlenül választotta a szakmát.
Édesanyja, aki szintén híres örömlány volt, maga képezte ki lányát a gazdag férfiak elcsábítására. A lány sikerrel járt, már fiatalon feleségül ment egy gazdag velencei orvoshoz, de házasságuk nem sikerült. Ettől fogva a lány édesanyja szakmáját követte, és a korszak számos előkelősége, így például III. Henrik francia király is felkereste hálószobáját.
Egy 1565-ös, a velencei prostituáltakról szóló kézikönyv már az egyik legelőkelőbb és legkeresettebb kurtizánként említette, pedig akkor még csupán 20 esztendős volt. Ám nem csak testét, de szellemét, műveltségét, irodalmi tehetségét is nagyra értékelte kora.
A reneszánsz Velence egyik legműveltebb asszonyának számított. Ő volt az egyik első költő, aki nyilvánosan vállalta erotikus költeményeit, melyekben a szerelmet és az élet szépségeit dicsőítette. Életében két verseskötete is megjelent.
1575-ben a pestisjárvány során előbb fosztogatók rabolták ki otthonát, majd a járványt követően, 1577-ben perbe fogták boszorkányság vádjával. Ugyan befolyásos ismerősei révén sikerült megmenekülnie a máglyahaláltól, de vagyonát szinte teljesen elvesztette.
Keveset tudunk későbbi életéről, de valószínű, hogy 1591-ben viszonylagos szegénységben halt meg. Gyakran kiállt a nők jogaiért, és védelmezte a prostituáltakat, küzdött a nők oktatásért és szabad választójogáért. 1575-ben kiszabadult az inkvizíció börtönéből, de szépsége megkopott, küzdőszelleme megtört. Halála után művei is feledésbe merültek.
A színésznő kokott
Nell Gwynn Anglia egyik legismertebb kurtizánja 1650-ben született. Már egész fiatalon kitűnt színészi tehetségével és szépségével. Bár nem tudott írni és olvasni, valószínűleg testi adottságai segítették az előrejutásban.
Egy bordélyt üzemeltető asszony második lányaként szegény családban jött világra. Korán szembesült az élet ridegségével. Miután apja elhagyta a családot, anyjával és testvéreivel Drury Lane-ba, a prostituáltak központjába költözött. Az örömlányként dolgozó anyja mellett Nell is rövid idő alatt kitanulta a ’szakmát’. A bordélyházakban és kocsmákban hamar népszerűvé vált lány az italmérés mellett gyermek prostituáltként kereste kenyerét.
Amikor Londonban a Király Színház újjáépült, Nell elhatározta, hogy – az oda járó vagyonos nemesurak miatt – színésznőnek áll. Állítólag rendkívüli színészi képességekkel rendelkezett. Kihasználta, hogy a korszak két népszerű színésze, Charles Hart és John Lacy is vonzódott iránta, így közbenjárásukra már 13 évesen a színpadon szerepelt. Főként komédiákban játszott. Népszerű volt szabad szelleme, és nagy sikereket aratott tréfás szerepeivel.
Még csak 18 éves volt, amikor II. Károly angol király szeme megakadt rajta. Egyike lett a király sok-sok szeretőjének. Sőt a korabeli források szerint közülük a legkedveltebb. Az uralkodó és a szókimondó őszinteségéről ismert Nell között azonban nem csak szexuális kapcsolat, de mély barátság is szövődött.
Jóllehet, a későbbiekben a király még számtalan udvarhölgyet kitüntetett figyelmével, Nell, valamint két közös fiuk iránti szeretete és gondoskodása haláláig megmaradt. A királytól semmilyen címet nem kapott, az udvarban mégis jelentős befolyással rendelkezett, és II. Károly értékes ingatlanokkal jutalmazta szolgálatait.
A nőnek azt is sikerült elérnie, hogy egyik közös gyermekük nemesi rangra emelkedjen. Nell Gwynn leszármazottai így az angol arisztokrácia tagjaiként a mai napig is viselik St. Albans hercegének címét. Élete azonban tragikusan korán ért véget. 1687-ben, mindössze 37 évesen halt meg, valószínűleg szifilisz vagy más fertőző betegség következtében.
A 18. századi London legismertebb kurtizánja
London akkortájt nem csak Nell Gwynn kalandjaitól volt hangos. A Drury Lane Színház környékén ’dolgozott’ Sally Salisbury is, aki London akkori szórakoztatónegyedében, a kocsmák és piros lámpás házak gyakori vendége volt.
1691-ben, egy vitában megsebesített egy másik nőt, Anne Price-ot. Az eset a sajtóban nagy visszhangot keltett. Sally Salisburyt a tárgyalás során ártatlannak találták, de a személyét körüllengő legendák szájról szájra jártak. Alakja megjelent az irodalomban és a művészetben. Gyönyörű nő volt, nemesek, politikusok, művészek keresték kegyeit.
Afféle celebje volt a tizenhetedik századi Angliának, aki körül mindig botrányok robbantak ki. Rendszeresen összetűzésbe került a rendőrséggel, éjszakai mulatozásai után gyakran a börtönben ébredt. Nevezetesek voltak a legfelsőbb arisztokráciával fenntartott viszonyai.
Már egészen fiatalon az utcán kereste a kenyerét. Egy ideig a hírhedt skót nemes Francis Charteris szeretője volt. A férfi szexuális botrányaival és bűnöző életmódjával vált ismertté. Korrupcióval, zsarolással és egyéb illegális tevékenységekkel is foglalkozott. A férfi hagyta el a lányt, amikor az még csak 14 éves volt.
Ezt követően London egyik legdrágább bordélyházába került, ahol komoly klientúrát épített ki az odalátogató arisztokraták köréből. Karrierjének egy híres botrány vetett véget. Leszúrta egyik vendégét, egy bizonyos John Finch nevű férfit, mert valaki másnak adott két, korábban neki ígért jegyet az operába. Sallyt az eset miatt egy év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben valószínűleg korábban ’szerzett’ szifilisze miatt belázasodott, és mindössze 32 éves korában, 1724-ben meghalt.
Ezüst tálcán petrezselyemmel
Eliza Emma Crouch 1836 decemberében született Plymouthban. Fiatal lányként egy bentlakásos iskolába került a franciaországi Boulogne-ba. Ekkoriban Crouch és nővére, Hannah rendkívül szigorú apai nagyszüleinél éltek. Crouch már fiatal lányként is lázadt konzervatív nagyanyja ellen. Nem törődött a veszélyekkel, amelyek egy szép, fiatal nőre leselkedtek akkoriban az utcákon.
Egy napon, amikor egyedül kószált, elfogadta egy idősebb férfi meghívását, aki süteményeket vett neki, leitatta, majd megerőszakolta. Ébredéskor Crouch egy ötfontos bankjegyet talált a ruhája zsebében. Ezután már nem tért vissza sem a nagyanyja, sem az anyja otthonába, hanem szobát bérelt a Covent Gardenben. Megismerkedett Robert Bignell-lel, egy hírhedt szórakozóhely, az Argyll Rooms tulajdonosával.
Crouch hamarosan elhagyta egyágyas szobáját, az Argyll Rooms egyik lakosztályába költözött, és Bignell szeretője lett. Azonban hamar rájött, hogy a közönséges prostituált életmódja borzalmas, betegségeket és halált okoz. Elhatározta, hogy ő nem így fog élni. Úgy döntött, hogy ’kitartott’ asszony lesz, akinek életét gondosan kiválogatott szeretői finanszírozzák.
Ezek közül a férfiak közül az első Bignell volt, akivel Párizsba utaztak, és házaspárnak adták ki magukat. Idővel Crouch elhatározta, hogy a fővárosban marad. Felvette a Cora Pearl neve, s egy rövid ideig az utcán árulta bájait.
Első gazdag szeretője a huszonöt éves Victor Masséna volt, aki gazdaggá tette. Sokan következtek ezután. 1860-ra Pearl Párizs egyik leghíresebb kokottja lett. A leggazdagabb arisztokraták voltak a szeretői. Hálószobáját látogatta Orange hercege, Hollandia trónörököse, Grammont-Caderousse herceg és Charles Duc de Morny, aki III. Napóleon császár féltestvére volt.
A hölgy kastélyt bérelt, mely fényűző és drága, ólomüvegekkel díszített rezidencia volt. Budoárjában egyedi készítésű bronz fürdőkádjában fogadta vendégeit. A kastélyt ünnepi mulatságokra tervezték, és ritkán ült tizenötnél kevesebb vendég a vacsoraasztalnál. Pearl váratlan ötleteiről is ismert volt. Egyik este magát kínálta föl ezüsttálcán meztelenül, petrezselyemmel díszítve.
Szigorúan ellenőrzött lányok
A 19. században Franciaországban vezették be a hatóságok először a prostituáltak regisztrációját és rendszeres orvosi ellenőrzését. A század elején, a napóleoni korban csak Párizsban 180 olyan piros lámpás ház üzemelt, ahol a lányoknak hetente kétszer kellett orvosi vizsgálatnak alávetni magukat.
Szigorú szabályok szerint dolgozhattak. Tilos volt leszólítani a férfiakat a templomok 20 méteres körzetében, nem hordhattak feltűnő ruhákat, és lámpaoltás már csak fél órán át tartózkodhattak az utcákon.
A világ leghíresebb nyilvánosháza
A világ leghíresebb luxusbordélya az 1878-tól Párizsban működő Le Chabanais volt, ahol gyakran külföldi államfők is tiszteletüket tették. A leghíresebb látogató Viktória királynő fia, a később VII. Eduárd néven uralkodó walesi herceg volt. A Le Chabanais-ben a XX. században többek között Humphrey Bogart, Hermann Göring és Marlene Dietrich is megfordult.
Nana, a világirodalom leghíresebb kurtizánja
A felkapott párizsi kurtizán, Zola azonos című regényének főszereplője szegény külvárosi lány volt. A prostituáltak tömegéből egy-két vagyonos szeretője emelte ki. Igazi karrierje egy orfeumi fellépésével indult, A tizennyolc éves lány telt idomaiból áradó nyers erotikus vonzerő egész Párizst lázba hozta. Hamarosan lába előtt hevert a milliomos Steiner bankár, a gazdag Muffat gróf, Vandeuvres gróf meg egy sor újságíró.
Steiner vidéki kastélyt bérelt neki, ahol azonban a lány egy szerelmes kamaszra, Georges Hugonra árasztotta anyás gyengédségét. Az alacsony sorból feltört kurtizán, aki dúsgazdag szeretőket csavar az ujja köré, visszatérő alak a francia irodalomban. Ilyen karakter például Marguerite Gautier ifj. Alexandre Dumas A kaméliás hölgy című regényének főszereplője is.
(Forrás: Arcanum)
Még nincs hozzászólás