A kritika lényege a megerősítés
Furának hathat, de igaz: életünk első pillanatától adott, hogy mennyire fogjuk elviselni a velünk szemben támasztott kritikát. Személyiségünk ugyanis velünk született vérmérsékleti sajátosság. Ismerjük meg a másik személyiségét, mielőtt kritizáljuk!
Hogy ki hogyan bírja a kritikát, az attól függ, kinek milyen a kommunikációs és érzelmi tipológiája.
David W. Merrill PhD. és Roger H. Reid MA. négy kategóriába sorol minket 1981-es Personal Styles and Effective Performance című könyvében. Ezek szerint fenntartó/támogató (supporter), elemző (analyser), kontrolláló (controller) és pártoló, népszerűsítő (promoter) típusok lehetünk.
Nyilván a jelek nem fedezhetők fel egy újszülöttnél, de ahogy kezdenek kialakulni a személyiségjegyek, már látszik, hogy a promoter gyerek könnyebben oldódik társaságban, nem zavarja az ismeretlen környezet, és általában derűs hangulatú.
Az ő esetében tudható, hogy nagy egóval rendelkező egyén válik majd belőle, aki utálni fogja a kritikát. Tehát ha ilyen személyiséggel van dolgunk, kerüljük a bírálatot, inkább mondjuk el, hogy az illetőnek melyek a jó eredményei.
A színpadra született emberek is leginkább ebbe a kategóriába tartoznak, ezért is van, hogy az előadóművészek jobban szeretik, ha a sikeresebb alakításaikra emlékeztetjük őket.
De nemcsak a gyereknevelésben és a művészekkel való kommunikációban láthatjuk hasznát, ha ismerjük beszélgetőtársunk érzelmi tipológiáját: a legjobb munkahelyi vezetők jó kommunikátorok, mert tudják, miként kell motiválni, és főleg, hogy miként lehet kritizálni a kollégáikat.
A támogató típust (supporter) inkább négyszemközt, kedvesen és érzékenyen kell kritizálnunk, mert ők mindenkinek tetszeni akarnak, ezért rosszul esne nekik egy nyílt színi kritika. Ha ilyen éri, őket, nem mutatják a mérgüket, maximum a fájdalmukat.
Az ilyen típusú emberek maguk is kerülik, hogy másokat megbántsanak, utólag nagyon rossz érzésük lenne emiatt. Vagyis ha van a környezetünkben ilyen érzékeny, érzelmes, kiegyensúlyozatlan ember, akkor őt ne illessük kritikával, hacsak nem vagyunk vele nagyon jóban.
A támogató típus szereti a bensőséges viszonyt, a testi kontaktust. Az ilyen gyerekek nehezen válnak le a szüleikről, ha pedig szülővé válnak, általában „tyúkanyó” lesz belőlük.
A mindenben logikus elemző (analyser) az, aki ötször átgondolja, hogy szüksége van-e arra a ruhára, amit pár hete kinézett magának, mert – mint mindig, most is – fél, hogy hibát követhet el. Mire minden varrást ellenőriz rajta, a promoter barátnő már hat teljesen fölösleges lila fölsőt tett a kosarába, és úgy ujjong, mintha hatos ikrei születtek volna.
Az elemző formális szabályokkal és fenntartásokkal körülbástyázott életébe ez a viselkedés nem fér bele. Őt csak négyszemközt, csukott ajtók mögött szabad kritizálni, logikusan elmagyarázva, hogy miben és hol hibázott.
A durva összeszólalkozástól sem riad vissza a kontrolláló típus, akinél akkor járunk jó ösvényen, ha érzések nélkül mondjuk el, mit gondolunk a tevékenységéről, mert ő maga is az érzelmektől mentes, rövid és lényegre törő kommunikáció híve.
Nem szereti az idő- és energiapazarlást, vagyis hagyjuk a fölösleges köröket, gyorsan, egyenesen térjünk a tárgyra. Az ilyen típusú gyereket a legnehezebb nevelni, viszont ha sikerrel járunk, remek védőügyvéd válhat belőle…
Mindegy, hogy baráti, családi vagy munkahelyi kapcsolatokról van szó, mielőtt kritizálunk, ismerjük meg az illető személyiségét, térképezzük fel, hogy önismereti szempontból milyen kommunikációs típus, mert a kritika lényege a megerősítés, és nem a bírálat. A bírálat összetör, míg a bátorítás oxigén a léleknek.
Még nincs hozzászólás