A harmadik fél
Sári és Zsófi több mint egy hete nem beszéltek egymással. Bár a legtöbb harmincas barátnőnél az egy hétig tartó csend nem tűnik rémisztőnek, de ez a két fiatal nő pontosan tudta, hogy nagy baj van.
Senki sem készíthet fel arra, milyen érzés, amikor egy tízéves barátság a végéhez közeledik. Pláne, ha annyi mindent éltetek át együtt, mint Sári és Zsófi.
Bár egyesek számára giccsesnek hangozhat, de ők ketten sokáig meg voltak arról győződve, hogy férfiakra sincs szükségük, hiszen egymásban már megtalálták az igaz társat, a rosszul végződő szerelmi viszonyaikra pedig csupán könnyfakasztóan vicces anekdotákként tekintenek, melyeket egy üveg bor felett még élvezetesebb kivesézni.
Sári mindig is szabad szellemű volt, főleg a szerelem terén, nem hitt a házasságban, abban, hogy örökre leláncolja magát egy férfihoz, és a tettei sem hazudtolták meg ezt a felfogását. Zsófi ezzel szemben megrögzött romantikus lélek, aki főként a szerelembe volt halálosan szerelmes, és annak alanya sokszor másodlagos volt. Ők ketten csodásan kiegészítették egymást. Senki mástól nem tűrték volna el a cinizmust, de ha egymáson gúnyolódtak, annak mindig hatalmas röhögés volt a vége.
Aztán egy meggondolatlan pillanatban Zsófi egy csípősebb megjegyzést tett barátnője legújabb választottjára, Tomira. Egyszerűen nem értette, hogyan is veheti komolyan Sári ezt a fiút, Tomit, a jólfésült fürtjeivel, a mellény-zakó szerelésével és a hozzá illő retró lakk bőrcipővel, félig kész filozófiadisszertációjával. Ez a fiú megtörte Sári szerelmi szkepticizmusát.
Zsófi megpróbált örülni Sári abszurd boldogságának, de amikor látta, hogy Tomi érzelmileg manipulálja barátnőjét, eltűnt belőle minden tolerancia. Nem csak arról volt szó, hogy Tomi nem szimpatikus a motyogásával, a mesterkélt humorával, a felvágós műkedvelői stílusával, hanem hogy sikerült neki minden szeretni való tulajdonságot kiirtania Sáriból.
Sári már nem nevetett többé, sőt, egyre komolyabban vett mindent, ami fölött azelőtt csak szórakozottan vállat vont. Tomi és Sári öt hónapi ismeretség után költözött össze. A két barátnő egy ideig néha kettesben találkozott, de már nem volt ugyanaz. Sári vagy folyvást csak felvágott a kapcsolatával, vagy arról panaszkodott, hogy fél, Tomi már nem szereti, mert két napja a haverjaival volt inkább este, mint vele. Zsófi még soha nem látta őt ennyire gyengének és kiszolgáltatottnak.
Az ominózus este éppen másfél héttel a mosolyszünetük előtt történt. Sári végül rávette Zsófit, hogy próbáljanak meg újra hármasban találkozni. Bár Tomi igyekezett, Zsófi mégis fölösleges harmadiknak érezte magát. Arra gondolt, talán nem vele van a baj, és még csak nem is Tomival, hanem Sárival.
Bár Tomi továbbra is idegesítette, inkább Sári volt az, aki kiverte nála a biztosítékot. Erről pedig csak Tomi tehet, gondolta, hiszen ő az, aki átváltoztatta a barátnőjét valami esküvőmániás, tökéletességet hajszoló, szeretethiányos lénnyé, aki nem érti többé az iróniát. És ezt egy meggondolatlan pillanatban meg is mondta Sárinak. A legjobb barátnőjének. Azóta nem beszélnek.
Még nincs hozzászólás