A férfi irányít, a nő követ?
Ha feltennék önnek a kérdést, hogy női, vagy inkább férfi főnököt választana-e, mit felelne? Bár hosszú évtizedek óta harcolunk a nemi sztereotípiákon alapuló előítéletesség ellen, a legtöbb esetben a férfi kerül ki győztesen a csatából.
Bizonyos előítéletek csak nagyon nehezen kopnak ki a közgondolkodásból. Tipikusan ilyenek a női vezetőkkel (és nem csak a gépjárművezetőkkel) kapcsolatos előfeltevéseink. Az imént feltett kérdésre az emberek döntő hányada zsigerből, gondolkodás nélkül rávágja: férfit – mind a nők, mind a férfiak szívesebben dolgoznak férfi vezető irányítása alatt.
A jó vezető ösztönös
Preferenciánk mögött automatikus beidegződés húzódik meg, az okfejtés pedig messzire vezet. A hagyományos nemi szerepekről való gondolkodásunk – bár ezek a szerepek más frontokon erőteljesen átalakultak az elmúlt évtizedekben – mélyen gyökerezik, nem írható felül egykönnyen. A férfi irányít, a nő követ. A férfi határozott, domináns, racionális. A nő befolyásolható, alkalmazkodó, emocionális. Egyértelmű, hogy a jó vezető rendelkezik a hagyományosan férfi nemi szerephez köthető tulajdonságokkal: analitikus gondolkodású, racionális, lényeglátó, határozott, erőskezű, versengő, higgadt. Ugyanakkor ez nem minden esetben elégséges. Egy jó vezető nőies tulajdonságokkal is kell, hogy bírjon: az empátia, a támogatás, a konszenzuskeresés, a megértés bizonyos döntési helyzetekben ugyanúgy elengedhetetlen.
Léteznek tehát pozitív és negatív női és férfi személyiségvonások is. A legjobb vezetők, akár férfiak, akár nők, a pozitív női és férfi tulajdonságok kombinációjával rendelkeznek, s azokat helyzettől függően alkalmazzák. Ösztönösen tör elő belőlük a helyzet által megkívánt adaptív vezetői magatartás: tudják, mikor kell határozottnak és kíméletlennek lenni, mikor kell gyorsan és ésszerűen meggondolt döntést hozniuk, de érzik, amikor empátiával, megértéssel és együttműködő hozzáállással hatékonyabb megoldásra jutnak.
Az általánosítás csapdája
Nincs tehát jó, illetve rossz női vagy férfi vezető, egyszerűen jó és rossz vezető van. Gyakran beszélünk arról, hogy a női vezetők kiszámíthatatlanok, sokszor személyeskednek, nem képesek racionális döntéseket hozni. Ugyanakkor az üzlet, a tudomány és a politika világának vezetői között magasan felülreprezentáltak a férfiak, a nagy számok törvénye alapján pedig pontosan ugyanúgy találhatunk rengeteg rossz főnököt: köztük is sok a határozatlan, a kiszámíthatatlan, a merev gondolkodású, és a sort hosszasan folytathatnánk. A férfiak és a nők is lehetnek erőskezűek, tárgyilagosak, empatikusak, de éppúgy lehetnek hataloméhesek, törtetők vagy épp kiszámíthatatlanok.
Hogy ki milyen vezető, az a jellemétől, a személyiségjegyeitől függ, illetve attól, mit hoz ki belőle a betöltött pozícióval járó felelősség, és hogyan reagál azokra a kihívásokra, amelyek egy egész közösség irányításával járnak. Legyen szó akár férfiról, akár nőről, aki korábban érzéketlen, hataloméhes vagy éppen hangulatember volt, vezetőként sem fog változni. Ahogy többnyire a humánus, segítőkész, széles látókörű és megfontolt személyek sem viselkednek másképp, ha beülnek a főnöki székbe.
Megküzdeni az előítéletekkel
Mindezek ellenére úgy tűnik, a női vezetőkkel szemben számos előítéletet még mindig nagyon nehéz felszámolni. Ha például egy női vezető elveszti az önuralmát, kifakad, esetleg érzékenyebben reagál egy helyzetben, könnyen rásütik, hogy azért viselkedik így, mert nő. Míg ha egy férfinál szakad el a cérna, általában azzal magyarázzák, hogy ideges, sok a dolga, nagy a teher rajta. Tapasztalatok szerint a férfi főnökkel szemben megbocsátóbbak az emberek: ha hibázik, könnyebben napirendre térnek felette az alkalmazottak, mint mikor egy nő téved. Ha egy nő vezető pozícióba kerül, sokszor meg kell küzdenie az előítéletekkel is – nem elég rátermett, nem elég erős, szakmai tudása megkérdőjelezhető –, ugyanakkor meg kell felelnie az elvárásoknak, amelyek ugyanazok, mint a férfi vezetők esetében.
Talán épp ezért a női vezetők esetében gyakran jelenik meg a folyamatos bizonyítási kényszer: ha már egyszer vezetői pozícióba jutott, minden tőle telhetőt meg fog tenni, hogy jól teljesítsen, és bizonyítsa a rátermettségét. A női vezetők ebből eredően hajlamosabbak hazavinni a munkát, nehezebben tudják letenni a tollat (vagy a billentyűzetet) a munkaidő lejártával. Lelkiismeretes és felelősségteljes hozzáállásukból, illetve teljesítménykényszerükből adódóan mindent (párkapcsolatot, gyerekvállalást, szabadidőt) képesek feláldozni a munka oltárán.
A férfiaknak jóval egyszerűbb a vezetői pozíciót és a magánéletet összeegyeztetniük, hiszen hagyományosan a nő feladata a meleg családi fészek biztosítása. A férfit senki se szólja meg, ha este 10-re ér haza a munkából, míg egy nő esetében ez számos problémát vethet fel. A tehetséges, ambiciózus, képességeiket a munka világában kamatoztatni kívánó nők sorsa tehát egyáltalán nem egyszerű, legtöbbször rengeteg lemondással jár.
A jó vezető nem a nemtől függ
Talán nincs már messze a nap, amikor arra a kérdésre, hogy férfit vagy nőt választanánk-e főnökünknek, a legtöbben azt válaszoljuk majd: mindegy. Mert nem az számít, hogy a felettesünk nőnek, vagy éppen férfinak született-e, hanem a személyisége, a rátermettsége, a képességei és a vezetési stílusa teszik őt jóvá, vagy rosszá.
(A szerző viselkedéselemző.)
Még nincs hozzászólás