A férfi, aki hisztizik
Mostanáig meg voltam róla győződve, hogy a szerelmi kapcsolatokban inkább a nő az, aki jobban igényli a törődést, a gondoskodást, és amikor ezt nem kapja meg, hajlamos a hiszti különböző fokaira. A férfi pedig, aki mindig hűvös és nyugodt, józan gondolkodású és meggondolt, a hisztin csak békésen mosolyog, és megvárja szépen, amíg az magától elmúlik, mert ő a bölcs, az okos, aki képes uralkodni az érzésein.
Hiszti. Érdekes kifejezés, amit lássuk be, leginkább a gyengébbik nemnél jelentkező panaszkodásra használ a köznyelv. Használják még az idegbetegségre, a váratlan indulati kitörésekre, amelyek szeretethiányból, meggondolatlanságból, kapkodásból, szorongásból és bizonytalanságból adódnak.
A hisztéria egyben orvosi szakszó, mely a latin hysteria (méhbetegség) és hystericus (méhbajban szenvedő) szavakból származik. Ám a szó eredetileg a görög a hüszteré szó, magyarul anyaméhet jelent. Hm… Lehetne még ennél is hímsovinisztább az a felfogás, hogy egy ilyen túlfűtött, ingerlékeny, beszámíthatatlan állapot, bárhogyan is nézzük, de azokra jellemző, akiknek méhe van?
Eddig nem törődtem ilyen szinten a lingvisztikában fellépő nemi egyenlőtlenségekkel, és a saját hisztimet is betudtam csupán annyinak, hogy mivel én nő vagyok, jellemző rám, hogy számonkérő üzenetekkel zaklatom a barátomat, hogy miért nem hiányzom neki, amikor nekem ő nagyon.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2022. évfolyama 12. számának 34. oldalán!)
Még nincs hozzászólás