A Délvidék idén Európa kulturális fővárosa
Európa felfedezte az egykori Délvidék szépségét és gazdagságát. Idén Újvidék, jövőre - Veszprém mellett - Temesvár lesz a kontinens kulturális fővárosa. De mit tud a mai magyar ember erről a tájról, amelyen manapság négy ország osztozik? Ahol a nagy háborúkig jól megfért egymás mellett tucatnyi nép, és gyönyörű, virágzó városokat épített?
Híres szerbek, horvátok, németek, zsidók, románok és szlovákok sora született ebben a térségben, és a magyarok közül is százak, ezrek. Vajon ki az ismertebb délvidéki: az énekesnő Rúzsa Magdi vagy a Szomszédok Lenke nénije, Komlós Juci, esetleg a költő Kosztolányi Dezső?
Emlékeznek-e még a szívtipró színész Jávor Pálra, vagy csak a Barátok közt Szőke Zoltánja él bennük elevenen.A teniszező Szeles Mónika, a mélabús Tóth Árpád, a gúnyos festményeiről ismert drMáriás (Máriás Béla), a pezsgőgyáros Törley József mind-mind e táj szülöttei.
Eredjünk nyomukba, nézzük meg, mit fedezett fel szülővárosaikban Európa. Tehetünk egy gyors, egy-két napos kisebb kört Szeged, Szabadka, Arad érintésével, vagy egy hosszabbat, eljutva Újvidékre is, ahol kibomlik a Délvidék teljes pompája.
Délvidék – egy folyamatosan változó fogalom
Szent István korában Alvidéknek nevezték a királyság déli határait övező vármegyék összességét, ebből lett a középkorban Délvidék. A török hódoltság korában senki nem használta ezt az elnevezést. A név csak a hódítók kiűzése után bukkant fel ismét, az 1700-as években, de már szűkebb értelemben, Bácskát és a Bánságot értették alatta, s ez így maradt az 1920-as évekig.
A második világháború alatt a Jugoszláviától visszacsatolt részeket illették így, a Bánságot már nem. Mára még tovább szűkült a fogalom, főleg a Vajdaságot értik alatta. Mi pedig mindezeket, amelyekről eddig említést tettünk.
Szeged, az összehasonlítás alapja
Izgalmas dolog pár óra vagy nap alatt három országban járni. Ha tudjuk, mi vár ránk, más szemmel nézzük kiindulópontunkat, Szegedet, ahol akár szállást is foglalhatunk, hogy innen induljuk holnap Szerbiába és – talán holnapután – Romániába. (A vállalkozóbb kedvűek persze a ’kis körben’ átruccanhatnak a horvátországi Eszékre is.) Fontos ismernünk egy város környezetét, a település történetét, azt, hogy a jelen pillanatig miből és hogyan élt, mi lehet a jövője. Ezek lesznek a szempontjaink a többi városban is.
Szeged megismeréséhez nagyszerű kezdet a Móra Ferenc Múzeum. Minden korosztálynak élmény, azoknak is, akik egy-egy szakkiállítást kedvetlenül bliccelnek végig. Mert a múzeum több kilátójából is pillantást vethetünk a városra. Olyan korszerűen működő múzeumban vagyunk, ahol a látogató még azt is megismerheti, miként áll össze egy kiállítás az ötlettől a megvalósulásig.
Hány ember évekbe telő munkája szükséges egy hatásos bemutatóhoz? Aki megismeri ezt a folyamatot, egészen más szemmel fogja megtekinteni a Folyónk és földje című kiállítást, amely az Alföld Szeged körüli részét, a Tisza növény- és állatvilágát mutatja be. Jó itt kezdeni, mert megmutatja, milyen tájba érkeztek a magyar honfoglalók, hogyan vágtak bele itt egy teljesen új életbe. Az Elit alakulat 2.0 egy friss kiállítás, érdemes május 22-ig megnézni, mert akkor bezár.
Pár lépéssel arrébb, az egykori vár megmaradt falai között Szeged egészen más felfogású, hogy úgy mondjuk ’népszerű’, vagy már-már ’bulvár’ történetét láthatjuk, amely azért korántsem értéktelen.
A Móra Ferenc Múzeumban elkezdett történet itt folytatódik fontos eseményekkel, érdekes részletekkel, pontos dátumokkal, és meglehet, sok embert vonz be, hogy itt nem csak szó esik az egykori boszorkányperekről, hanem kipróbálhatjuk, nem vagyunk-e magunk is boszorkányok. A betyár Rózsa Sándor története és a szörnyű 1879-es, mindent elsöprő árvíz audiovizuális háttérrel lett borzongatóbb.
Kijőve a szabadba, ne csak a színházat magát, hanem azt is nézzük meg, mit játszanak benne, hasonlóképp a szemközti moziban. Nézzük meg az árnyas, parkos Széchenyi teret, amely bizonyára az ország egyik legszebb pontja.
Kevesen tudják, hogy a tekintélyes méretű Városháza az egyike annak az összesen 265 épületnek, amely a nagy árvíz előtti 5723-ból megmaradt. Ám mivel a téren minden ház nevezetes, érdemes körbesétálni, itt-ott leülni, akár megebédelni, vagy csak egy fagyit elnyalogatni.
Akárhogy is döntünk, egy kis helyet hagyni kell a későbbiekre, mert alig teszünk majd meg egysaroknyi utat Szeged sétálóutcáján, a Kárász utcán, a Klauzál téren rögtön a nevezetes Virág cukrászdába botlunk, amelynek története jóval az árvíz előtt kezdődött. A másik, szinte történelmileg intézményesült hely az egy utcával arrébb újranyitott Hági Udvar és Étterem.
Kell a kalória, mert bár Szeged látnivalói viszonylag közel vannak egymáshoz, mire az ember látta a Dugonics teret és a szökőkút körül trécselő egyetemi ifjúságot, megcsodálta a Reök-palotát, esetleg elsétált az Új Zsinagógához, még nem volt a Dóm téren, nem látta a Fogadalmi Templomot, és nem kószált a szeles Tisza-parti sétányon. Bőven volna még mit sorolni, de azokat megnézni egy külön szegedi túra lenne.
A kis kör: Szabadka–Arad
A szegedieknek Szabadka mindennapos úti cél. A két város közti út csak 45 kilométer, ha nincs különleges forgalom a határon, háromnegyed óra alatt meg lehet tenni. A hullámzó gazdasági helyzet miatt hol az egyik város az olcsóbb, hol a másik, ilyenkor ott vásárol az egész környék.
Amikor a rendszerváltozás körül szabadabb lett az utazás, Szabadka piaca ezreket csábított ide Pestről is minden hétvégén. Most is népszerű. A nagy különbség a magyarországi vidéki piacokhoz képest, hogy itt főleg török áruk vannak, s ezek minősége – erre esküsznek a vásárlók – jobb, mint a kínai. Ráadásul eddig az árak is jobbak voltak, minden árus tud magyarul, elfogadták a forintot, nem kellett adót fizetni egy-egy sikeres alkudozás után.
De nem csak ezért jöttünk ide. Az út egy természetvédelmi terület, és a Palicsi-tó mellett halad. Ma is látszik, hogy milyen felkapott hely volt ez a Monarchia idejében. 1897-ben már villamossal lehetett kiutazni ide Szabadkáról, s akkor határozták el, hogy a birodalom legjobb üdülő- és fürdőhelyeivel veszik fel a versenyt.
1904 és 1912 között rengeteg olyasmi épült, ami az akkori idők luxus követelményeit kielégítette: fürdőépületek, napozóteraszok, kávézók, vendéglők, sportpályák, zenepavilonok és persze körülbelül 200 úri villa. Ez volt a fénykor, bár a tó környékét később is fejlesztették, a vízminőséggel gondok lettek, és ma is több-kevesebb sikerrel igyekeznek visszaállítani az eredeti minőséget.
Végre Szabadkán vagyunk! És nagyon otthon. A város a magyar szecesszió legszebbike, akkor épült, amikor ez az építészeti stílus hirtelen hatalmasat fejlődött a kiegyezés után. Egységes és elragadó arculata annak köszönhető, hogy a tervezők kevesen voltak, de sok épületet húztak fel.
Raichle J. Ferenc, Titus Mačković, Komor Marcell és Jakab Dezső ritka szép várost teremtettek. Az állomással szembeni Raichle-palotát a tervező magának építette, ma a város egyik szimbóluma. Egy részében most a Szabadkai Kortárs Galéria található, így beléphetünk az épület egyik, igaz, szerényebb szárnyába.
A város kellemességét csak fokozzák a platánfákkal szegélyezett utcák, terek. Ám hiába lágyítják el ezek a képet, a városháza méretei így is döbbenetesek. Érződik rajta az évszázados Szeged–Szabadka-vetélkedés, és a nyertes nem lehet kétséges. Szerencsére be lehet menni az épületbe, amely ugyanolyan ragyogó, mint építése idején, 1908–1912-ben. A magyar nyelvű feliratok mind megmaradtak, káprázatosak a szobrok, domborművek, az ólomüveg ablakok, kupolák és belső terek. Látni kell.
Felemelő, ünnepélyes dolog Szabadka belvárosában sétálni, és a séta végén egy jót ebédelni a csupa terasz, csupa vendéglő, mégis csendes, meghitt és árnyas Matije Korvina, azaz Corvin Mátyás utcában. Az árak a mai járványos és háborús időkben könnyen változhatnak, de általában jóval szerényebbek, mint otthon.
Vissza Szeged és Arad felé szót kell ejtenünk a Délvidék népességéről. A középkori Magyarország a törökök elleni védekezéshez szerbeket hívott ide, sokszor kényszerítve is őket a betelepülésre. Később, ahogy a török közeledett, menekültként érkezett újabb hullámuk, akárcsak a horvátoknak országuk minden szegletéből, még Dalmáciából is.
A Szabadka népességének meghatározó részét alkotó bunyevácok dalmát eredetűek és katolikusok. Furcsa, hogy a horvátok inkább szerbnek, a szerbek inkább horvátnak tartják őket. Hasonló betelepítés volt a középkorban Erdélyben is, ahová a szász hivatalnokok és iparosok mellé román parasztokat hívtak.
A török kiűzése után aztán nagy német és szlovák betelepítés kezdődött. A sokáig békés együttélés az 1800-as évek nacionalista ébredései után mérgesedett el, majd a második világháborúban torkollott tömeggyilkosságokba. A sebek, ha lassan is, időnként el-elkaparva, de gyógyulnak.
Csak azt a tizenhármat felejthetnénk
Kissé keletre eltávolodva a közfelfogásban értelmezett Délvidéktől, Arad felé vehetjük utunkat, mely autópályán is elérhető már. A táv Szegedtől 100 kilométer, határellenőrzéssel is megtehető egy és negyed óra alatt. A három, nagyjából egyenlő népességű város közül Arad a legrégebbi és gazdaságilag a legfejlettebb.
A kis távolság miatt története igen hasonló a másik kettőéhez, a lényeges különbség talán katonai jelentőségében volt, és abban, hogy mindig jelentős iparvárosként létezett. A török kiűzése után gyorsan újjáépült, a régi utcaszerkezet és az 1700-as évek várostervezése érdekesen elegyedett.
Persze, a legfontosabb építmény a Mária Terézia korában épített hatalmas és akkoriban bevehetetlen vár volt, s mely azóta is katonai létesítmény, nem látogatható. Ez az a vár, amelynek lábánál ’az aradi tizenhármak’ élete kihunyt. Az – egyébként tévesen – itt feltételezett vesztőhelyre épült emlékmű alatt vannak a hős katonák sírjai, mellettük furcsán, oda nem illően, de békét sugárzóan gondozott sportpályák.
Arad barokk és copf stílusban született újjá, a házak zöme – Szegedhez hasonlóan – itt is a kiegyezés után keletkezett eklektikus stílusban, csak ezeket nem pusztította árvíz, ezért kicsivel idősebbeknek tűnnek a szegedieknél. Később ide is megérkezett a szecesszió, és olyan csodák születtek, mint az 1913-ra elkészült Kultúrpalota.
Minden városban illik bemenni egy vallási közösség legjelentősebb templomába, de Aradon ez különleges élvezet, hiszen mindegyikük más-más történelmi időben épült, és más-más stílust képvisel. A legidősebb az 1702-es szerb ortodox templom barokk épülete, a legfiatalabb a 2006-ban átadott Szentháromság ortodox katedrális.
Az egyik legérdekesebb az 1758-ban épült Páduai Szent Antal-templom helyén épült 1903-as új templom, amely a minoriták bérpalotái közé épült eklektikus stílusban. A többi templom és a zsinagógák is igen látványosak, ha valahol, hát itt érdemes megnézni őket.
A mai belváros főtengelye, a körút mindkét oldalán hivalkodó középületek, arisztokrata és polgári paloták. Nagyszerű sétahely, minden saroknál megállásra késztető látványosságokkal. Arad az a város, ahol érdemes bemenni a szűk mellékutcákba is, kicsit csavarogni, el-eltévedni, mert olyan romantikusan otthonos. Aztán mindezt ki lehet pihenni a kanyargó Maros partján, egy csendes kávézóban, vagy egy fűzfák alatt megbújó teraszos étteremben. Nos, igen, Arad gyönyörű város.
Egy nagyobb kör: Újvidék felé
Ehhez már több idő kell. Az eddigi százötvenezres városokhoz képest ez kétszer nagyobb, jóval háromszázezer fölötti lakossággal. Amíg Újvidékhez érünk, elmondom, hogy ettől a várostól ne várjunk sok építészeti csodát, bár ami van, és még inkább, ami nincs, a magyarokhoz köthető.
A középkori Péterváradból nem maradt semmi, a török kiűzése utáni időkből, amikor a bal parti városrész az Újvidék nevet kapta, csak egy templom és a Duna szemközti dombján végignyúló vár említhető. Mindennek oka, hogy az 1848-as szabadságharc alatt a magyar kormány nem adott szabad önigazgatást az itteni szerbségnek, mire harcok törtek ki, s ezek során a 2800 házból álló várost rommá lőtte a magyar tüzérség.
A házak alig harmadát lehetett az ostrom után rendbe hozni. A húszezres város lakossága kevesebb mint a felére csökkent. Két évtized kellett ahhoz, hogy Újvidék utolérje magát, s messze volt még az 1800-as évek vége, mire kiszépült, és felépültek azok az intézményei, amelyek a későbbi Szerb Királyság legpolgáriasultabb városává tették.
A város főtere jellegzetes millenniumi pompát áraszt, ami egy-két utcában folytatódik, ilyen a Zmaj Jovina és a Dunajska, a mai Novi Sad legkedveltebb részei. A kiegyezés utáni idők erőteljes magyarosítással is jártak, ami aztán visszaütött a vesztes első világháború után, amikor a város Szerbiához került.
A szerb–magyar ellenségeskedés első csúcspontja a Magyarországhoz való visszacsatolás után, 1942 januárjában volt, amikor a magyar fegyveres erők 1246 helyi lakost végeztek ki. A második, amikor a háborúban győztes szerbek ezt körülbelül tízezer magyar meggyilkolásával torolták meg. És ne felejtsük, 1999-ben, a délszláv háborúk során a NATO bombázta a várost, hídjai mind a Dunába rogytak.
Újvidék Monarchiában épült belvárosa nem keltett hát jó emléket az itt élőkben, ezért egészen a legutóbbi időkig nem vigyáztak rá. Könnyen bontották le egyes részeit, hogy új sugárutakat nyissanak benne, vagy felhúzzanak egy-egy új épületet. A város modern építészete akár nívósnak is mondható, csak az összhang, a szerves fejlődés hiányzik belőle, ami érthető a történetéből.
De minden gond csak estig tart, amikor kiderül, hogy Újvidék egy délszaki város, és akkor kezd új életbe, amikor a hold felragyog az égen. Az este végtelennek tűnik, mindenki az utcákon-tereken hömpölyög, az éttermek-kávéházak tömve, a korzók zsúfoltak a városban és a Duna-parton is. Odafent a várban koncertek sokasága a bástyák körül.
Talán ez a pezsgő élet, a XIX. századi város vezető szerepe a szerb szellemiségben, és az itteni egyetemi diákság erős öntudatossága, a sok-sok galéria, stúdiószínház, vitakör volt az alapja annak, hogy a város Európa egyik kulturális fővárosa lett 2022-ben.
A program idézhetetlen, hiszen háromezer különböző eseményt rendeznek, melyek listája fent van az interneten. A programokból látszik, hogy az ittenieknek van bátorságuk szembenézni a múlt, a jelen és jövő legforróbb témáival. A kultúra itt nem szépelgést, a klasszikus darabok tökéletesre csiszolt előadását jelenti.
Aki mégis belefáradt a kritikus vitákba és a tömény művészetekbe, az el tud merülni a szabadkainál is sokkal nagyobb ’török’ piac árurengetegében, vagy a gyümölcspiac illatos kínálatában, ahol minden egyes paradicsom és barack tökéletes műalkotásnak tűnik.
Még nincs hozzászólás