Örökbefogadás
Senki sem készül örökbe fogadó szülőnek. A gondolat általában azután érlelődik meg a házaspárban, hogy már orvostól orvosig jártak, s a lombikprogrammal is hiába próbálkoztak. Vannak ettől eltérő helyzetek is, amikor vér szerinti gyermeket is nevelő szülők döntenek az örökbefogadás mellett. Császár Angela, Budavári Zita és Pataki Ági mesélnek és várják férfi vendégünk történetét.
Magyarországon az elmúlt években megnőtt az örökbefogadások, de sajnos az örökbefogadásra várók száma is. A tabu, titokzatosság, a szégyenérzet, amely évtizedekig övezte ezt a témát, kezd eltűnni. A párok, akiknek természetes úton nem születhet gyermekük, egyre nyíltabban felvállalják ezt, és egyre hamarabb döntenek úgy, az esetleges gyermekvállalási kudarcok után, hogy örökbefogadás útján teszik teljessé családjukat és életüket.
Évek óta átlagosan 2 ezer gyermeket tartanak nyilván örökbe fogadhatóként. Az örökbefogadásra alkalmas személyek száma ezt a számot sajnos nem éri el. Az év végén nyilvántartott örökbe fogadható gyermekek számát alig csökkenti az évente lezajló örökbefogadások száma, hiszen szinte ugyanannyi gyermek kerül nyilvántartásba is.
A területi gyermekvédelmi szakszolgálatoknál nyilvántartott örökbe fogadható kisgyermekek sok esetben fogyatékossággal, tartós betegséggel élnek, vagy egyszerűen csak „túlkorosok” a kisgyermekre vágyók szemében, hiszen közülük minden második gyermek már betöltötte a 10. életévét is. A gyermekek örökbefogadási esélyei nagyban függnek attól, hogy hároméves korukig családra találnak-e. Az örökbe fogadható kiskorúak között a 3 évesnél fiatalabbak aránya 4–7 százalék között mozog. Minden harmadik örökbefogadásra váró gyermek valamilyen fogyatékossággal él. Az ő állapotuk speciális kezelést igényel és magasabb költséget is jelent, így sokan elvetik annak a lehetőségét, hogy ilyen gyermeket vállaljanak. Gondozásukhoz – a családi háttér mellett – szükség lenne megfelelő oktatási intézményhálózatra is, de ez főleg vidéken megoldatlan. Így az örökbefogadók inkább további éveket várnak a számukra megfelelő kisgyermekre. Az örökbe fogadható gyermekek egy része nem a szakellátásból kerül örökbefogadó szülőhöz. A kisbabára vágyó családok szerencsés esetben rögtön a kórházból hazavihetik a magára maradt újszülöttet, de előfordul az is, hogy az egyik vér szerinti szülő új házastársa fogadja őt örökbe.
A magyarországi örökbefogadás folyamatának értelmező magyarázata helyett lássuk néhány sikeres példát, gondolatot az örökbefogadásról.
Pataki Ági megtapasztalta az örökbefogadás küzdelmeit. „Nem egyértelmű a társadalmi megítélés nálunk. Magasan iskolázott emberek számára természetesebb az örökbefogadás ténye, de a nyugati szemlélettől azért ők is messze elmaradnak, hiszen sokan nem mernek olyan csecsemőt magukhoz venni, aki valamelyik kisebbséghez tartozik. Talán azért, mert ilyen esetben nem lehet titkolózni, szemmel látható, hogy a kisgyermek nem „saját". De folyamatosan beszélni kell a témáról, így döntögethetjük a korlátokat. A legnagyobb hiba, amit örökbefogadó szülő akarva-akaratlan elkövethet, ha tagadja a tényeket, becsapja a környezetét, esetleg becsapja a gyermekét is. Egy szeretetteljes gyermek-szülő viszonyban elveszíti jelentőségét, hogy a kicsi kilenc hónapig kinek a hasában növekedett. Nem szabad eltitkolni az örökbefogadás tényét, hiszen csak őszinteséggel lehet felkészíteni a kicsit az esetleges problémákra. Fontos, hogy a gyermekben tudatosítsuk, a lelki kapoccsal, ami a szülei és közte kialakul, bármilyen probléma leküzdhető. És ha az örökbe fogadó szülő esetleg mégsem tud kezelni egy problémát, akkor nem szégyen az sem, ha szakemberhez fordul, vagy elolvas néhány, témába vágó könyvet.”
Az egyik ilyen témájú könyv ajánlója megerősíti mindezeket: „ Az örökbefogadó szülőknek ma már egybehangzóan azt tanácsolják a szakemberek, hogy a gyermekükkel minél hamarabb beszélgessenek arról, milyen módon került a családba, az örökbefogadás ne családi titok legyen, mert ha tabuként kezelik a kérdést, abból a későbbiekben csak baj származik. A beszélgetések legkézenfekvőbb kiindulópontjai a mesekönyvek, melyek a gyermekek számára érthető nyelven tálalják a témát, kérdéseket ébresztenek bennük, gondolkodásra késztetik őket.” Ebben a mesében az szünteti meg a konfliktust, hogy a szülők rászánják magukat az örökbefogadásra, tehát az örökbefogadott gyermek kovácsolja össze a családot. És valóban ez a legfontosabb üzenet, amit örökbefogadott gyermekünknek átadhatunk, hogy érezze, ő a legfontosabb kincse a családnak. Ez a történet is megerősítheti őt abban, hogy milyen sokat ér ő a szüleinek.
Budavári Zita 1995-ben hozta létre a Bölcső Alapítványt, amely 2013-ig több, mint 1100 segítséget kérő terhes anyát támogatott, több mint 700 esetben biztosította, hogy a krízis helyzetben lévő anyák az alapítvány segítségével szülhessék meg gyermeküket és 480-nál több örökbefogadó pár sikeres örökbefogadásában működött közre. Az elmúlt 17 év kitágította az alapítvány célkitűzését: a krízisterhesek megsegítése lett a fő feladatuk. A megoldhatatlan élethelyzet elé állított terhes anyák időben segítséget kaphatnak általuk. Az első terhes 1995 júniusában jelentkezett, azóta több mint 900-an kérték segítségüket. A gondoskodást kérők a 14 és fél éves kamaszlánytól a 48 évesig a legkülönbözőbb korúak: alig több mint felük hajadon, a többiek házasságban, élettársi kapcsolatban, elváltan vagy özvegyen éltek. Az alapítvány segítségével szült nők szülés előtt mindannyian úgy érezték, hogy nem bírják, nem tudják, nem akarják vállalni születendő gyermeküket, 20%-uk mégis hazavitte a nem várt újszülöttet. Az ő segítésük is komoly eredménye az alapítványnak. 80%-uk az örökbe adás mellett döntött, így lemondtak gyermekükről, akik az újszülött osztályról közvetlenül örökbefogadó családba kerültek. 1997-ben Szekszárdon és 2006-ban Budapesten is létrehoztak egy kis létszámú átmeneti terhes otthont azoknak a krízisterheseknek, akik növekvő pocakjukkal a terhesség utolsó heteire, hónapjaira el kívánnak rejtőzni lakókörnyezetük elől.
Szenczy Sándor a Baptista Szeretetszolgálat alapítója, vezetője. Az 1996 óta működő Szeretetszolgálat nevét és küldetését ma itthon és a világban már milliók ismerik, mivel ott van mindenhol, ahol nagy a baj. A „Fogadj örökbe!” elnevezésű program célállomásai a kongói nyomornegyedek is, ahol – a kambodzsai, nyugat-szaharai, malawi-i és vietnami árvaházak után – újabb otthont szeretnének teremteni a rászoruló gyermekeknek. „Ezeknek a gyerekeknek még a jelképes örökbefogadás is megmenti az életüket, nemhogy az, ha a szülők magukhoz veszik őket.”
A baptista lelkész és felesége eddigi 22 éves házasságuk során öt gyermeket nevelt fel. Egy saját gyermekük született, négyet örökbe fogadtak.
