Zarándokút a Pokolba
Akinek még nincs úti célja a tavaszi kirándulásokhoz, annak jó szívvel javaslom a nógrádi Tar község környékét. Az út akár még valamiféle zarándoklatnak is felfogható, hiszen a falu határában bugyognak a felszínre azok a kénes cseviceforrások, amelyek valószínűleg egyenesen a kénköves pokolban fakadnak, hirdetve a terület egykori ura, a leghíresebb középkori magyar zarándok, Tari Lőrinc pokolbeli utazását.
A Tar faluban, 1370 körül született, Rátót nembéli Lőrinc nevezetes zarándokútját valóban „Tari Lőrinc pokolbeli utazása”-ként szokás emlegetni, pedig hát nem is járt ő a pokolban. „Csak” a purgatóriumban, vagyis a tisztítótűzben, ami végül is hőhatását tekintve szinte ugyanaz…
Egy magyar úr a pokolban
Ez a kalandos életű lovag óriási karriert csinált Luxemburgi Zsigmond alatt azzal, hogy amikor 1401-ben a király ellen fellázadt bárók Budán letartóztatták Zsigmondot, Lőrinc kardot rántott ura védelmében, és sebeket is szerzett. Nem csoda, hogy rövidesen királyi pohárnokmester, honti és nógrádi főispán, majd a királyné fősáfárja lett, és Zsigmond a Sárkány lovagrend tagjai közé emelte.
1408-ban ennek a nagyúrnak az az ötlete támadt, hogy hosszú európai zarándokútra indul: járt Itáliában, Krétán, később Santiago de Compostelában, Szent Jakab sírjánál, majd felkereste Szent Patrik írországi barlangját is, amit a középkori utazók a pokol bejáratának tartottak. Ez a hely arról volt nevezetes, hogy azok közül, akik a barlangba leszálltak, csak kevesen tértek vissza élve, és aki visszajött, az is különféle látomásokról számolt be.
Persze, ma könnyen rámondjuk, hogy a hosszú úton elfáradt, többnapos böjtöléstől támolygó zarándokoknak több se kellett, mint beleszippantani a barlang kénes gázaiba, és könnyen támadhattak víziói – már annak, aki bátorság híján csak néhány lépést tett befelé. Aki mélyebbre ment, az bizony meghalt kénmérgezésben. A mérgezések nagy száma miatt a helyi hatóságok a 18. századtól megtiltották a barlangbéli zarándoklatokat, és lezárták a bejáratot. De ezt Lőrinc még nem tudhatta…
Az út az alvilágba
A Zsigmond király által az európai hatalmasságok támogatását kérő menlevéllel utazó magyar lovag 1411 késő őszén jutott el Dublinba, majd onnan a helyi perjel és egy kanonok kíséretében a Purgatórium szigetére. Lőrincnek a barlang kénes levegőjébe lépve azonnal víziói támadtak: előbb két gonosz lélek, majd egy öreg zarándok toppant elé, aki szerint Jézus közönséges népámító volt; később egy gyönyörű nő ajánlotta fel vágyainak kielégítését, de Lőrinc mindhárom esetben Krisztushoz fohászkodott, és ellenállt a kísértéseknek.
A negyedik látomás főszereplője maga Szent Mihály arkangyal volt, aki megmutatta a zarándoknak azt a völgyet, amelyben lánggal égő lelkek szenvednek: ez volt a purgatórium, vagyis a tisztítótűz, majd kivezette a lovagot a bejáratig, ahol az ír kísérők meglepve fogadták az élve visszatért zarándokot.
Írásos bizonyítékok
Tari Lőrinc útjáról Dublinban azon frissiben beszámolt Jacobus Yonge királyi jegyzőnek, és a teljes történetet egy canterburyi szerzetes másolatában, egy latin nyelvű kódex részeként ma is elolvashatja bárki a British Museumban.
A zarándokútról idehaza, a 16. század elején egy latin nyelvű vers is született, majd Tinódi Sebestyén egy kissé még jobban kiszínezve költötte bele Lőrinc útját Zsigmond király és császárnak krónikája című írásába. Tinódi előadásában Lőrinc már magát a királyt is látta a purgatóriumban szenvedő bűnös lelkek között, amint Zsigmond egy tüzes kádban fürdött, de nem egyedül:
„Sok párta nélkül való leányokat,
Szép menyecskéket és szép ruhásokat,
Kiknek Zsigmond megmérte köldekeket,
Hosszaságokat és ő szép tűgyeket…”
Sejtelmek…
A mai, örökké gyanakvó olvasóban, persze, furcsa kérdések merülnek fel: vajon az egész pokoljárás nem valamiféle diplomáciai fedőművelet volt? Ismerve Tari Lőrinc későbbi tevékenységét, akár még erre is gondolhatunk, hiszen az 1410-ben német királlyá választott Zsigmond számtalan kényes diplomáciai feladattal látta el bizalmasát: Tari Lőrinc 1412-ben Velencével titkos tárgyalásokat folytatott, majd jelen volt Zsigmond aacheni megkoronázásán, és a konstanzi zsinaton is.
Tagja lehetett 1416-ban is a király kíséretének, amikor Zsigmond Angliában megkötötte a franciaellenes canterburyi szövetséget – és meglehetősen sokatmondó adat az is, hogy 1411-ben, Lőrinc barlangjáró esztendejének a végén angol követség kopogtatott Zsigmond budai várában, megtárgyalandó az európai ügyeket… Vajon miért tartotta volna a király annyira fontosnak egy alattvalója egyszerű zarándokútját, hogy emiatt Európa egészére érvényes útlevéllel lássa őt el? Nem valami sokkal fontosabb megbízatással járt Tari Lőrinc Itáliában, Hispániában, Angliában és Írországban, mint egyszerűen a bűnei miatti vezeklés okán?
A császári koronáért bonyolult diplomáciai műveleteket folytató királynak nagy szüksége lehetett egy ilyen művelt, latin, görög, héber nyelven beszélő tanácsadóra – aki egyébként végül nem érhette meg urának 1433-as császárrá koronázását, mert Lőrinc valamikor 1426 környékén elhunyt, és valószínűleg az általa átépíttetett, ma is szépen karbantartott tari templomban temették el.
Hogy aztán pokolra, a mennybe, vagy az általa már otthonosan ismert purgatóriumba jutott – hát erről mesélnek a pokolban fakadó tari kénes gázú cseviceforrások, ha valaki eléggé közel hajol hozzájuk…
Még nincs hozzászólás