Zacher Gábor: a drognál is veszélyesebb a kütyümánia
Épp csak túl vagyunk a fesztiválidőszakon, sok szülő megkönnyebbülten dől hátra: megúsztuk ezt a nyarat is. Holott iskolaidőszakban is van mitől pánikolni, már ha az ember hajlamos rá. Zacher Gábor toxikológussal beszélgettünk a drogokkal, az alkohollal és más függőségekkel szembeni reális és irreális félelmeinkről.
– A Honvédkórház sürgősségi osztályának vezetőjeként mi a tapasztalata: megnő a forgalom egy-egy fesztivál alatt?
– A Sziget Fesztivál érint minket, hisz budapesti rendezvény, ilyenkor egy hét alatt nagyjából annyi beteg jön, mint máskor kilenc nap alatt, ami nem nagy emelkedés ahhoz képest, hogy egy városnyi ember gyűlik össze ebben az időben. Persze a helyszínen is van sürgősségi ellátás, patika, így csak a súlyosabb esetek, nagyjából a betegek 10 százaléka kerül hozzánk, a kórházba.
Nem az alkoholmérgezés és a drogtúladagolás a probléma legtöbbször, mint ahogy az emberek gondolják, a legkülönfélébb egyéb természetű gondokkal fordulnak hozzánk: mandulagyulladással, tüdőgyulladással, méhen kívül terhességgel, diabéteszes kómával, allergiás reakcióval, különféle sérülésekkel: mert belelépett valamibe, elesett, eltört a csukója vagy – igen, ilyen is volt – leesett a koncerten a barátja nyakából.
De pánikolni nem érdemes, óva intem ettől a szülőket. Inkább azt javaslom, jövőre menjenek ki ők is a gyerekekkel a szigetre. Nem mondom, hogy együtt kell mindenképpen bulizni, de egy laza fröccsöt meg lehet inni közösen, aztán mindenki megtalálja a neki való programot, és a szülő megnyugodhat, látja, jól van a gyerek, és a hely sem sátáni.
Sajnos a média mindig a horrortörténeteket közvetíti, és így nehéz reális képet alkotni. Én úgy gondolok ezekre a fesztiválokra, hogy bár lettek volna az én fiatalkoromban is.
– Habár a fesztiváloktól féltik a kamaszokat sok családban, a tapasztalat azt mutatja, évközben a szórakozóhelyeken, sőt, akár az iskolákban is hozzá lehet jutni drogokhoz.
– Igen, ez tény. De van egy hárombetűs varázsige: a nem. Lehet piára, drogra nemet is mondani.
– Persze, ha egy társainak megfelelni vágyó tini mer nemet mondani.
– Ez már a szülő felelőssége is: milyen családból jön a gyerek, megtanult kiállni magáért, vagy béget a nyájjal? Milyen mintát látott otthon? Hogyan oldják a szülők a feszültséget? Mitől érzik jól magukat?
Hiába papol egy szülő az ital meg a drog ártalmasságáról, ha közben ő maga sem tud nemet mondani, és mondjuk, alig várja, hogy este hazamehessen a munkából, hogy besörözhessen a tévé előtt, anyuka meg sorozatfüggő, vagy vásárlásba fojtja a frusztrációit.
– Ha egy barátja tanácsot kér öntől, mit tegyen, hogy ne drogozzon a gyereke, mit mond neki?
– Hogy kommunikáljon vele. Utálom, amikor megkérnek, beszéljek én a gyerek fejével. De hisz nem az én gyerekem! És itt jönnek a kellemetlen kérdések – a szülőhöz! Mikor beszélgettél utoljára egy jót a kölyköddel? Ismered őt? Miért nyúl vajon droghoz? Mi bántja? Van róla sejtésed?
– A mai szülők, úgy tapasztalom, rettegnek attól, hogy „valamit” a gyerekük italába kevernek egy buliban, és onnan filmszakadás.
– Megint csak a média felelősségére figyelmeztetnék, a riogatás veszélyeire. Hogyan lehet kivédeni az ilyen merényletet? Tulajdonképpen sehogy. De szerencsére nem történik meg gyakran, legalábbis nem annyira gyakran, mint gondolják az emberek. És nem olyan gyakran, mint amilyen gyakran hivatkoznak rá.
Megesik, hogy behoznak hozzánk egy kamasz lányt alkoholmérgezéssel. Jönnek a rémült szülők, a lány elmeséli, hogy ivott valamit, aztán se kép se hang, nem emlékszik semmire, biztos tettek valamit az italába. A szülő persze készséggel elhiszi a sztorit, nem jut eszébe az a verzió, hogy talán csak arról van szó, hogy a drága „gyermek” egész egyszerűen eszméletlenre itta magát, amihez egy negyvenkilós tininek nem is kell túl sokat innia.
Mindig könnyebb hárítani a felelősséget egy ismeretlen gonosztevőre. És az esetek nagy részében, tapasztalatom szerint, ez történik. Viszont amikor megmutatom a szülőknek, mennyi alkohol volt a gyerekük vérében, akkor leesik az álluk.
– Múltkor azt mesélte nekem egy taxis, hogy a lányok sokkal rosszabb állapotban kerülnek ki a bulikból mostanában, mint régebben, vagy mint a fiúk akár.
– Ez a vélemény jól tükrözi az előítéleteket. Ha egy férfi berúg, mint egy disznó, az bocsánatos bűn az emberek szemében, illetve sokkalta inkább az, még mindig, mint ha egy nő inná le magát. Tény, hogy a nők rosszabbul bírják az alkoholt. De az is tény, hogy a társadalom rosszabbul bírja a részeg nőket.
– Azt olvastam egy riportban, hogy Magyarország egyes vidékein sokkal nagyobb gond már a herbál nevű szintetikus kábítószer, mint az ivás, a gyerekek is szívják, a fiatalok, sőt, a terhes nők is, mert olcsóbb, mint a pia, viszont gyorsabban öl.
– Igen, a herbál jelen van a szegényebb régiók egyes falvaiban, de viszonylag elszigetelt jelenségről van szó. A drog körül mindig nagy a pánikkeltés. A drogosok megbélyegzettek, démonizáltak, miként a probléma is. Sokkal nagyobb gondnak látom aktuálisan a társadalom egészére jellemző „kütyümániát” és a párhuzamosan megmutatkozó kommunikációképtelenséget.
Az emberek nem értenek szót egymással. Nem ismerik egymást valójában, pedig többségük az egész életét a nyilvánosság előtt éli posztok formájában a közösségi oldalakon. Ez a közléskényszer egy komoly függőség.
– Miért szokunk rá testi-lelki mérgekre, amelyek akár meg is ölhetnek minket?
– Mert jó érzéssel jár a használatuk. Legalábbis eleinte. Oldják a feszültséget, a szorongást, örömérzetet okoznak, csillapítják a testi vagy lelki fájdalmat. A függőségek hozzátartoznak a létünkhöz, emberi valónkhoz, és nem is feltétlen ártalmasak, sőt.
Én például pipázom. Évtizedek óta. Tudom, hogy káros? Tudom. A másik szenvedélyem a csokoládé. Tisztában vagyok vele, hogy nem kellene betolni egy táblát egyszerre? Persze. Mégis megteszem, és nincs miatta lelkiismeret-furdalásom. Oké, futok, és igyekszem egészségesen élni amúgy.
– Mikor mondható károsnak egy függőség?
– Ha torzítja a személyiséget. Ha átveszi felettünk az uralmat.
Még nincs hozzászólás