Világgá megyek!
Amikor egy kisgyerek mérgében fogja a hátizsákját, a kedvenc játékait és mindent, ami pillanatnyilag fontos neki, hangosan ki is jelenti, hogy mindenki jól hallja: "Világgá megyek!" Általában a sarokig vagy a következő utcáig jut el, amikor el is felejti, hogy miért is indult útnak. Kint sötétedni kezd, és hazamegy.
Nagy különbség van aközött, hogy dühös elkeseredettségében a gyermek csupán játszik a gondolattal, és néhány háztömbnyire megy el, vagy ténylegesen elmenekül otthonról. Vajon mi késztet arra egy kisgyermeket, hogy a családi fészeknek hátat fordítson, és egyedül nekivágjon az ijesztő nagyvilágnak?
Léna lányom még nem volt ötéves, mikor elhatározta, hogy világgá megy. Gyorsan döntött, nem teketóriázott. Éppen azt újságoltam el a gyerekeknek, hogy a születendő testvérük kisfiú lesz. Tisztában voltam vele, hogy kényes téma. Ábel egyértelműen fiút, Léna lányt szeretett volna. Vettem egy nagy levegőt, és összeszorult szívvel, feszülten figyeltem az arcrezzenéseiket, hiszen nem lehet jó egyformán mindenkinek. Sem most, sem később.
Ábel arcán angyali mosoly jelent meg, majd erőteljesen hangot is adott valódi, gyermeki örömének. Léna szája legörbült, és pillanatok alatt krokodilkönnyeket hullatott: „Ez nem ér!"
Utólag felmerül bennem a kérdés, hogy vajon akkor is így reagált volna, ha négyszemközt mondom el neki a hírt? Lehet, hogy egyszerűen Ábel öröme volt annyira hangos, hogy úgy érezte, az ő szomorúságának is legalább ekkora hangot kell adni.
Mindenesetre nem telt bele egy perc sem, már hóna alatt két kedvenc plüssállattal és egy társassal húzta a szandálját, és nyomta le a bejárati ajtó kilincsét. Igazából még fel sem ocsúdtunk, őt már a fájdalma húzta. Mi meg esdekelve tartottuk vissza: „Ne menj el! Most csalódott és mérges vagy, de nagyon hiányoznál, ha elmennél!"
Nem tartóztathatta fel semmi. Ment. Mi utána. Aztán már futott, futott, ahogy csak tudott, el, messzi, ahol nem látja, nem találja meg senki. A lakóparkban zárt kapuk vannak, de egy pillanatra nagyot dobbant a szívem, mi van, ha pont most ment ki egy autó, és nyitva maradt még pár percig a kapu... Rohantunk, de nem értük utol. Végül egy meredek domboldalon, szúrós, tövises bokrok között találtuk meg. Engem nem akart látni. Ábel hozta haza. Lassan jöttek. Lehajtott fejjel lépdelt, majd megállt, de nem nézett rám. – Ne haragudj, mami, de nagyon mérges voltam..." – kezdte, és végre feltörtek a gyógyító könnyek. Ölembe vettem, és szeretgettem, amíg ránk nem esteledett.
Miért indul útnak a gyerek?
A legtöbb gyerek – az iskolás korosztályból – családi problémák miatt dönt úgy, hogy elmegy otthonról. Van olyan, akit egyetlen szörnyű veszekedés indít útnak, mások konkrét konfliktus nélkül választják a problémáknak ezt a fajta „megoldását". Esetleg olyat tettek, ami miatt szégyellik magukat, és nem merik elmondani a szüleiknek.
A leggyakoribb okok
Válás, szülők veszekedése, új anya vagy apa érkezik a családba, veszteségélmény, haláleset, kistestvér születése, elhanyagolás, verbális erőszak (állandó kiabálás), szexuális abúzus, stressz, iskolai problémák, kortárs csoport hatása, addikciós (alkohol, drog) és anyagi problémák.
Ezek olyan életszituációk, amelyekkel sok gyerek és kamasz szembesül. Amikor megfordul a fejükben, hogy világgá menjenek, nem tudják, hogyan oldják meg fojtogató gondjaikat, vagy nincs körülöttük olyan felnőtt, aki segíthetne nekik. Ezért tűnhet úgy számukra, hogy az egyetlen megoldás a menekülés.
Vannak figyelmeztető jelek?
Sajnos nincs bombabiztos jel, ami arra utalna, hogy a gyerek világgá akar menni. Járjunk nyitott szemmel, és bízzunk az ösztöneikben, ha úgy érezzük, hogy valami nincs rendjén! Segélykiáltásként értelmezhetjük, ha a gyerek titkolózik, komolyabb összegű pénzt gyűjt össze, vagy az értékes dolgoknak lassacskán nyoma vész.
A kölcsönös bizalomra és feltétel nélküli elfogadásra épülő szülő–gyerek kapcsolat folyamatos ápolása elengedhetetlen! Soha nincs késő. Ha van pótolnivalónk, lássunk azonnal neki!
(A szerző tanácsadó szakpszichológus.)
Még nincs hozzászólás