Viktória, a vadász
Talabos Viktória, a kasszarobbantó Facebook-oldalak specialistája mikro- és kisvállalkozóknak segít bevételt szerezni a Facebookon. Akadt pár kanyar a pályája során, de egy dolog biztos az életében. Gyerekkora óta hobbija a vadászat és vizsgázott fegyvertartó. Igazi vadász tehát.
Viktória járt a SOTE gyógyszerészeti karára, és eltöltött pár esztendőt egy különösen nőmentes területen, mint a hangosítás a Sziget Fesztiválon. De volt ifjúsági referens is egy önkormányzatnál, majd közösségfejlesztés szakirányt választott a főiskolán. Ennek kapcsán dolgozta ki saját módszertanát az életjeles online közösségek kialakításához, amit jelenleg tanít, és kivitelez is cégek számára.
A szintén marketinges férjével együtt nevelik gyerekeiket. A négyéves Enikő már az óvodában csacsog, az apróbbik, az egyéves Levente még egész nap mellette togyog.
„Akit egyszer a lőpor füstje megcsapott... – kezdte Viktória –, nos, engem már egészen korán, gyerekkoromban megcsapott, a lőtereken és az erdőben töltöttem minden hétvégét apámmal, aki több mint ötvenszeres magyar bajnok, számos Európa- és világbajnokságon, sőt, olimpiákon is részt vett mint vadász.
Amint elmúltam tizennyolc éves, vadászvizsgaképzésen vettem részt. A rendőrség szervezte a fegyverismereti vizsgát, egy fegyverbolt pedig a lőtéri, edzővel történő felkészüléseket. A vizsga elképesztően bonyolult. A Vadászkamara vezetői nem kispályás vadászok, ott nincs mellébeszélés, kidumálás. A szóbeli részéhez se egyszerű eljutni, tesztírás előzi meg a szóbelit, és a vizsgázók negyede megy át rajta jó esetben, azaz kellő felkészültség esetén. A szóbeli pedig még ennél is izzasztóbb, és a legparásabb része a képfelismerés. Csak a szarvasagancsokról körülbelül 30 kép volt.
1. Készüljön fel lelkiekben, hogy tíz emberből kilenc nem fogja megérteni, és az indokaira is immúnis lesz.
2. Saját érdekében hagyjon fel a próbálkozással, hogy mindenkivel megértesse, itt nem a vérontás a cél.
3. A fegyver nehéz és rúg, ezért állóképesség nélkül a puska hordozása is megterhelő. Sőt, az elejtett vadak se a saját lábukon mennek el a terítékhez, az ő cipelésükre is fel kell készülni.
4. A vadat nemcsak meglőni, feldolgozni, nyúzni és belezni, hanem elsősorban tisztelni kell, és a lehető legpontosabban meglőni, elkerülve a felesleges szenvedést.
5. Hagyja otthon a divatot! A megérkezést követő kétperces csodálat és elismerő pillantások nem kárpótolják az egész napi vacogásért és egyheti, tüsszögős ágyban fekvésért. Réteges öltözködés, és bélelt gumicsizma mindenekelőtt!
Mivel most se vadásztársaságnak nem vagyok tagja, se a kamarának, nincs otthon saját fegyverem. Viszont az apámnak van, és elhihetik, a vadászok nem azok a kifejezetten kapkodó idegbetegek. Ha ilyenek lennének, már mindegyik rég kiirtotta volna a családját. A viccet félretéve: a fegyver gyerekektől elzárva tartható, olyan szobában, amely nem lakott, és külön tárolva a lőszerektől – erre azért nagyon komoly törvényi előírások vonatkoznak.
A vadgazdálkodás ugyanolyan, mintha lenne egy csirkefarmom. Eteted őket, szükség esetén gyógyítod, és ha túlszaporodik, kordában tartod az állatállományt. Régebben még felhördültem, amikor véreskezű gyilkosozták a vadászokat. Számomra mások a definíciók: zöld ember a vadász, aki gondozza az állományt, felszedi a szemetet. A gyerekeim jó helyre mennek, ha illatos szarvasgombát, hálójában feszítő pókot, széles mezőket akarnak látni, ha hallani akarják a fácán kakatolását, a zsibongó madarakat. Hányszor mentünk ki „csak úgy” az erdőbe szarkát és szajkót lesni távcsővel, etetőt építeni, a vadkár miatt új facsemetéket telepíteni...
Bízom benne, hogy amint az apróim cseperednek, és még jobban kinyílik az értelmük, őket is éppúgy elvarázsolja az erdő hangos csendje. Mindenesetre rajtam nem múlik.”
Még nincs hozzászólás