Védőháló nélkül ne ugorjunk!
Az életünk változások sorozata. Mi magunk és a körülöttünk levő világ is változik, s ez lehetőség és egyben felelősség is. Nem mindegy, hogy sodródunk, avagy alakítjuk az életünket: vezetjük a változást.
A munkahelyünkön előfordulhatnak várt vagy váratlan változások: egyre gyakoribb, hogy nem élethosszig tartó pályát választunk, hanem akár többször is módosítunk, vagy valami egészen másba kezdünk.
Az első életciklusban, pályakezdőként nyitottan és sok várakozással tekintünk a munkaerő-piacra, s amíg tart az „első bálozó” időszak, sokkal rugalmasabban kezeljük az új helyzeteket.
A gyerekvállalás után már módosulnak az igényeink, s egyre jobban törekszünk egy olyan pálya megtalálására, amely harmonizál a családdal és életünk egyéb területeivel.
Harmincöt és negyvenöt éves kor között jön a harmadik életciklusunk, amikor az emberek 80 százaléka elgondolkozik azon, mi is a célja az életének. Ezt nevezik a középkorúak válságának: a hogyan tovább, a nagy visszanézések és jövőképalkotások időszaka ez. Nagyon sok pályamódosítás épp ekkor történik, hiszen valóban válaszúthoz érkezünk: magunk mögött tudjuk már a tanulmányainkat, jó esetben felépítettünk egy egzisztenciát, van családunk… Akkor most mi jön? Mi legyen az életcélunk az elkövetkező harminc-negyven évre?
A nők könnyebben váltanak
A társadalom által hagyományosan elvárt szerepeinknek már eleget tettünk, megfeleltünk a szüleinknek, a tanárainknak, követtük az előttünk álló mintákat. És akkor a harmincvalahány éves felteszi magának a kérdést: „Mit szeretnék? Ki vagyok valójában, és hol a helyem a világban?” Sokszor ilyenkor jövünk rá, hogy valami egészen másra vágyunk.
Ne féljünk szembenézni a „honnan jövök, hová tartok” kérdésekkel! Ha úgy érezzük, egyedül nem boldogulunk, kérjünk segítséget egy jó baráttól vagy egy coachtól, karrier-tanácsadótól: ők kívülről látják a helyzetünket, sok hasonló szituációt ismernek, így kapaszkodókat, ötleteket adhatnak a döntéseinkhez.
A nők sok esetben könnyebben váltanak, mivel a különböző szerepeik megélésével már rutinjuk van benne. Azokban az időszakokban, amikor a család miatt szüneteltetik a munkát, a jövőt is átgondolhatják. Ráadásul a nők egész életükben „edzenek” a változásokra, hisz már maga a gyerekvárás is nagy testi és lelki átalakulás. Megtanulnak rugalmasan alkalmazkodni az új helyzetekhez, mivel egyszerre sok szerepben – nő, anya, feleség, munkavállaló – teljesítenek. Így erősödik a saját erejükbe, képességeikbe vetett hitük. Ha ugyanazon a napon képes vagyok megírni egy éves beszámolót, bevásárolni, részt venni a gyerek iskolai ünnepségén és még vacsorát is főzök, akkor nincs olyan, amit ne tudnék megoldani.
Ne másokat okoljunk
A változástól való félelem egyébként együtt jár az alacsony önbecsüléssel. Nem bízunk abban, hogy a döntés a mi kezünkben van, nem bízunk a képességeinkben. Kifogásként rajtunk kívül álló tényezőket keresünk, de ez csak menekülés a felelősség elől.
Akkor is hajlamosak vagyunk másokat okolni, ha törés következik be a magánéletünkben vagy a pályánkon. Tegyük fel ilyenkor magunknak a kérdést: mi mindent megtettünk? Egyszerűbb ugyan másokra hárítani a felelősséget, de nem érdemes. Ha nem oldjuk meg a problémákat, azok csak halmozódnak, előbb-utóbb az élet más területein is jelentkeznek, s beléjük is betegedhetünk. Ráadásul a meg nem tanult leckék előbb-utóbb visszatérnek az életünkbe, csak akkor már sokkal nehezebb lesz megoldani őket.
Háló nélkül ugrani
Mindenkinek azt javaslom, hogy inkább nézzen szembe a kialakult helyzetekkel. Ha jelentős változtatásokra kényszerül, vegyen elő papírt, ceruzát, és válaszoljon a következő kérdésekre: miért történik ez velem; miért most; mit kell tanulnom belőle; min kell változtatnom; milyen lehetőségek nyílnak előttem – és nem utolsósorban: mit fogok csinálni az életemmel?
Sokan szokták kérdezni tőlem: érdemes háló nélkül ugrani, gondolkodás nélkül váltani a teljes ismeretlenbe? Én nem javaslom. Védőháló nélkül ugrani olyan, mint a gépen felejteni az ejtőernyőt, miközben katapultálunk. Lehet, hogy egy tóba esünk, és túléljük, de a becsapódás akkor is fájni fog, és komoly trauma lesz.
Mielőtt váltunk, gondoljunk át az előnyöket, a hátrányokat, hogy mik a lehetőségeink, és mit kockáztatunk a pályamódosítással vagy más döntéssel. Így elkerülhetjük a kudarcot, és nagyobb a siker esélye. Csak akkor ugorjunk háló nélkül, ha nincs más választásunk, nincs veszítenivalónk, illetve ha maximálisan bízunk az ítélő- és túlélőképességünkben. Az ilyen helyzet azonban ritka.
(A szerző közgazdász, karrier tanácsadó, coach)
Még nincs hozzászólás