Város Szent Márton köpönyege alatt
Vannak városok, és nem csak Róma ilyen, melyek örök életűek. Szombathely bizonyára közöttük van. Hiszen itt már a rómaiak is templomokat, könyvtárakat, fürdőket, amfiteátrumokat és fényűző villákat építettek. A város ma is virul, szépül, fejlődik. Csak remélni lehet, hogy a történetét bemutató augusztus végi Savaria Történelmi Karneválon mindezt megnézhetjük. A legtöbb magyar már járt errefelé élete során, ha máskor nem, hát az iskolai kirándulások alkalmával. A kissé távolabb lévő jáki templomot minden diáknak látnia kell, ugyanúgy a Jeli Arborétumot, és persze magát Szombathelyt is.
Később aztán felnőttként is sokunk megfordul itt nyugat felé tartva, átutazóban, vagy Sárvárról átruccanva, egy kis kultúrát felszippantani a fürdőkúra közben. Akár busszal, kocsival, akár vonattal érkeztünk régebben, feledjük el a tapasztaltakat: ma minden gyorsabb, kényelmesebb.
A jó út már nem a 8-as Székesfehérvár után – bár azt is lázasan szélesítik –, hanem az M86-os Győr és Csorna felől. Szombathely ma már csak kétórányira van Pesttől, és nagyszerű kapcsolatok kötik össze az osztrák gyorsforgalmi utakkal is. Az intercity vonatok pedig a kényeztetést jelentik: tiszták, kényelmesek, van internet, jó az utastájékoztatás.
A tíz kilométerre lévő Ausztria óriási hatással van minden szombathelyi életére. Sokan járnak át dolgozni, és az ott keresett pénzből hűvösen elegáns házak, lakóparkok épülnek nem csak a városban, hanem a környékbeli falvakban is, amelyek ma már inkább Szombathely elővárosai, a Lila akác köz stílusában. És mégis, Szombathely más, mint a Nyugat-Dunántúl hasonló adottságú városai, mint a pörgősebb, keményen pénzközpontú Sopron, vagy a végtelen álomba merült Kőszeg. Valahogy tágasabb, nyugodtabb, gyakorlatiasabb.
Na, de kifejezetten Szombathelyre?
Igen, a város van olyan értékes, hogy többet nyújtson egyetlen napi látogatásnál. Mindenki számára élvezetes. Családi fényképalbumunk kedves darabja, egy pár hónapos csecsemő szoptatása Weöres Sándor szobrának társaságában: a kismama és a költő egy padon ültek, míg a babácska el nem szenderült a kimerítő táplálkozás után. Pár évvel később ugyanez a gyerek már boldogan visongott a Csónakázó-tó melletti Tófürdő élményparkjában.
Kicsit arrébb van egy fedett uszoda és termálfürdő az idősebbeknek is, vagy a téli fürdőzésre. Az egészségtudatos harmincasok, negyvenesek pedig élvezhetik a kisebb erdőnek beillő parkok mellett azt is, hogy a város legtöbb sportpályája mindenki előtt nyitott és ingyenes.
Ha a Savaria-Szombathely több császárnak és pápának megérte, hogy idelátogasson, bizonyára nekünk is tartogat valamit. Például a Savaria Történelmi Karnevált, amelyen Szombathely teljes múltja, a Római Birodalomtól a mai napig megelevenedik felvonulással, zenével, tánccal, virágözönnel, szabadtéri színházzal és az elmaradhatatlan lacipecsenyével, lángossal. A viszonylag fiatal, alig két évtized óta létező négynapos karnevál ma már nemzetközi esemény, a legnagyobb és legismertebb ebben a térségben. Az ideit augusztus 27. és 30. között tervezik, és e cikk írásának idején még nem fújták le.
Apáknak és fiaiknak
A férfiak történelmi kíváncsiságát folyamatosan ingereli a város. Mégiscsak az ország egyik legrégebbi településéről van szó, amely – legalábbis a többihez képest – viszonylag szerencsésen megőrizte emlékeit. A magyarok még évszázadokig távoli sztyeppeken vándoroltak, amikor a rómaiak itt már várost építettek. S bár ezeket végül is Attila seregei és egy nagy földrengés lerombolták, köveikből a város mindig újjá tudott épülni, falai pedig még olyan hatalmas hadseregektől is megvédték, mint a Bécs ellen támadó, vagy az onnan visszavonuló török hadak voltak.
Melyik fiút ne érdekelné a városalapítás kora, a római légiósok? Az ő kamaszos igényét (interaktív kiállítás, 3D-s megjelenítés) is kielégíti az izgalmas Iseum Savariense Régészeti Műhely és Tárház, a belváros másik pontján található Savaria Múzeum római anyaga, vagy a Történelmi Témapark az Aréna utcában.
Ugyanilyen lebilincselő – sajnos, bizonyos értelemben, szó szerint – a Szombathelytől nem messzi Felsőcsatár Vasfüggöny Múzeuma. A magánkezdeményezésből létesült múzeumban hátborzongatóan átélhetjük, milyen volt az élet a határzár közelében, és milyen veszélyek várták azokat, akik mindent vállalva, Nyugatra menekültek volna.
A hölgyek Szombathelye
Talán túlzó a megfogalmazás, de valószínűleg a nőket-lányokat jobban érdekli a tánc vagy a textilművészet, mint a férfiakat. Nos, a Savaria Nemzetközi Táncverseny elsősorban az ő szívüket dobogtatja meg, akárcsak a Textilbi- vagy -triennálé.
A város kulturális kínálata igen komoly. Színháza sokakat idevonz az egész országból, híres a szimfonikus és kamarazenekara, zenei és filmfesztiválja. Egészen egyedi, különleges és változatos tematikájú a Smidt Múzeum, egy híres sebész és kórházigazgató gyűjteménye.
És ne feledkezzünk meg a Márton- vagy Szent György-napi vásárokról sem. Elkényeztetett kislányok nevelésében igen hasznos lehet, ha elvisszük őket a Vasi Skanzenbe, az Árpád utcába. Ha megmutatjuk neki, hogyan éltek ük- és szépanyáink áram, gáz, víz és csatornázás nélküli házakban, vagy ami még elképzelhetetlenebb, internet és okostelefon nélkül…
Az ország egyik legszebb tere
Kevés ember van, aki ne sóhajtana fel a belvárosi Berzsenyi Dániel tér láttán – „De gyönyörű!” A Mária Terézia korában kialakult tér minden centije érdekes titkokat rejt. Érdemes kutakodni. (Ki gondolta volna, hogy például a Vármegyeháza tervei a napóleoni csapatok száznapos megszállása alatt keletkeztek, és hogy azokban francia építészek is részt vettek?)
Kívül-belül gazdag a Püspöki Palota, és tér a térben a Sarlós Boldogasszony székesegyház előtti térség. Megható arra gondolni, hogy ahol állunk, ott, az emléktáblák tanúsága szerint, hány történelmi, irodalmi, tudományos híresség sietett iskolába egykor. De sokat nem bámészkodhatunk itt, mert a Széchenyi István utcán vagy a Belsikátoron úgyis átsodródunk a város furcsa, ám szép, háromszögű főterére.
Tudnunk kell, hogy formája már az 1200-as években is ilyen volt, igaz, akkor a hely még kívül esett a városfalon. Szombatonként tartottak itt vásárokat, s ezek a vásárok adtak nevet a korábbi Savariának. Igazi közösségi tér ez, a város lakossága gyakran gyűlt, és remélhetőleg össze fog gyűlni itt a legkülönfélébb rendezvényeken, amelyek szinte egész évben egymást váltják hétvégenként. Itt aztán lehet és érdemes ismerkedni a helyiekkel.
A környék
Szombathely szép vidéken fekszik, közelebbi és távolabbi szomszédságában híres kirándulóhelyek vannak. Ilyen az Őrség, vagy a Kőszeg felé vezető útról letérve Velem és Cák. Itt sétálgatva elhagy minket minden izgatottság, városi túlfűtöttség, s olyan nyugalom szállja meg az embert, amit évszázadokkal ezelőtt tapasztalhatott meg utoljára. Kicsit szabadabban értelmezve a környék fogalmát, ha Sopronba tartunk, érdemes a határ menti osztrák utakon menni, annál is inkább, mert sok helyi a hétköznapokban is így tesz.
Rohoncot (Rechnitz) látni kell, és Léka (Lockenhaus) vára is maradandó emléket hagy maga után. A mai időkben azonban az osztrák oldal Fraknónál (Forchtenstein) is híresebb helysége Locsománd (Lutzmannsburg), amolyan vízi élménypark-mennyország, amiről sok magyar gyerek hallott már valamit. Gyakorlatilag a határon fekszik, a magyar oldalról is könnyen megközelíthető. Aki pedig nem siet, és nem fél az elérzékenyüléstől, induljon Kám és Jánosháza irányába haza a régi-új 8-ason. Olyan nevek érintik meg, mint Tüskevár, és olyan látvány tárul elé, mint a Somló-hegy.
Szent Márton
A később szentté avatott fiú Szombathely római kori elődjében, Savariában született. Szülőhelye fölött most a róla elnevezett templom áll. Apja katonának kényszerítette, ő azonban nem akart gyilkolni, inkább fegyver nélkül ment a csatába.
Híres cselekedete volt, hogy egy kifosztott, összevert koldusnak adta saját köpenyének felét, melyet előzőleg kardjával kettévágott. Mivel Márton Galliában, a jelen Franciaországában térítette kereszténységre a földműveseket, s később az ottani Toursban választották püspökké, ő lett a franciák védőszentje. (Amikor meghallotta, hogy püspökké akarják tenni, állítólag elbújt egy libaólban, de a szárnyasok gágogása elárulta rejtekhelyét. Innen a Márton-napi libaünnep.)
Később, amikor hosszú évek múlva újra Savariában járt, a helyiek elűzték. A kora középkor leghatalmasabb uralkodója, I. Nagy Károly frank császár Szent Márton tiszteletére jött a városba 785-ben. Elgondolkodtató: vajon miért nincs Szombathely tizenhat testvérvárosa között egyetlen francia sem? Szent Márton nemrégiben bekerült a város címerébe.
Még nincs hozzászólás