Van kiút a versenyistállóból!

2016. május 24. | Írta: Beszterczey Judit

Gyermeksakkverseny, Kapuvár, 2016 áprilisa. Izgatott gyermekarcok mindenhol, síri csendben koppanó sakkbábuk. A parti végén illedelmes kézfogás következik, egyes gyermekek örömmel borulnak a szüleik nyakába, míg másoknál bizony eltörik a mécses, de hamar elillan a bánat. Csak egyetlen kislány sír keservesen, egy világ omlott össze benne. Az eredményhirdetéskor mindenki boldog, egyedül Kinga nem örül: aranyérem helyett csak ezüst csilloghat a nyakában.

Megfelelési kényszer. Ezrek meg ezrek életét keseríti meg, s ezalól a gyermekek sem kivételek. Az egész társadalom azt sugallja: ha nem a maximumot nyújtjuk, vesztesek vagyunk, és elbukunk a hétköznapok harcában. A saját bőrén tapasztalta meg mindezt a kétgyermekes vidéki édesanya, aki azt kéri, nevezzük Bellának.

„Mindkét gyermekem versenyszerűen úszik, és éltanuló. A tizenkét éves lányomnak egy éve lettek alvásproblémái, sajnos a növésben is megállt. Ági számára hatalmas kudarc, hogy két négyes is volt a bizonyítványában, míg a barátnője kitűnő lett.

Az úszásban is gondok akadtak, hiszen az úszótársai hozták az érmeket, a lányom viszont sorozatosan lecsúszott a dobogóról. Mindig csakis magát okolja, amiért nem teljesít maximálisan.”

Kisvártatva a másik gyermek, a fiú is belebetegedett a megfelelési kényszerbe. „Robi komoly lehetőségeket kapott a sport terén, ám folyamatosan lesérült a feladat előtt, mivel pszichésen nem érezte elégnek magát. Amikor pedig negyedik év végén becsúszott egy négyes a bizonyítványába, zokogott az átvételekor, és teljesen magába fordult.”

Az asszony magát is hibáztatja a kialakult állapot miatt, bár szerinte nem ők táplálták a gyerekekbe a mindenáron való megfelelést. „Jól tudjuk, az ötös bizonyítványnak kevés köze van ahhoz, ki miként állja meg a helyét az életben. Viszont bennünket is megfelelésre neveltek, és a tanárok is ezt sulykolják beléjük az iskolában.”

Teljesítményhez kötött szeretet?

Az ismert gyerekpszichológus, Labancz Dániel is rengeteg érintett fiatallal találkozik. A pszichológus szerint komoly szorongásról van szó, ami nem elsősorban a teljesítményről szól, hanem a kudarctól való félelemről.

„Leginkább a felső tagozatos, főleg ötödik-hatodik osztályos gyermekek szülei keresnek meg ezzel. Elsősorban pszichoszomatikus problémákkal érkeznek: a gyerek rosszul van, hányingerrel küzd, de gyakori a felelés közben leblokkolás vagy a dolgozatoktól való irreálisan nagy félelem.

Gyakori, hogy saját maguk teszik túl magasra a lécet. Az ilyen gyerekek életét áthatja a szorongás és a kudarctól, az elutasítástól való félelem. Vannak köztük, akik jól viselik az ilyen típusú nyomást, más személyiségek ráfeszülnek, és stressz hatására valóban rosszabbul teljesítenek.

Ha a szülő vagy a pedagógus reakciója erre az, hogy de hát te ennél sokkal jobbat tudnál, az gyakran csak ront a helyzeten. Ugyanis a gyerek ebből csak azt hallja, hogy a környezet elégedetlen a teljesítményével.”

A pszichológus szerint gyakran a tökéletes, jól tanuló, jól sportoló tesó okoz szorongást. „A szülők gyakran jönnek azzal az érvvel is, hogy hiába mondjuk neki, mi így is szeretjük, nem számít, hogyan teljesít! Ebben viszont kimondatlanul benne van, hogy a teljesítmény összefüggésben van a szeretettel.”

Az értékeire adjunk megerősítést!

Győri Ildikó gyermekpszichológus szerint is vírusként terjed a megfelelési vágy a kisgyermekek körében.

„Sajnos még ma is ott tartunk, hogy sokan kizárólag szófogadásra nevelik a gyermekeket. Mindez száz éve még fontos volt, mivel régebben az volt a siker záloga, de ma merőben más a helyzet. A gyermekek már tízéves korukra több embert ismernek, mind a nagyszüleik egész életük során.

Gondoljuk csak végig: lehet-e több száz embernek szót fogadni? Ahhoz, hogy mindenkinek meg tudjunk felelni, bizony teljesíteni kell. Nem is akármennyit!” A szakember szerint az egyik legfontosabb, hogy a gyermekünkkel együtt döntsük el, mik az elvárások. „Eredmény ugyanis kizárólag akkor várható, ha abban terheljük a gyermeket, amiben ő is szeretné, és élvezettel végzi a foglalatosságot.”

A pszichológus segíthet a gyereknek abban, hogy megtalálja és kifejezze a szükségleteit úgy, hogy ne kelljen attól tartania: ítélkezést, elutasítást vagy meg nem értést kap. Győri Ildikó hozzátette: csakis azt várjuk el a gyerekünktől, amit mi is tudunk.

Ha ő ezen felül bármit tud, tesz, gyakorol, akkor azonnal dicsérjük meg, Összességében: ne a teljesítményére adjunk megerősítést, hanem az értékeire – például a szorgalmára és a kitartására.

Címkék: önértékelés, gyereknevelés, megfelelési kényszer, megerősítés