Valóságshow vizslával
Magos Judit blogger, Demény, a kötsög magyar hangja, civilben tanárnő, aki napi szinten közvetíti vizslájával, Deménnyel közös életét. Kalandjaikat közel harmincezren követik a világhálón. Fő üzenete: ne vásárolj, fogadj örökbe, ivartalaníts!
A szupersztár celebvizsla nem fogja vissza magát, „hatalmas arca van” – tudjuk meg a Gazditól, aki már megszokta, hogy meg-megállítják az utcán, ha a kutyájával sétál. Persze, Deményt rajongják körül, örülnek, ha látják, simogatják, szeretgetik. Demény egész jól viseli a celebséget, a Gazdi meg csak mosolyog rajta – igaz, még nem halmozzák el őket annyi töpörtyűvel, amennyit ne tudnának megenni.
„Valóságshow az életünk – meséli Judit. – Van, hogy napi 18 fotót is posztolunk az oldalunkra. Együtt élünk a közösségünkkel, mindent tudnak rólunk, teljesen nyíltan és őszintén megosztom az életünket. Talán csak a fürdőszobát nem posztoltam ki még” – teszi hozzá. Demény, persze, nem az egyetlen szereplője a blognak, vele él Max, az öregedő, fekete orrú vizsloid is, és Iván, az ifjú macska. Pótgazdi, Lázár gazdája, szintén sokszor szerepel, csakúgy, mint az alkalmanként bemutatott „blogbaugatók”, azaz olyan, gazdira váró vendégkutyusuk, akiknek segítségre van szükségük.
Maga Demény is mentett kutya, ideiglenes befogadottként került Judithoz három évvel ezelőtt, a Futrinka Egyesülettől. Arra a felvetésre, hogy vajon a népszerűség mennyire segíti az állatmentés ügyét, Judit nem reagál túl bizakodóan. Szerinte hiú ábránd azt gondolni, hogy a bejegyzései segíthetnek abban a szélmalomharcban, amit az állatvédők vívnak a jelenlegi helyzettel.
Önmagát nem is tartja állatvédőnek, mert az ő szemében az, hogy blogot vezet a témáról, messze van attól, hogy valaki az idejét, energiáját, sokszor a pénzét is áldozza, hogy tevőlegesen részt vegyen az állatok megmentésében. Sőt, kapott már olyan kritikát is, hogy árt az állatvédelem ügyének, mert csak a vizsla fajtát népszerűsíti, és majd mindenki vizslát akar örökbe fogadni, pedig nem is tudják, hogy kell velük bánni. Judit emiatt nem aggódik, főleg, mert Demény pontosan megfogalmazta a maga egyértelmű „deményista” vizsla-törvényeit, ami körülbelül arról szól, hogy a Gazdi azért van, hogy őt szolgálja, és őt minden jog megilleti, ami a Gazdit is.
„Én csak rávilágítok, hogy milyen az élet két ilyen kutyával, akik nem ücsörögnek egész nap a lábam mellett, és nem néznek szépen, hanem rohangálnak, buliznak, őrjöngnek, megszöknek. Ha jól meggondoljuk, épp hogy elijesztem az embereket a kutyatartástól.”
Nem titkolja, hogy bizony, sokba kerül két kutya, főleg, ha valamilyen rendes ételt akar nekik adni, nem beszélve az oltásokról, a kullancsok elleni védekezésről, hát még, ha betegek lesznek! Hiába szeretne egy drótszőrű magyar vizslát vagy még egy macskát, az icipici lakásban, ahol él, már így is több szőr van, mint kellene, és nagyon jól tudja, hogy sem anyagilag, sem érzelmileg, sem időben nem tudna többet vállalni.
Judit nem akart a barátai idegeire menni a végtelen mennyiségű kutyás képpel, így külön oldalt nyitott nekik. Így már a Demény – a kötsög közösségként működik. A „kötsög” mint eposzi jelző meg adott volt: mindenkivel verekedett a parkban, Juditot oldalba pisilte, másokat is, mások szatyrát is, kiborogatta a kukát, ellopta a kaját, nagyon rossz volt. Kutyás berkekben ezt köcsögnek hívják. A ts-el ugyan igyekezett enyhíteni ezen, de van, aki még mindig háborog, hogy mondhat ilyet a kutyájára. „Pedig Demény néha nem annyira rossz, mint a blogon láttatja magát. Max sem az a szegény, elhanyagolt, szerencsétlen, akinek sokan hiszik. Sőt, Max, ahogy öregszik, egyre veszekedősebb.”
Judit magyartanárnőként dolgozik. Az iskolában Demény-kultusz van, főleg a nagyobb gyerekek ismerik, szeretik, olvassák, sőt, erdei iskolába is magukkal vitték már. Demény szerencsére jól bírja a gyerekeket. Bár van, aki szerint Judit a kutyatartás szégyene, és ilyen neveletlen, antiszociális kutyával nem kellene blogot írnia, az olvasóközönség nagyobbik része örül, hogy Demény sajátos humora feldobja a napjaikat.
„A hozzászólásokat különösen szeretem: humorosak, szórakoztatóak, nagyokat nevetek rajtuk, néha lopom is az ötleteket. Van, hogy fáradt vagyok, és nincs kedvem posztolni: már egy óra múlva aggódva kérdezik, hogy mi van veletek? Törődnek velünk.” Méghozzá olyannyira, hogy egyszer húsz percen belül elvontatták a lerobbant autójával, sőt, állást is Demény szerzett neki, amikor posztolta, hogy éhen fognak halni, és ha véletlenül olvassa egy iskolaigazgató, mentse meg őket. A közösségnek ereje van.
Hamarosan megjelenik a könyv is, amit továbbra is a kutyája nevében ír Judit. A történet alapvetően a blogra épül, egy kis időutazással kiegészítve. Judit kicsit tart is a könyvbemutatótól, hiszen Demény hisztériáját tolerálja a legnehezebben. „Általában három másodpercig türelmes, aztán üvölt, hogy unatkozik” – hozzáteszi, nem kizárt, hogy tehetséges kutyatrénerek rendes kutyát tudnának faragni Deményből, bár szerinte meg kell hagyni őt olyannak, amilyen, hiszen ő is így szereti.
Lehet, hogy a gyereknevelésről is kellene egy ilyen blogot indítani?
Még nincs hozzászólás