Ünnepi fogások a világból
Aki már unja az obligát karácsonyi rántott hal - krumplisaláta - bejgli menüsort, vagy a másutt ilyenkor már-már kötelező halászlevet, annak íme, néhány ünnepi alternatíva a nagyvilág legkülönbözőbb csücskeiből. A hizlaló fogásoktól rettegők már most gyűjthetik a kifogásokat!
A tőlünk keletebbre fekvő, olykor jéghideg vidéken, a szívet-lelket melengető Jégapó (Gyed moroz) és az ezüstkék köntösű Hópihe hercegnő érkezését várják. Három rénszarvas vontatta szánjuk sajátos naptárjuk szerint csak január 6-án fut be az ortodox karácsonyra. A mi vízkeresztünkkor díszítik föl a jolkát, a karácsonyfát. Nem csoda, hogy a szocialista érában egyesek mifelénk is előszeretettel nevezték ezt fenyőfaünnepnek.
Orosz otthonokban ilyenkor jöhetnek elöljáróban a sós előétel, a zakuszka falatkái, aztán a blini, vagyis a kaviárral vagy lazaccal töltött vaskosabb palacsinta. Legalábbis az elöljáróéknál, akik a szegények bőszítésére idézhették Marie-Antoinette klasszikusát, miszerint ha nem telik kenyérre, egyenek kalácsot! Márpedig akinek nem futja a méregdrága fekete Beluga kaviárra, az kénytelen beérni a príma padlizsánkrémmel.
Főételként ezután tálalják a piláfot, a cári délvidékről megörökölt királyi rizses húst, majd édesszájúaknak következzék sajttorta, kuglóf vagy akár a hírneves orosz krémtorta. Előtte, alatta, utána – a felnőtteknek – pedig a sokféle folyékony kenyér…
Némethonban a gyerekek Mikuláskor kiteszik a csizmájukat az ajtó elé. Ha jók voltak, reggelre megtelik. És bár a fényárban úszó bevásárlóközpontok mostanság már októbertől igyekeznek a nagyérdeműt ráhangolni a karácsonyi ajándékozás kényszerképzetére, errefelé valamelyest visszafogottabb az ünneplés. A családok együtt díszítik föl a fát, aztán jöhet az elmaradhatatlan ropogós libasült, krumplival és vöröskáposztával. Végül az a férfinép, aki lemaradt a Bierbe boruló Oktoberfestről, habozás nélkül bepótolhatja sörrel, sörrel, valamint sörrel.
Írországban nem a kipucolt cipőket teszik ki az ablakba, hanem – mohók lévén – zsákocskákat. És hogy az ajándékokat hozó „Öregúr” se maradjon éhen, kint hagynak az asztalon egy sütit, lehetőleg rétest, sőt, neki is marad egy üveg sör! Remélhetően nem ő vezeti tovább a szánkóját ebben a nagy sürgés-forgásban…
Ha Charles Dickens Karácsonyi énekéből indulunk ki, a britek hizlalt sült libát és persze ünnepi szilvapudingot fogyasztanak, amit wassail-jel, vagyis fűszeres sör-bor koktéllal öblítenek le. Persze csak azok, akiknek annak idején mindez módjában állt, hiszen akkoriban még Jamie Oliver sem rukkolt elő takarékos receptjeivel. A ködös Albionban a mazsolás puding is ott virít az ünnepi asztalon, amiben olykor félpennys érmék bújnak meg. Akik ráharapnak, azokra az elkövetkező karácsonyig nagy szerencse vár. Vagy a fogorvosuk!
Natal, vagyis a Megváltó születése ünnepén a nagy tengeri hódítók apró utóvédjében, Portugáliában a szokásos sózott-szárított tőkehal kerül terítékre, a puha húsú bacalhau, főtt krumplival. Kivált a fűszeres olajjal és bő vörösboráldással leöntött változata felséges. Jöhetnének még a fügés-datolyás-almás vagy éppen szilvás sobremesák, vagyis a sütik, de a gyerekek alig foglalkoznak a megszokott étkekkel, fél szemükkel már a tűzhely mellé tett cipőiket fixírozzák. Hiszen ide kell megérkeznie a jól-rosszul megérdemelt ajándékoknak.
Bezzeg a szomszédban! A spanyol csemeték kétszer is kacsintgathatnak efféle „jó tett helyébe jót várj” jutalomra. Itt karácsonytájt az ablakon bemászó Télapó hozza az ajándékokat, de nem sokkal később még számíthatnak a „három bölcsek” érkezésére, akik a jóknak szintúgy számos szajréval kedveskednek. Szüleik pedig számolatlan édességgel.
Karácsonyapó, Babbo Natale vagy a kis Jézus viszi az ajándékokat az észak-olaszországi gyerekeknek. Az ünnepi menü nyitánya a spenóttal töltött, diós vajjal locsolt ravioli vagy a sajttal (kivált gorgonzolával) töltött gomba. A főfogás jobbára sült házinyúl pármai sonkával, a vacsora végén pedig befut a tipikus olasz desszert, a tiramisu, netán a tortaszerű gyümölcskenyér, a tartományonként másképp ízesített és díszített panettone.
Szép számmal akadnak persze, akiknek már a mediterrán tél is cudar. Akik sokallják az északi féltekén (egyre ritkábban) ropogós havat, ilyentájt inkább a meleg égöv alá menekülnek. Mert mégiscsak más, hogy Ausztráliába a Mikulás kengurun érkezik! Jelképes szánját – elvégre azért él még itt az örökölt északi (értsd brit) hagyomány – nyolc hófehér kenguru vontatja. Sok mindent átvettek az alapítóktól, hogy a gyarmati hagyatékra fittyet hányva a legtöbbjét épp a feje tetejére állítsák.
Errefelé ilyentájt a nyár kellős közepe tombol, kivonulnak hát a tengerpartra, és kriketteznek egyet – a Messiás tiszteletére. Emellett piknikeznek egy jóízűt. Hideg sonkát esznek, meg – az angolok hájas libasültje helyett – „gyarmati libának” csúfolt sült báránycombot fogyasztanak.
A télies hőségben jól jöhet hozzá a jégbe hűtött szomjoltó. Aztán következzék a piros-fehér-zöld (!) gyümölcssaláta: cseresznye-pisztácia-licsi szuper összeállításban. Odalent délen jó időben, időtlen idők óta ezt eszik.
Még nincs hozzászólás