Újévi pasikívánság
Mit is kívánhatna egy szingli lány közel a harminchoz az új évben? Mostanában már édesanyám is célozgat rá, hogy nem leszek fiatalabb, és ha egyszer szeretnék gyereket, ahhoz bizony egy épkézláb férfit is szerezni kellene.
Épkézláb férfit? Na, vajon az milyen lehet, és melyik bokorban terem?
Hol is kezdjem? Elsősorban jó lenne, ha lenne munkahelye. Például lehetne nemzetközi kém! Akkor soha nem unatkoznék. Hétfőn Portugáliába repülnénk, kedden pedig Rómába. Bár ez a sok utazás hosszú távon talán zavarna, a feltört sarkamról már nem is beszélve.
Akkor legyen világhírű filmsztár! Úgy is szívesen öltöznék ki a vörös szőnyeges eseményekre. Bár egész nap várni őt a stábbüfében, majd este azt hallgatni, hogy mekkorát alakított abban a jelenetben, amelyikben kaszkadőr sem kellett, azt hiszem, egy idő után elég unalmas lenne.
Akkor legyen csak egyszerűen befolyásos milliomos, harminc körüli, szőke, magas, kék vagy zöld szemű. Az álompasi, aki gyémánt nyakékkel lep meg, és magángéppel visz az operába.
Na, tessék, már vissza is pottyantam a kopott kis kanapémra. Kezdjük elölről! Egyet szeretnék, hogy szeretni tudjam. Szeretném, ha romantikus lenne, de azért ne nagyon. Lepjen meg néha egy szál rózsával, köszöntsön fel a szülinapomon, a névnapomon, Valentin-napon, Mikuláskor, húsvétkor, és ne utálja a karácsonyt.
Jó lenne, ha értené a humoromat, és ő is meg tudna nevettetni. Ha akkor is bókolna, amikor tök hülyén nézek ki.
Ha be tudná kötni a mosógépet, ha meg tudná szervezni, hogy a régit elvigyék. Ha jobban tudna főzni, mint én, mert az nagyon szexi. Szeretném, ha szeretné a családomat, és hogy az ő családja se legyen túl idegesítő. És szeretném, hogy ha összeveszünk, azért megölelne.
Megígérem, hogy én is kedves leszek. Nem szólok rá, ha üvölteti a meccset. És nem dugom el a távirányítót a két félidő között, miután mégis kikapcsoltam. Nem hisztizek, ha néha a haverjaival akar sörözni. Ha megígér valamit, elhiszem, hogy megteszi. Nem kiabálok, hogy már nem szeret, mert tudom, hogy de. Még akkor is, amikor épp nem.
Csak hinni kell az egészben, ugye? Hinni, hogy valahol vár rám ez a kicsit sem hétköznapi, hétköznapi pasi, aki titkon épp ezt a fogadalmat motyogja magában, miközben elbambulva néz ki az ablakon, fürkészve az újévi tájat, és várja, hogy végre kirügyezzenek a fák.
Még nincs hozzászólás