Turistacsapdák és búvóhelyek 2025-ben
A télutói velencei és a Rajna-vidéki karneválok alapján nem nehéz megjósolni, mi várható a nyári főszezonban. A válasz világos és egyszerű: tömeg. Minden arra utal, a világ utazni akar, kapkodva és szinte dühödten, addig, amíg béke van, és amíg van erre pénz. Feledve a világjárvány emlékeit és a COVID idején tett fogadkozásokat. 2025-ben sem lesz könnyű olyan helyet találni, ahol meglesz minden - a vízpart, a csend és nyugalom, a kulturális látnivalók, a remek ételek, kirándulásokra csábító környék. S ezek kifizethető áron.
A főpróba nem volt a legbiztatóbb. A február közepétől és március elejéig tartó velencei karnevál túl sikeres volt, még a vendéglátóknak, a kereskedőknek, a szervezőknek is nyomasztóan sikeres. Kézzel-lábbal-könyökkel nyomasztóan, tülekedőn. Naponta százhúszezer turista zúdult rá a negyvenezres városra, úgy bedugítva a sikátorokat és a hidakat, hogy moccanni sem lehetett. Sok ezer rendőrt kellett segítségül hívni Olaszország más részeiből, akik aztán a sikátorok egyirányúsításával, a Rialto hídján haladósávok kialakításával valahogy áramoltatni tudták a tömeget.
Velence, mint egyik olyan turistacélpont, ’amit látni kell’, csapdává változott. Akárcsak az olyan városok, amelyekről nemrég írtunk a ’túlturizmus’ témájában, mint például Barcelona, ahol ezen a tavaszon újra tiltakozások törtek ki a tömegturizmus káros hatásai ellen.
Melyik tengerre, magyar?
Mára az Adria, ha nem is ’magyar tengerré’ változott, de kétségtelenül otthonos parttá. Alig van olyan középosztálybeli magyar család, amely az elmúlt években nem tapasztalta meg a horvát tengerpart szépségét. Ha nyár, és ha külföldi utazás, akkor semmi nem versenyezhet az Adriával.
Ahogy az autópályák épültek, nyújtózkodtak, úgy nőtt meg a turisták felfedező kedve a távolabbi úti célok iránt is. Régebben az első csobbanási lehetőségnél mindenki kipattant a kocsiból, és a tengerbe vetette magát. Ma már Zadar, Split és Dubrovnik is bevállalható egy menetben. Csak közben ezek a városok is turistacsapdává váltak. Ráadásul Horvátország 2025-ben egész Európa számára kiemelten ajánlott utazási cél lett, aki idelátogat, aligha lesz egyedül.
Kétségtelen, az Adria horvát partja természetközelibb, kicsit vadabb, mint a szemközti olasz oldal, a sziklás vízparton a vízig lejutni önmagában kaland, itt tisztább a tenger, és több a látnivaló a mélyben. De elbújni a világ elől itt sem könnyű. Talán az utolsó álomsziget Lastovo, ahol a csendes, sűrű erdő szélén megbúvó falu, Skrivena Luka még emberi léptékű hely. S míg az egyetlen árnyas fa alatt elférő vendéglőben elkészül a hal, lassú szavakkal barátságok köttetnek.
El kell mondanunk, hogy ’az utolsó Paradicsom’ keresésében Európa, s így a magyarok is felfedezték már Montenegró és Albánia minden partszakaszát, rejtett tengeröblét, vízi barlangját. Görögország adriai oldalán, beleértve a szigeteket is, nincsen olyan hely, amelyről ismeretségi körünkben valakinek ne volna személyes élménye. Az igazi búvóhely után kutatva hajóra kell szállnunk, és az Égei-tengeren, valahol a szárazföldi Görögország és török partok között, a Kis-Kikládok szigetein, Donusszán, Szkinusszán vagy Iraklián mégmeglelhetjük – azt mondják.
Mik 2025 utazási újdonságai?
Az ENSZ Turisztikai Világszervezete (UNWTO) szerint a világturizmus ebben az évben is kitartóan nő. S ebben az sem akadály, hogy az olyan jelentős célállomások, mint az USA vagy Törökország, India ilyen-olyan geopolitikai okok miatt jelentősen veszítenek vonzerejükből.
De a növekedés változásokkal jár. Manapság a vakáció tervének kialakításában döntő szerepe van az influenszereknek és a technológiának. Általunk hitelesnek tartott személyek, közösségimédia-csoportok élményei nyomán akarjuk bejárni a földet, kikérve a mesterséges intelligencia véleményét is. Esetleg egy VR (virtuális valóság) szemüvegen át előzetes mustrát tartva, 5G-s hálózatokon állandó kapcsolatban a világ többi részével.
Jelenség, hogy a közepes, bizonytalan minőségű szálláshelyek iránt nagyon megcsappant az érdeklődés. Az utazók biztosra akarnak menni, és inkább megfizetik a minőséget, mint fölösleges kalandoknak kitenni magukat. A vendéglátók körében a vezérelv a fenntarthatóság lett, magyarán, hogy a turisták pár év alatt ne tapossák szét a környezetet, s hogy a látogatókat sok év után is ugyanaz a kép és hangulat fogadja, mint az első alkalommal. Sok helyen ’széthúzzák a napot’, hogy ne legyen zsúfoltság napközben, ezért éjszaka is – amikor amúgy is kellemesebb a hőmérséklet – nyitva tartanak a múzeumok.
Az igazán környezettudatos turista igyekszik otthon maradni, ami azt jelenti, inkább lakóhelyének távolabbi vidékein kalandozik nyáron – nagyon fellendült a hazai turizmus, a gyalogos és kerékpáros túrák szervezése. Keresi a közeli wellness-szolgáltatásokat, és mint igazi ökoturista megismerkedik minden kis virággal, cserjével, tücsökkel-bogárral. (Nem a gúny beszél belőlünk.)
A Nyugat egyre messzebbre kerül
Persze, a Földközi-tenger híres csapdáit mindenki látni akarja. Szicíliától Nápolyon át a Cinque Terre városkáiig behabzsolná szemünk a tömény szépséget, hogy aztán kiérve az Azúr-part olasz–francia szakaszára, ott járjunk, ahol az igazán befutottak, a legtehetősebbek, a leghíresebbek járnak. Az igazság az, hogy errefelé meghitt búvóhelyet már ők sem találnak: őket paparazzik figyelik, hajszolják, fotózzák, minket parkolóőrök, köztisztasági alkalmazottak, fürdőmesterek. Itt minden eurónk kevés, kisebbségi érzésünk pár napra garantálva lesz.
Amiért mégis minden pénzt megér eljönni Sanremóba, Monacóba, Nizzába, Cannes-ba, az a térség minden képzeletet felülmúló kulturális gazdagsága. A tengerpart mögötti hegyekben is csodás kisvárosok találhatók, mint például Dolceacqua, minden falu egy sziporkázó festmény (Éze és Saint-Paul-de-Vence), és minden udvarházban egy Renoir, egy Monet, egy Matisse, egy Chagall vagy egy Picasso alkotott.
Aki errefelé keres új kalandot, egy gyönyörű helyet, amely mégis bensőséges biztonságot áraszt, annak az Atlanti-óceán mellé Spanyolország Galicia régiójába kell elmenni, a Rias Altas és Rias Baixas fjordokkal szabdalt partszakaszaira. Ebben a szinte érintetlen, de óriási természeti térségben önmagára találhat testünk-lelkünk, vagy ha ehhez mégis kell egy kis segítség, hát a zarándokhely, Santiago de Campostela is itt van a közelben. Ez a táj semmiben sem hasonlítható a Földközi-tenger vidékének spanyol turistacsapdáihoz.
Nyaralás a lengyel partokon? – Viccelsz?
Semmi vicces nincs a dologban. 2025 májusa úgy köszöntött be, hogy a nagy hőség miatt a londoniak lerohantak a Csatorna mellé napozni-fürdeni, a Balti-tenger melléki német strandokon pedig kitették a megtelt táblát. Talán olvastad nem is olyan régen megjelent cikkünket arról, hogy az északi országok egyre népszerűbb nyári vakációhelyek.
Ha nem, akkor is el tudod képzelni, milyen az, amikor egy olasz vagy görög szállodában arra vársz, hogy hajnalra 40 fok alá szálljon a hőmérséklet, és hogy kimehess a szabadra, kicsit kószálhass az utcákon, minden kútnál a tarkódat locsolva-csapkodva. Vagy, hogy ugyanott menekülsz a menetrendszerű erdőtüzek elől.
Ehhez képest a lengyel strandokon nem vár azonnali napszúrás, bár a kellemes állandó szél csalókán megnyugtató lehet. Az utóbbi években – magyar szemnek – hihetetlenül kiépült itt minden. Ha nem a laposabb északi nap sütne a nyüzsgő, széles homokcsíkon elnyúló fürdőhelyekre, a Riviérán érezhetnénk magunkat.
A Hármasváros (Trójmiasto) Gdynia, Sopot, Gdansk strandjai mellett ott van a Hel-félsziget, amit az Isten is fürdőhelynek teremtett, egy végtelen homokcsík a tengerben. Magának, Hel városnak a strandja is nagyszerű, de Jurata és Jastarnia neve Lengyelországon túl is egyre ismertebb és elismertebb. Mivel az északi turizmus viszonylag új jelenség, a strandok újak, tiszták és ápoltak, s minden mai kívánalomnak megfelelnek, de vannak olyan részeik is, ahol Robinsonnak érezhetjük magunkat, s nem hisszük, hogy járt itt előttünk bárki más.
A vízi életen túl ez a vidék sem szűkölködik látnivalókban. Rögtön itt van Gdansk, amely mellbevágóan szép és gazdag. Vagy inkább: dúsgazdag és álomszép. Izgalmas, mégis romantikus hajnaltól éjfélig. Látni kell, mert az ember szavak nélkül is megérti, mekkorát fejlődött Lengyelország. A fürdővárosok sorában érdekes hely a történelmi város, Kolobrzeg, amely egyben gyógyvizeiről is híres. Nincs messze a világ legnagyobb téglavára, a kereszteslovagok egykori főhadiszállása, Malbork. De, vigyázat, ezek már igazi turistacsapda helyek!
Aki nyugodtabb búvóhelyet keres, az válassza a Hel ’tövében’ lévő Chalupyt vagy Kuznicát, vagy nyugatabbra Rowy, Poddabie és Czolpin várja azt, aki a tengerzúgásban és sirályvijjogásban keresi a végtelent. Czolpinban egy tengeri világítótorony is gondoskodik arról, hogy 100%-os legyen a vakációs hangulat.
Beszéljünk az anyagiakról?
Nem lehet meglepő, hogy az olasz-francia árak a leggyötrelmesebbek. Igen szerény, de még kielégítő szállodaárakkal és félpanzióval számolva is, a napi költség 2024-ben 198 euró volt fejenként, ehhez jött a városban és strandon elköltött pénz. A vége jó, ha kijött 250 euróból, ami egy négytagú családnak bizony… Le sem lehet írni. Horvátországban fejenként 150-170 eurót volt érdemes kiadásokra számolni naponta.
Lengyelországban kijöhettünk 100-110-ből. Romániában és Bulgáriában (mely országokról mindjárt beszámolunk) ugyanezeket – elméletileg – megkaphattuk 100 euróért. A 2025-ös árakért érdemes bevetni a teljes internetes arzenált, de azért ne feledkezzünk meg ismerőseink ajánlásáról sem, esetleg egy kinti rokon vagy barát sokat spórolhat meg nekünk.
Egy olasz búvóhelyen egy háromfogásos ebéd (tartalmazott egy előételt, mondjuk bruschettát, egy tésztás főételt, lehetett pizza, és valami édességet, például tiramisut) 25 és 40 euró között volt, turistacsapdában akár a dupláját is elkérhették. Franciaországban egy csendes helyen a ’Menu du jour’ 16 és 28 euró között volt tavaly, a kenyeret adták, az ital és minden más pluszt jelentett. Párizsban és a tenger mellett pedig elő a szorzótáblával!
Lengyelországban 15 és 30 euró között volt egy tipikus ebéd ára vidéken. Romániában 10-20 euró, Bulgáriában 8 és 15 euró. Fiatalabbaknak legyen mondva, egy Big Mac ára ugyanezen országok sorrendjében 5,50 eurótól 3 euróig terjedt.
Vissza a Fekete-tengerhez!
Ne legyünk rosszindulatúak, ne fogjuk a zsugorodó pénztárcára azt, hogy a Fekete-tenger, a román és a bolgár partok ismét népszerűek lettek, lassan vetekednek a horvát üdülőhelyekkel, magyarázzuk inkább a nosztalgiával. Egykor, s erről a mai középnemzedék alig tud valamit, a jugoszláv állam részét képező Horvátország így-úgy Nyugatnak számított, nehéz volt útlevelet szerezni ’Jugóba’. (Az igazi Nyugatra meg háromévenként lehetett próbálkozni, de sokaknak nem sikerült.) Lengyelország tengeri vidékei még sokáig romokban hevertek, maradt Románia és Bulgária. Ez utóbbi volt a népszerűbb, és Várna, Burgasz maguk voltak a Keleti Riviéra gyöngyszemei.
Aki akkoriban járt utoljára ezeken a partokon, s most 40 év után visszatér, felkavaró érzéseket élhet át. Egyrészt, az ukrán és a török határ közötti román–bolgár partszakasz lassan teljesen beépül, s olyan lesz, mint az Azúr-part, minden négyzetméter hasznosul. Milliónyi új villa, szálloda, lakópark fehérlik a tenger szélén. Másrészt, az emberek, a szellem, a közérzet nagyon is ismerős, mondhatni – rokoni maradt.
Mindez annak ellenére, hogy – például – Neszebar belvárosa már-már nagyobb alapterületű, mint Cannes centruma, és a bolgár város semmivel sem tűnik szegényebbnek, mint a francia. Az ember nem meri megkérdezni, mennyibe kerül itt egy lakás, és kik tudják ezeket megvenni. Az igaz, hogy a román Mamaia és Konstanca valamint a bolgár Várna és Burgasz még csak 95%-ban turistacsapda, de az figyelmeztető jel lehet, hogy ezekbe a városokba sűrűn érkeznek repülőjáratok Pestről, s hogy a jegyárak csak egy kisebb család egyszeri bevásárlási összegét karcolják valamely diszkontáruházban.
Azaz, egy vakációhoz képest nagyon olcsók. Így aztán, nehéz elbújni a világ elől Bulgáriában is, és bámulni a tengert, amely olykor valóban egészen fekete. De azért tudunk ajánlani néhány szép és csendes helyet, ahol jó a konyha és kellemes a tenger. Burgasz és a török határ közötti teljes vidék ilyen, de Rezovo és Szinemorec különösen vonzó. Nem az a szokványos, Tik-Tok, Insta, FB stb. hely, de új és feldob, Tyulenovo, Krapec és Irakli.
Végül: talán a földkerekségen alig van már olyan hely, ahol elvagyunk a tájjal, a kevés szomszéddal, és napokig nem vesszük elő a telefonunkat, laptopunkat, hagyjuk lemerülni akkumulátoraikat, csak fürdünk, kószálunk, mélyeket szippantunk a sós szélben, és hagyjuk, hogy gondolataink, érzelmeink szép lassan rendeződjenek, meghagyva azt a szükséges mértékű kuszaságot, amely emberré tesz minket.
Még nincs hozzászólás