Tudományos baklövések

2016. október 3. | Írta: M. Koltai Judit

Lehet, hogy az amerikaiknak szükségük van telefonra, de nekünk biztosan nincs. Bővében vagyunk a futároknak - állította magabiztosan Sir William Preece, a Brit Postahivatal főmérnöke 1876-ban. Ahogy a pokolba vezető út jó szándékkal, úgy a tudományos megismerés útjai tévedésekkel vannak kikövezve.

A tudomány viszi előbbre az emberiséget, és a kutatás mindennek az alapja – ezt ma már mindenki belátja. De a felfedezők és bölcsek megállapításai mellett jó néhány tévedés is született a történelem során.                    

Humbugért Nobel-díj

Sokáig tartotta magát például az a téves nézet, hogy a Föld az univerzum  középpontja, pedig a görög matematikus-csillagász Arisztarkhosz már 1800 évvel Kopernikusz előtt azt tanította: a Föld a Nap körül kering, és a saját tengelye körül forog.

Tanaiért a sztoikus filozófus, Kleanthész istentelenséggel vádolta, így a matematikusnak menekülnie kellett a városból. Jóval később élt tudóstársa, az ír születésű brit matematikus-mérnök, a 19. század meghatározó fizikusa, Lord Kelvin a testen is áthaladó sugárzás létezését tagadta.

Mint mondta: „Be fog bizonyosodni, hogy ez csupán humbug.” Nos, ezt a „humbugot” 1901-ben felfedezte a német Wilhelm Röntgen, amiért elsőként kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Simon Newcomb kanadai-amerikai csillagász pedig még az amerikai Wright fivérek sikeres repülési kísérlete (1903) előtti  hetekben is azt hangoztatta, hogy a levegőnél nehezebb szerkezettel való repülés lehetetlen.

De a más területeken rendkívül sikeres amerikai elektrotechnikus, feltaláló Thomas Edison kijelentése – „a fonográfnak nincs kereskedelmi értéke” – is baklövésnek bizonyult.

Nagy biztonsággal

Nem mentes a tévedésektől a kémia tudománya sem: Linus Pauling német származású amerikai – 1954-ben kémiai Nobel-díjjal kitüntetett – kutató a C- vitaminban először az influenza, majd a rák gyógyszerét vélte megtalálni.

Az alapos klinikai vizsgálatok persze egyik hatást sem igazolták. De nem tagadta – bár tette volna! – nézetét az amerikai csillagász, William Henry Pickering sem, aki szerint „ a közönséges elme gyakran vizionál hatalmas repülő szerkezeteket, melyek az Atlanti-óceán felett szállnak, géptestükben modern gőzhajóinkhoz hasonlóan, megszámlálhatatlanul sok utast szállítva...

Nagy biztonsággal kijelenthetem, hogy mindez csak fantazmagória, hiszen még ha a levegőbe is emelkedne egy ilyen masina, gyomrában egy-két utassal, a költségek olyan magasak lennének, hogy azt csak néhány kapitalista tudná megfizetni, ezeknek pedig már úgyis saját jachtjuk van.”

Halálcsapda

Katonai körök szívesen tekintették tévedésnek a világhírű, főleg a tudományos-fantasztikus műfajban jeleskedő angol író, H. G. Wells 1902-ben tett nyilatkozatát:

„Nem tudom másként elképzelni a tengeralattjárót, mint halálcsapdát, melyben az egész legénység megfullad, és a szerkezet a tenger fenekére süllyed”. Sajnos ezt a nézetét a történelem igazolta, elég csak a K-141 Kurszkú orosz atom-tengeralattjáró 2000-es tragédiájára gondolnunk, melynek során a teljes, 118 fős legénység életét vesztette. Egy torpedo robbant be, és mivel a felajánlott gyors nyugati segítséget visszautasították a hatóságok, valóban halálcsapdává vált a tengeralattjáró.

Drámai tévedések

Tovább tallózva a tudományos baklövések között, nem mehetünk el az amerikai fizikus, Albert Michelson 1903-ban tett  megállapítása mellett sem: „A fizika tudományának valamennyi fontosabb alapvető törvényét és tételét felfedezték már, és ezek a törvények olyan szilárdan megalapozottak, hogy még annak a lehetősége is rendkívül csekély, hogy valaha kiegészítésre szorulnak.”

De szegezzük szemünket ismét a mennyboltra! „Még generációkig fog tartani, míg az ember a Holdra száll” – mondta 1957-ben Harold Spencer angol csillagász, aki királyi  tudósként fürkészte az eget huszonhárom éven keresztül.

A holdra szállás – mely, mint tudjuk, „kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az  emberiségnek” – tizenkét évvel később bekövetkezett. És igen, az orvostudomány – melyben annyira szeretnénk hinni! – szintén produkál drámai tévedéseket.

Ezekből kettőt kiragadva: a 16. században élt svájci születésű Paracelsus egyik téveszméje volt, hogy mindent kemikáliákkal – elsősorban higannyal, kénnel és sóval – akart gyógyítani. Noha felismerte, hogy minden anyag méreg, és a dózistól függ az orvosságok veszélyessége, terápiája mégis sűrűn vezetett tragédiához: például vízkóros és szifiliszes betegeit a rendkívül toxikus higannyal kezelte, így ezek gyakran a gyógymódba haltak bele, nem az eredeti betegségükbe.

De jöjjünk közelebb az időben! Nicolas Hervez de Chegoin francia orvos 1830-ban publikált tanulmányában a nyelv méretével vagy rossz elhelyezkedésével „magyarázta” a dadogást, s a megoldást a fizikai beavatkozásban látta –  buzgón operálva szerencsétlen betegei nyelvét.

Címkék: tudomány, kutatás, tudományos tévedések, tévedések, melléfogások