Ridikül Magazin logo

Tudom, honnan indultam...

Dr. Almási Kitti klinikai pszichológus rutinos nyilatkozó, hiszen amellett, hogy a rendelése felkutatása komoly nyomozást igényel, s a páciensek reklám nélkül is egymásnak adják a kilincset, szívesen segíti a széles nyilvánosságot is a lélek útvesztőiben való eligazodásban. Bevallottan szeret szerepelni, ez a fajta megjelenés remekül kiegészíti az intim keretek között zajló terápiás munkát. Ezúttal azonban nemcsak szakmai dolgokról beszélgettünk, hanem a kevésbé rózsaszínű kezdetekbe, és féltve őrzött magánéletébe is engedett némi bepillantást.

Budai rendelőjébe lépve azonnal megszáll a nyugalom, pedig néhány perccel korábban még felfelé kaptattam a zuhogó esőben. A radiátor kellemes meleget áraszt, a szoba pedig hangulatos nappalira emlékeztet. Tekintetem megpihen a polcon sorakozó könyveken és elismeréseken. Szinte adja magát a kérdés:

RIDIKÜL MAGAZIN Hogyan kanyarodtál a pszichológiai pálya felé?

DR. ALMÁSI KITTI Tizennyolc éves koromig nem volt elképzelésem arról, mi szeretnék lenni. Édesapám a jogi pályát preferálta, és én szerettem volna neki megfelelni, bár nem volt bennem igazi elhivatottság. Elmentem felvételizni, de a szóbelin egy kellemetlen élmény eltántorított. Tatai lány vagyok, és a felvételiztető tett egy furcsa megjegyzést arra, hogy nem elég, ha valaki vidéken kitűnő tanuló. Ez egy rossz élmény volt, ami a jó sors felé terelt. Ezután Bécs mellett bébiszitterkedtem egy évig. A hölgy pszichológusként végzett, a férje pedig pantomimművész volt, aki testbeszédet oktatott felsővezetőknek. Eljártam a tréningjeire, figyeltem őt. Nagy hatással volt rám a kozmopolita életük, és az emberekhez kapcsolódó kreativitásuk.

RM És ez eldöntötte a sorsodat…

AK Miután hazajöttem, eltökéltem, hogy beadom a jelentkezésem a pszichológia szakra, mindezt úgy, hogy egyetlen könyvem sem volt meg a négy kötelezőből. Bécs és Budapest között a vonaton találkoztam valakivel, akinek megvoltak a kötetek. Áprilisban csatlakoztam a szeptember óta működő felkészítő csoporthoz. Sokan körberöhögtek, hogy a tizenötszörös túljelentkezésű szakra az utolsó pillanatban jelentkezem. Felvettek. Ha valaki megtalálja a célját, és tényleg küzd érte, el is tudja érni.

RM Mindehhez ezek szerint szerencsés találkozások is kellettek. Hiszel a véletlenekben vagy a sorsban?

AK Racionális gondolkodású vagyok, szeretem felkutatni a dolgok logikus magyarázatát. A pályám kapcsán azért nem beszélnék a szerencséről, mert nagyon megdolgoztam azért, amit elértem. Szorgalmas ember vagyok, nyitott szemmel járok, és megragadom a lehetőségeket.

RM Ma leginkább párkapcsolati szakértőként ismerünk. Tudatosan jelölted ki ezt a csapásirányt? 

AK Klinikai pszichológus vagyok, és a keresletet mindig az a terület dönti el, ahol a legtöbbet tudom nyújtani a hozzám fordulóknak. Sokan azt gondolják, hogy a tévés szereplések hozzák az érdeklődőket, de jó, ha az öt százalékát adják a pacientúrának. Általában ajánlás útján jönnek hozzám, és akik ajánlanak, azokat valószínűleg párkapcsolati témában tudtam leginkább megtámogatni, így többnyire az új kliensek is ilyen jellegű problémákkal keresnek meg.

RM Sokat szerepelsz a sajtóban. A média talált meg téged, vagy te találtad meg a médiát?

AK Vidéki lányként semmilyen ismeretségem nem volt. A Lipóton dolgoztam, amikor egy pszichiáter kollégámmal elhívtak egy rádióba nyilatkozni egy olyan témában, amelynek van nem gyógyszeres aspektusa is. Mindig szereplős voltam, gyerekként is imádtam a színpadon állni, énekelni, hegedülni, táncolni. Jól sikerült a rádióinterjú, és később a szerkesztő külön is hívott engem, majd egyre több meghívás érkezett.  

RM A terápiás munka intim közeget kíván. Úgy lesz teljes a kép, hogy van egy idézőjeles másik életed, ahol megnyílhatsz és szerepelhetsz?

AK Érdekes, hogy ez a téma a tegnapi önálló estemen is felmerült. Jó hangulatú beszélgetés alakult ki arról, miért fontos erőfeszítéseket tenni azért, hogy ne maradjon bennünk hiányérzet. Imádom a munkámat, őszinte kíváncsisággal fordulok a klienseim felé. Nem titkolom, hogy vannak fáradtabb periódusok is, de óriási teher volna, ha a páciensnek azzal kellene foglalkoznia, hogy én hogy vagyok. Aki viszont szereti más módon is megélni önmagát – ahogy én is –, az megtalálhatja a módját. Nekem erre nyújtanak lehetőséget az előadások. A tévébe már ritkábban megyek, mert most már sokszor azt érzem, többet adok itt a rendelőben valakinek az alatt az idő alatt.

RM Azért dolgozol, hogy mások jobban legyenek. Mit teszel azért, hogy te jól legyél?

AK Igyekszem minél több időt tölteni a nyolc- és tízéves lányaimmal. Ha esik, ha fúj, négy órakor felállok, hogy én menjek értük az iskolába. Van a kapcsolatunkban egy olyan intimitás, amitől érezzük egymást. Emellett jó néha egy-egy hosszú hétvégére megszökni a párommal. Az utóbbi években nagyon leszűkült azoknak a barátoknak a köre, akikkel szívesen megosztom a felszabadított óráimat, de azzal a néhány emberrel egy jó vacsora és egy nagy beszélgetés elképesztően fel tud tölteni. Ha hobbi, akkor lovaglás és síelés – utóbbiban a lányaim már előttem járnak.

RM Nagyon elfoglalt vagy, pedig magadnak oszthatnád a szabadidőt.

AK Mostanában már vannak jelei annak, hogy több pihenésre lenne szükségem. Esténként az előadásaimra készülök, megválaszolom a rengeteg hozzám érkező levelet, éjjel fél egy előtt nem kerülök ágyba. Fizikailag is érzem már a kialvatlanságot. Nagyon jó, hogy írok, előadok, praktizálok, de foglalkoztat, hogy ezeket valahogy egyensúlyba is hozzam az életemmel.

RM Kihez fordulhatsz, amikor neked van szükséged támogatásra?

AK Keresem azt a szakembert, akihez rendszeresen eljárhatnék, mert nem jó, és nem is ér túl sokat, ha egy pszichológus a saját analizálásába bonyolódik. Van ennek egy felelősségteljes része is, hiszen miközben rám sokan támaszkodnak, én ezt nem teszem meg. A páromon kívül van egy idősebb, szinte atyai barátom, egy nagyon okos ember, akivel nagy ritkán meg tudom osztani a nehézségeimet. Ő kellően bölcs ahhoz, hogy egyetlen fantasztikus mondattal helyrebillentsen.

RM A ma embere kedveli a gyors megoldásokat. Mennyire találkozol „az egy csapásra oldódjon meg az életem” elvárással?

Dr. Almási Kitti
1998-ban végzett az ELTE pszichológia szakán. Ezt követően a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának ösztöndíjas hallgatója volt, majd 2003-ban PhD-fokozatot szerzett. 2004-ben tette le klinikusi szakvizsgáját. 2000 óta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (Lipótmező) dolgozott. 2007 óta magánpraxist folytat. A család- és párterápiás módszert alkalmazza a legszívesebben. Rendszeres vendége a televízióknak, és számos újságban is találkozhatunk vele szakértőként. A Nyitott Akadémia rendszeres előadója. Több pszichológiai témájú könyv társszerzője, első önálló kötete, a Hűtlenség 2012-ben jelent meg.

AK A terápia közös munka. Akad, aki eljön egyszer, felteszi a kérdését, aztán elmondom, hogyan lehetne továbbhaladni, és akkor rácsodálkozik, hogy „miért, kellene jönni többször is?” Sokan nem akarnak dolgozni magukon, hiszen az pénz, idő, fáradság. A legtöbb ember már akkor tisztában van azzal, mit kellene tennie, amikor belép az ajtón. Ám attól, hogy értelmileg felfogják, hogy máshogy kellene, még nem lesznek képesek másként érezni. Az én munkám az érzelmek tisztázásáról, átrendezéséről szól, amelyek beindítanak egy másfajta működést. Ehhez pedig idő kell.

RM Mi tett sikeres, sokak által ismert pszichológussá?

AK Leginkább az alázat, a szorgalom, a lelkesedés. Nagyon örülök annak, hogy eljutottam idáig, de nem felejtettem el, honnan indultam. Biztonságos közegben nőttem fel, de miután felvettek az egyetemre, nehéz anyagi helyzetbe került a családom, csak magamra számíthattam. Jól kellett tanulnom, hogy kapjak ösztöndíjat, és tudjam fizetni a kollégiumot, és dolgoztam is az egyetemi évek alatt. Emlékszem, súlyos migrénjeim voltak a teljesítési kényszertől. Ekkoriban tapasztalhattam meg azt, hogy vannak olyan belső erőforrásaink, amelyek akkor mozdulnak meg bennünk, mikor már úgy érezzünk, semmi másunk nem maradt.

Címkék: család, terápia, párkapcsolat, pszichológus, karrier, őszintén, magánélet

Egy hozzászólás

  • Szegedi Judit

    Nehéz időszakon van túl a családunk. 12 év - válás, büntetőügyek, gondnoksági ügy - után a volt férjem által indított személyiségi jog megsértése miatti per I. fokon lezárult, amely végre engem igazolt.Sajnos a két fiam ebben a harcban lelkileg jócskán megsérültek. Anyaként most szembesülök a 20 és 24 éves fiam életproblémáival, különösen a Péter fiam párkapcsolati gondjaival.
    Nagyra becsülöm az Almási Kitti munkásságát. Szeretném megtudni az elérhetőségét, hogy fel tudjam venni vele a kapcsolatot, hogy segítséget kérhessek a gyermekem számára. Üdvözlettel: Szegedi Judit

Szóljon hozzá Ön is!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!