Tizenkilenc, avagy egy híján húsz
Nemrég érdeklődve olvastam egy, a hazai férfi és női sofőrök parkolási módszereiről szóló felmérést. 1200 főt kérdeztek meg a vezetési szokásairól, amiből izgalmas dolgok derültek ki.
A férfiak 61, míg a nők 41 százaléka vezetett rendszeresen, a hölgyek egynegyedével pedig már előfordult, hogy más parkolt helyettük. A számok nem hazudnak, a tények makacs dolgok, vagyis úgy tűnik, a férfiak egyrészt többet vezetnek, másrészt ügyesebbek. Mindezek ellenére óva intek mindenkit attól az elhamarkodott következtetéstől, hogy a nők úgy általánosságban rosszabb sofőrök volnának a férfiaknál.
A Forma 1-es Lotus például pár hónapja szerződtette Carmen Jordát, egy huszonhét éves spanyol hölgyet tesztpilótának. A fiatal és igen mutatós Carmen abban segít a csapatnak, hogy tagjai minél erősebb autóval állhassanak rajthoz jövőre, de ha úgy adódik, és a csapat két pilótája nem tud rajthoz állni, ő ugorhat be a helyükre.
Eszerint, sztereotípiák ide vagy oda, ez a nő, bizony, jobban vezet nálam, és – elnézést, kedves Ridikült olvasó férfitársaim – nagy valószínűséggel önöknél is.
Nem mondanám, hogy én lennék a világ legtürelmesebb sofőrje; igaz, megelégszem annyival, hogy magamban morgok, és nem tartok baseballütőt a hátsó ülésen. Ha valami gondom akad, azért megnézem magamnak az elkövetőt – például amikor valaki indokolatlanul lassan megy és feltart egy kocsisort. Ez utóbbi jelenségért tapasztalataim szerint a leggyakrabban nők felelősek, de elfogadom a meggyőző cáfolatot.
Az agresszív előzéseket, és az olyan manővereket, amelyek miatt nekem kell belelépnem a fékbe, rendszerint férfiak művelik. Ők valószínűleg remek sofőrnek tartják magukat, de végeredményben ugyanolyan rosszul vezetnek. Nyáron kirajzanak a motorosok, és nagy részük úgy közlekedik az utakon, mintha azt tervezné, hogy a következő MotoGP-futamon megszorítja Talmácsi Gábort.
Ott vannak azok, akik az utolsó pillanatban kövér gázzal hajtanak ki elém egy mellékútról, majd a továbbiakban, mintegy saját sietségüket cáfolandó, gyök kettővel haladnak előttem. És ez is olyasmi, amit főként férfitársaim adnak elő. Imádom mindegyiküket. Az, hogy a nők 28 százaléka bizonytalanul parkol, engem kevésbé zavar, mint a fönti jelenségek.
Na, most akkor kik a rosszabb sofőrök?
Tartogatok még egy csavart a végére. Életemben egyszer keveredtem szóváltásba valakivel a volán mögött ülve, és az egy nő volt. A Lipótvárosban történt, és annyit követtem el, hogy beálltam az autója mögé, amíg kiszállt az utastársam – azaz a motort le sem állítottam –, mire ez a harmincas, jól szituált, középkategóriás családi autót vezető (tehát nem elkényeztetett gazdag) hölgy olyan stílusban és vehemenciával kezdett szidalmazni, hogy megsajnáltam szegény férjét. És mindezt azért, mert tíz másodpercet várnia kellett. A kis utcai jelenetünkkel a dolog két percre nyúlt, vagyis nem tudom, mennyire érte meg neki.
És hogy mi a tanulság? A nők nem feltétlenül rosszabb sofőrök a férfiaknál – és nem is türelmesebbek.
Még nincs hozzászólás