Titkokra szükségünk van
Aki azt állítja, hogy neki nincs titka senki előtt, az ő élete nyitott könyv, ezért nem kell hazudnia, színlelnie soha, aligha mond igazat. Bár lehet, hogy így is gondolja, hiszen nem tagad le semmit a párja előtt. Nincsenek titkos útjai, eltitkolt kapcsolatai.
De tényleg létezik olyan kapcsolat, amelyben a férfi és a nő mindent elmond egymásnak? S ha igen, biztos, hogy jó ez?
Jó érzés megszabadulni nyomasztó titkainktól
A pszichológusok szerint múltunk csak a miénk, mi éltük át, és bármennyire szeretnénk is, nem tudjuk másnak tökéletesen elmesélni. Senki sem tud belépni a mi fájdalmainkba, emlékeinkbe, nem képes érezni azt, amit mi érzünk vagy éreztünk. Nem is kell. Ezért alaposan meg kell gondolni azt, hogy mit, mennyit mondunk el múltunkból vagy jelenlegi életünkből másnak. Ha sikereinkről túl gyakran mesélünk, dicsekvésnek hat, ha kudarcainkról, az panaszkodásnak.
Mindenkiben megfogalmazódik néha a kérdés: lehet titkom előtted, ha szeretlek? S neked lehet-e titkod énelőttem? A lélektan válasza erre az, hogy igen, lehet. Sokan, amikor szerelembe esnek, úgy érzik, mindent el kell mondaniuk. Okosan teszik? Biztos, hogy minden titkunkat, korábbi életünk minden részletét el kell mondanunk? Vagy okosabb némely részletet megtartani magunknak?
Felmerül a kérdés, nem nevezhető-e érzelmi zsarolásnak, ha minden bajunkat, kétségünket, fájdalmunkat párunkra zúdítjuk? Nem a terhek átruházása az, ha őszinteséget színlelve szabadulni próbálunk nyomasztó titkainktól?
Életünk sok kínos részlete
Titkot cipelni nehéz. A gyerek is akkor könnyebül meg, ha kiderül, hogy bukásra áll kémiából, vagy összetörte a nagyi kedvenc vázáját. Igaz, hogy balhé van belőle, szidás, büntetés, mégis jobb, mint attól félni, hogy egyszer majd kiderül. Egy felnőttkapcsolatban is sokkal könnyebb bevallani, ha egy részeg éjszakán, egy céges buli után félreléptünk, de ez nem jelentett igazából semmit, mint attól félni, hogy kiderül, és akkor még súlyosbítja a félrelépést a hallgatás súlya is.
Az, hogy hazudtunk, de legalábbis elhallgattuk az igazat. Azzal, hogy elmondjuk, megkönnyebbülünk. A titok terhét levettük magunkról. Miként az is nagyon egyszerűnek tűnik, ha szakítás után az új partnernek minden korábbi kapcsolati intimitást elmesélünk. Azzal traktáljuk, hogy régi párunk nem szeretett fogat mosni, soha nem pucolta ki maga után a kádat, vagy hogy reggelenként rossz szagú volt a lehelete.
Vajon új partnerünkre tartozik-e, hogy előző kapcsolatunknak azért lett vége, mert már nem működött a szex, mert már másra gondoltunk, miközben vele voltunk? Elmúlt? El. Akkor meg miért e kínos vallomás? Azért, hogy megkönnyebbüljünk, hogy megszabaduljunk a régi kapcsolat krízisének minden terhétől. Sikerülhet ez? Aligha. Életünk minden kínos részletét, eseményét, minden fájdalmát senki más vállára rá nem rakhatjuk.
Nem kell mindent elmondani
Persze párunknak is meg kell értenie, hogy nem tartozik minden rá. Meg kell értenie, hogy minden embernek szüksége van magánéletre, még egy párkapcsolatban is. Előfordulhat, hogy szeretnénk néhány napra egyedül elutazni, esetleg egy barátnőnkkel, akivel nagyon régen nem tudtuk kibeszélgetni magunkat. Ez nem párunk megcsalása, nem jelent titkolózást, csupán annyit, hogy őrizzük saját identitásunkat.
Nem jelenti azt, hogy titkos útjaink, kapcsolataink vannak. S nem is szükséges ennek az utazásnak minden mozzanatát elmondani. Nem azért, mert titkos, hanem azért, mert lényegtelen. Lehetnek témák, melyeket csak a legjobb barátnőnkkel tudunk megbeszélni. Női ügyek, pletykák, egészségügyi problémák, amelyek nem tartoznak a férfiakra.
Persze vannak olyan kapcsolatok, ahol mindketten úgy érzik, hogy az a bizalom jele, ha részletesen elmondják hólyaghurutjuk minden részletét, és párjuk is beavatja őket emésztése minden problémájába. Ha mindketten így szeretnék, hát legyen így. De ez ritkán fordul elő.
Amikor fölösleges beszélni
Mindenkinek vannak olyan gondolatai és érzései, amelyek átsuhannak rajta, de nincs jelentőségük. Előfordulhat, hogy a cégnél, az irodában egy kollégánk tetszik nekünk. Ez teljesen normális. Vannak emberek, akikhez vonzódunk, míg mások taszítanak. Előfordulhat, hogy egy idegen férfi iránt vonzalmat érzünk, de semmi több. Ezt az érzést nem feltétlenül szükséges a párunkkal megosztani. Egy ilyen vallomás csak felesleges féltékenységet vagy bizalmatlanságot szülne, akkor is, ha biztosak vagyunk abban, hogy a vonzalom mulandó és ártalmatlan.
Előfordulhat, hogy a barátaink vagy családtagjaink bizalmasan osztanak meg velünk olyan információkat, amelyek nem feltétlenül tartoznak a párunkra. Ha ők ránk bíznak egy titkot, és azt kérik, hogy ne mondjuk el senkinek, akkor ezt tiszteletben kell tartanunk.
Az is előfordulhat, hogy van egy költséges hobbink, és nem osztjuk meg párunkkal a teljes összeget, amit erre költünk. Ha rákérdez, nem kell hazudnunk, de felesleges minden pár cipőről vagy szoknyácska áráról pontos kimutatást kapnia. Titkolózás ez? Dehogy, inkább önvédelem.
Az egészséges párkapcsolat alapja az, hogy a benne élők tiszteletben tartják egymás határait és magánéletét. Ezért semmi értelme annak, hogy minden titkunkat, vagy korábbi életünk minden részletét elmondjuk a másiknak. Ez persze nem azt jelenti, hogy bármit is le kell tagadni. Csak annyit jelent, hogy nem kell mindent elmondani. Egy jó kapcsolat nem jelenti azt, hogy a másiknak nem lehet titka előttem. Minden embernek szüksége van arra, hogy a lelkében egy sarkot megtartson önmagának.
Ne akarj mindent tudni!
A kékszakállú herceg vára Bartók Béla egyfelvonásos operája, mely a nő és a férfi egymás iránti bizalmáról s a titkok természetéről szól. A mű két szereplője a Kékszakállú herceg és felesége, Judit. Judit belép Kékszakállú titokzatos várába, ahol hét zárt ajtót talál. Minden a tiéd lehet, mondja a herceg asszonyának, de a hetedik ajtót soha ne nyisd ki. Judit nem hallgat rá. Véres folyam, fegyverek, tömérdek kincs, illatos kert, hatalmas ország tárul fel, ahogyan az ajtókat sorra nyitja.
A hatodik ajtó mögött könnyek tava várja. A Kékszakállú ekkor már könyörög, ne nyisd ki az utolsót! Judit nem hallgat rá, mindent tudni akar. És akkor feltárul a hetedik ajtó. Előjönnek a mögé zárt, eltemetett, régi asszonyok. Körbefonják, maguk közé zárják Juditot. S amikor az ajtó újra bezárul, ő a régi asszonyokkal együtt örökre a múlt foglya marad.
Még nincs hozzászólás