Tényleg egy múzeumban élünk?
A közösségi oldalakon régóta terjed egy mém. Három kép van egymás alatt. A legfelsőn, egy amerikai önjáró robot a Mars bolygón. Középen, egy mágneses pálya fölött 600 km/h sebességgel száguldó ultramodern kínai vasút. Legalul egy üdítőitalos műanyag palack nyaka, rajta a kupak és az azt rögzítő szál. A képaláírás pedig: "Ezt tudta kitalálni és megvalósítani Európa a XXI. században. A mém talán abból a véleményből született, amely még a szakemberek körében is gyakran elhangzik, hogy Európa visszafordíthatatlanul hanyatlik, már az USA legszegényebb állama is gazdagabb, mint az Európai Unió vezető államai, Németország és Franciaország. A turisták hamarosan úgy fognak ránk, európaiakra nézni, mint akik egy poros múzeumban élnek." Igaz ez?
Franciaország a világ leglátogatottabb ’múzeuma’
A fenti kérdésre válasz lehet egy hosszú, álomszép utazás, amely elkerüli a felkapott, divatos helyeket, viszont festői tájakon járva avat be a titokba – mit jelent európainak lenni. Vaison-la-Romaine-ba tartunk, és nagyon komolyan kell vennünk válaszkereső indíttatásunkat ahhoz, hogy ne akadjunk el már az út elején, az Azúr-part csillogó, de unalomig ismert városaiban.
Nem autópályán megyünk, hanem igazi vidéki utakon – szűkebbek, de jó állapotban tartottak. Hegyeken-dombokon fel-le, sok a kanyar. Hol ritkás délszaki ligetekben megyünk, hol egy kiszélesedő völgyben vizsgálhatjuk, miből élnek, mit és hogyan termelnek itt az emberek. A házak közel vannak, az udvarok sokszor nyitva, az út mellett kézzel írt táblán jelzik, hogy mi eladó a farmon – gyümölcsök, olíva, sajt, bor, dió, kecske, virágok, hol mi. A kanyaroknál lévő elágazásokban kis kávézók, lehúzott ablaknál illatuk beszökik a kocsiba. Ha biccentünk az asztalnál ülőkhöz, visszaköszönnek.
Vidékiek. Európa népességének harmadát teszik ki. Az EU költségvetésének harmada ugyan visszakerül hozzájuk, de nem arányosan. Leginkább azok részesülnek belőle, akik a földek tulajdonosai, és azok, akik az élelmiszer-ellátásban tevékenykednek. Ez 14%. Ha nem támogatnánk őket, helyben nem tudnának megélni, és a városokban keresnének megélhetést. Nem volna jó, ahogy a jelenlegi rendszer sem az, hiszen 16% hoppon maradt… Bármennyit is kap a vidék, a városok egyre gazdagabbak, mindenki más lemarad, akárhogy is gürcöl.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2025. évfolyama 10. számának 46. oldalán!)
Még nincs hozzászólás