Szuperhősök, ha ágynak dőlnek
Nyűgös, hisztis, rosszkedvű, morcos, elanyátlanodott. Nem, most nem egy kényeskedő úrilányról beszélünk, és nem is egy hároméves gyerekről. Hanem a férfiról. A férfiról, amikor beteg.
Nem elég, hogy egyre rövidülnek a nappalok, közeledik a hó, a fagy, a torokgyulladás, a nátha és az influenza időszaka, a tél elmaradhatatlan velejárója a beteg férfi. Az evolúció csúcsa, az életerős férfi az első tüsszentés és a kezdődő torokkaparás hatására szempillantás alatt elanyátlanodott gyermekké válik. A teremtés koronáját az icipici vírusok úgy döntik le a lábáról, hogy hirtelen se híre, se hamva az erejének.
Energikus kedvesünk, keménykötésű egyetemista fiunk, strapabíró édesapánk kimerülten érkezik haza. Semmi probléma, gondolhatjuk még ekkor. Bár bevallani nem szeretik, olykor-olykor acélos férfi szeretteink is elfáradnak. Baj akkor van, ha a férfi abbahagyja a tévékapcsolgatást, és többé nem érdekli a távirányító. Ebben az esetben kezdhetjük forralni a teavizet, és előkészíteni a vitaminokat.
A hős bukása
A férfi fantasztikus képességeinek tudatában semmi pénzért nem vallaná be, hogy nincs jól. Saját magának és a környezetének is hajthatatlanul ismételgeti, hogy nincs semmi baja. Okoskodva hangoztatja, hogy csak egy nagy alvásra van szüksége, majd Mr. Dulifuliként bevonul a hálószobába. Másnap reggel még mindig a túlélőösztön munkál benne, próbálja tartani magát.
Bár vacakabbul van, mint éjjel, felöltözik, és nekivág a napnak. Mivel ekkor már érzi, hogy baj van, az amúgy marhapörköltön, sült krumplin és sörön élő szuperhős hirtelen az egészséges táplálkozás élharcosává válik. Munkába menet útba ejti a patikát és a zöldségest, ahol C-vitaminnal, akácmézzel és déligyümölccsel szerelkezik fel. A folyamatos köhögést és orrfújást már nem tudja leplezni, de még nagy hangon hirdeti, hogy jól van.
Egy-két napnyi vasakaratú küzdelem után aztán kénytelen letenni a fegyvert. Ez alkalommal a vírus győzött. Leszegett fővel bújik pizsamába, és elhaló hangon nyüszít gyöngéd ápolásért.
Lelkivilága visszasüllyed egy óvodás szintjére, aki nem vágyik másra, mint egy nagy bögre kakaóra, és a kedvenc macijára. A kakaót a forró tea, a mackót pedig a mindenkori feleség/barátnő/édesanya/lány helyettesíti. A nő pedig gyengéd gondoskodással ápolja a férfit, zokszó nélkül vásárol be, készíti el a húslevest, hoz neki a kedvenc csokijából, főzi a gyógyteákat, tömi őt pirulákkal, tolerálja a panaszkodását és a hangulatváltozásait, továbbá rimánkodik, hogy forduljon orvoshoz – amiről a teremtés koronája, persze, hallani sem akar.
A férfiak többsége kifejezetten „rossz” beteg – őszinte tisztelet a kivételnek. Szenvednek, nyafognak, hogy „fáj, lüktet, ég, hasogat”.
Önismereti tréning férfiaknak
Fizikai panaszaikat a háttérben meghúzódó pszichés összetevők erősítik fel: nehezen tűrik a magatehetetlenséget, az erőtlenséget, a kiszolgáltatottságot. Férfiúi önérzetüket bántja, hogy másra vannak utalva.
Szívük mélyén jólesik nekik a gondoskodás, de a tudat, hogy nem csinálhatják azt, amit éppen akarnak, kifejezetten undokká teheti őket. Óriási hűhót csapnak a tüneteikből, de a jó tanácsot nem szívesen fogadják meg. Persze, mikor a panaszaik nem javulnak, végül hajlandóak bevenni a gyógyszert, meginni a mézes teát és ágyban maradni.
A férfi számára az influenza és a meghűléses betegségek izgalmas önismereti tréninget jelentenek. Meg kell küzdeniük (a vírusokon túl) a saját egójukkal, szembe kell nézniük a gyengeségükkel és testük sebezhetőségével.
Meg kell tanulniuk kérni és elfogadni mások segítségét. Ez utóbbi sokszor kemény dió a büszke „harcosoknak”. A férfi önmagáról alkotott képébe nem illik bele az elesettség, a gyengeség és a tétlenség. Egy-egy lázas, influenzás megbetegedés jó lecke lehet a számára arra vonatkozóan, hogy vigyáznia kell az egészségére. Ha túlhajtja magát, az immunrendszere legyengül, és a fertőző betegségek még őt is megtámadhatják.
Vigyázzanak magukra!
A férfi jellemzően nem fordít nagy gondot a megelőzésre sem. Pedig ha sikerülne félretennie a dölyfét, és már idejében hallgatna jót akaró családtagjaira, felvéve a sapkát, amikor mínusz 10 fok van, illetve hajlandó lenne vitamint szedni és egészségesebben étkezni, nagyobb eséllyel kerülhetné el azokat a helyzeteket, amikor ágynak dőlve, teljesen kiszolgáltatottan, az asszony „megmondtam, hogy kell a C-vitamin”-tirádáit hallgathatja.
Uraim, vigyázzanak magukra, vegyék fel a sapkát-sálat, szedjenek C-vitamint, egyenek gyümölcsöt! Ha pedig megtörtént a baj, fogadják kedvesen az önöket ápoló, önöknek jót akaró kedves családtagjaik segítségét.
Hölgyeim: önöknek csak sok türelmet kívánok!
(a szerző viselkedéselemző)
Még nincs hozzászólás