Szlalom az élet, terápia a színház
Détár Enikő halkan beszél, hangosan énekel, párt talált, és mostanában csak a feladatait tervezi. Sosem érezte magát sztárnak, de tudja, hogyan kell talpon maradni. Egyedül sem fél a sötét erdőben, és nem várja a csodát. Végzi a dolgát, utálja, ha becsapják. Az ország vezető musicalszínésznője alternatív színházat tervez.
RIDIKÜL MAGAZIN Közelebb tolom a magnót, mert nagyon halkan beszél.
DÉTÁR ENIKŐ Pedig tudok hangosan is, de a színpadon kívül halk ember vagyok. A gyerekeimmel is.
RM A pasikkal is?
DE Igen, ha megemelem a hangom, akkor már nagy a baj. Vehemens vagyok, de nem szoktam kiabálni.
RM Mikor tesz kivételt?
DE Egyszer egy paparazzi lefotózta a gyerekeimet. Akkor a fiam meg is lepődött, sose hallott még ilyennek.
RM Hány éves a fia?
DE Tizenöt lesz szeptemberben, de méretre már ő is pasi – 183 centiméter magas.
RM A Madách Színház öltözőjében beszélgetünk, a Mamma Mia!-előadás előtt. Tiniként Abba-rajongó volt?
DE Tényleg felidézi a fiatalságomat, de nyitott vagyok zeneileg. Szeretem a popot, és az egészen vad zenéket is. Nem motorozom, nem ejtőernyőzöm, én úgy szoktam tombolni, hogy feltekerem a hangerőt a kocsiban, és ordítva szól a zene. Van olyan, hogy hazaérve megyek még egy kört, és üvöltetem a muzsikát. Megnyugtat.
RM Innen hallják a szomszédok, hogy hazatért?
DE A vaddisznók és az őzikék. Olyan helyen élek.
RM Merrefelé?
DE Budapest közelében. Ott lakom egy ideje, és egy darabig ott is szeretnék maradni. Már nem tervezek egy életre. Már nem ragaszkodom ahhoz, hogy mindent előre tudjak. Most arra tervezek, hogy eleget tegyek a kötelezettségeimnek, az életfeladataimnak.
RM Mennyit hajlandó tudomásul venni a jövőből?
DE Egy egészséges határig mindent. Most tudom, hogy ősszel lesz egy bemutatóm, amit már próbáltunk. Ez nem Madách-előadás, hanem egy ötvenhatos darab lesz, az a címe, hogy Az angyalok nem sírnak. Nagyszerű szerep.
Ezt látom át, meg azt, hogy a gyerek elkezdi a középiskolát. A dolgok jelenlegi állása szerint – ezt mindig hozzáteszem – sikerül megteremteni azt is, hol fogunk élni pár évig. Nekem kell a zöld, a nyugalom, remélem, ez már sínen van.
RM Ezt is olyan óvatosan fogalmazza – pár évig.
DE Igen, mert bármi jöhet. Ha a fiam külföldön akar továbbtanulni, vagy élni, ahogy a nagylányom is, akkor nem biztos, hogy itt lesz az élettér.
RM Mit csinál a lánya kint?
DE Tanul. De ez az ő élete, nem szereti, ha beszélünk róla. Tizennyolc éves korában megkért minket, hogy lehetőség szerint hagyjuk ki a sajtóügyeinkből, és ezt igyekszünk teljesíteni.
RM Nem könnyű, ha a szülők életének jelentős része sajtónyilvánosság előtt zajlik. Ezt hogyan kezeli?
DE Ha másképp alakult volna a pályám, nekem teljesen megfelelne, hogy csak színházban játszom, ami nem érdekli az újságokat. Mivel azonban sokat szerepeltem a televízióban, tudom, hogy hozzátartozik.
Nem akarok álszenteskedni, ebbe a játékba én is belementem. Amikor tévéztem, nem volt ritka, hogy míg eljutottam a stúdióig, három interjút adtam telefonon. Ettől azért be lehet sokallni.
RM A tévézéstől is besokallt?
DE Nem: meguntak, eltűntek, egyben jött a nagy csomag. Nem zárom ki, hogy valakinek még eszébe jutok, de annyi minden úgy alakult, ahogy nem terveztem...
RM A pályáján is?
DE Ott is. Kislányként azt terveztem, hogy én majd drámai és filmszínésznő leszek. Nem vettek fel prózai szakra, viszont a zenésre kellettem. Később, amikor már nem gondoltam, hogy tévés celebcirmos leszek – magammal kapcsolatban is ezt a kifejezést használom –, tehát amikor mások kikopnak ebből a szerepkörből, engem felfedeztek, és nyolc évig tévéztem napi szinten. Furcsa.
Ritkán filmeztem, de azért becsúszott egy-kettő. Több külföldi produkcióban is részt vehettem, és egyik sem volt vígjátéki szerep. Az egyik egy amerikai Bűn és bűnhődés-feldolgozás volt, ahol Jelizavetát játszottam el, a másik pedig egy német film.
RM Beszél németül?
DE Konyhanyelven. Bátran blöfföltem, megkaptam, és megoldottam. Szerintem ehhez a pályához felkészültség, megbízhatóság, tehetség szükséges, meg valamennyi szerencse is, de a legfontosabb a túlélésre való képesség. Egészen pontosan a kudarctűrésre gondolok. Hogy éld túl, ne keseredj bele, ne válj gonosszá, élj azzal, ami a rendelkezésedre áll.
RM A Szirtes Tamás rendezte Mamma Mia!-musical egyik főszerepében nem tűnik kudarcra ítéltnek.
DE Jó az előadás, szép az öltöző, belső kertre nyílik az ablaka, jár hozzá egy zuhanyozó is, ez az itthoni lehetőségekhez képest luxus. Ennek örülök, amíg tart.
RM Megint ez az „amíg tart”. Miért?
DE Annyi minden omlott össze az életemben szinte egyidőben, hogy ezzel a módszerrel tudom túlélni. Ez nem félelem, csak nem akarok görcsösen kötődni valamihez, nem akarok mindenáron hosszú távra tervezgetni.
Viszont nagyon figyelek rá, hogy örüljek annak, ami van, és ami jó. Van munkám, vannak készülőben dolgok, hosszú ideig albérletekben laktam, most úgy néz ki, hogy végre lesz saját otthonom.
RM Új kapcsolatot is talált. Abban is ilyen óvatos?
DE Nem vagyok óvatos, csak nem rohanok. Ez biztosan furcsa a mostani páromnak, hiszen általában a nőknek fontos a házasság, a deklarált biztonság, de én most nem ilyen szakaszban vagyok. Most úgy gondolom, hogy amíg jó, addig jó. De semmit se zárok ki, a végtelent se.
RM Hogyan reagál a környezete erre az óvatosságára?
DE Szerintem én a munkában, a barátságban és a szerelemben is odaadó vagyok. Annyi változott, hogy nem tekintem végzetes csapásnak, ha bárki azt mondja, hogy mostantól nem. Akár én is mondhatom, bár nem szoktam. Jelentősen magasabb az ingerküszöböm, mint az emberek többségének.
De nem viselem jól, ha megaláznak, ha igazságtalanul bántanak. Ilyesmi persze minden szakmában megesik néha, akár színész valaki, akár takarít. Módjával hiszek az asztrológiában, de azért alapvetően úgy gondolom, hogy a születésünk pillanata meghatározza a nagy rezgéseket.
RM Tudja kezelni a sikert is?
DE Szerintem soha nem szálltam el magamtól. Amikor véletlenül valami nagyon jól ment, akkor azonnal rákoppintottak a fejemre. Nem tudom, hogy a Jóisten, vagy a tudatalattim révén, de jött a koppanás, mielőtt bármi a fejembe szállhatott volna.
RM Meséljen el egy emlékezetes koppanást.
DE Régóta énekelem a méltán híres New York című dalt. Sokan éneklik, persze, nagyon szeretem, jól áll nekem, és sikeres. Tízegynéhány évvel ezelőtt történt egy koncerten, hogy közeledett ez a szám, volt rá koreográfia, minden. Azzal a biztos tudattal léptem a színpadra, hogy most nagy dübörgés lesz, aztán az első három sor után bekövetkezett a teljes black out.
Se kép, se hang. Kimaradt egy sor, valamit mozogtam, teljesen leizzadtam, aztán megint beugrott minden, megszűnt az agyi áramszünet. Majdnem belehaltam, jóval a koncert után tudtam lerendezni magamban, mert rájöttem, hogy ezekre is szükség van, ilyet is át kell élni.
RM Mit csinál a színházon kívül? Mivel töltődik fel?
DE Van olyan, hogy csak üldögélek, de nagyon ritkán. Szeretek zenét hallgatni. Régen nagyon sokat jártam egyedül az erdőt, ami hiányzik. Most sem lakom messze az erdőtől, úgyhogy van ebben a szünetben némi lustaság is, de már érzem, hogy újrakezdem, mert nagy szükségem van arra az állapotra.
RM Nem fél az erdőben egyedül?
DE Nem, sötétben sem. Mindenki mástól szorong, én ettől pont nem. Találkoztam vaddisznóval, és akkor sem féltem.
RM Nyaralás?
DE Végigdolgozom az egész nyarat, nagyon nehéz hosszabb időre összeterelni a kis csapatunkat, de valahogy megoldjuk. Csapatnak hívom most, nem családnak. Jó csapat!
RM Kik a csapattagok?
DE A fiam, a lányom, a kedvesem és az ő gyerekei és szülei.
RM Mi az, ami feldobja, jókedvre deríti?
DE Egy normális emberi beszélgetéstől, vagy ha megölel a gyerekem, a szerelmem, jókedvem lesz. Ha valakit fel tudok dobni, az is jó nekem. Szeretek bulizni, beszélgetni, dolgozni. Egyszerű ügyek ezek.
RM Szakmai vágyak?
DE Rengeteg. Jó lenne két-három emberrel összehozni egy produkciót, nem a tőlem megszokott stílusban, inkább alternatív irányban. Ez nyilván rengeteg idő, energia, pénz. Momentán nincs annyi szabad tőkém, amivel ezt megkockáztathatnám. Most a Mamma Miá!-nak örülök, aztán Verebes Pista rendezésében a Hello, Dollynak a Turay Ida Színházzal.
Szeretek vidéki előadásokra menni, behúzódni a busz hátuljába, zenét hallgatok, olvasgatok. Annak is örülök, hogy megyünk. Mert úgy érzem, hogy sokfélét csinálhatok. Most próbálunk egy ötvenhatos darabot – prózai előadás, nincs benne zene. Nagyon jó, hogy ennyi minden van. Fontos munka volt az is, amikor a gyerekeim édesapjával játszottam Bergman Jelenetek egy házasságból című darabjában.
RM Segített?
DE Több mint százharmincszor játszottuk. Egy határig igen, segített. De az még többet segített, mikor egy olyan ember került az életembe – vagyis dehogy került, lecsaptam rá –, akivel azóta is együtt vagyunk.
RM A munkái is segítettek?
DE Nagyon sokat. Ilyen volt A kaktusz virága, amiben Hujber Ferivel játszottam. Pont egy tízessel fiatalabb nálam, ő sem egyszerű ember. A próbák nem voltak mindig könnyűek, de az előadások alatt nagyon egymásra találtunk. Aztán jött a Makrancos Kata, aki pont egy lázadó nő, akinek véleménye van a férfiakról.
„Gyarlóság, ne szólj, férfi a neved…” Abban benne volt minden, amit éreztem. Az is érdekes, hogy akkor jöttem össze az én Péteremmel. Megélhettem a színpadon azokat a vergődéseket, félelmeket, amiket az erdei sétáimon próbáltam feldolgozni. Nem a sötéttől vagy a vadállatoktól féltem, hanem önmagamtól vagy az élethelyzetemtől. A színpadon kifájhattam, ahogy az anyukámat kellett elengednem.
RM Hány éves volt, amikor az anyukája elment?
DE Negyvenkilenc. Minden egyszerre jött. Kirúgtak az RTL-től, anyukámról kiderült, hogy beteg, és a kapcsolatom is véget ért. Azt mondják, hogy az ember akkor nő fel, ha meghal az édesanyja, és ez nagyon igaz.
RM A Mamma Miá!-ban pedig Tanyát játssza, aki bukik a fiatal fiúkra.
DE Van párhuzam, bár az én párom azért ennyivel nem fiatalabb nálam. Ha egy ötvenes pasi egy negyvenes nővel él, az teljesen természetes. Akkor mi a gond, ha a srác fiatalabb egy tízessel? Az tény, hogy szlalom az élet.
RM Mióta tart ez az új szlalom?
DE Két és fél éve. Belevágtunk, mi bajunk lehet? Eddig még minden rendben.
Még nincs hozzászólás