Szívdobogás
Amikor 1993-tól egy ország nézte a tévében az amerikai mintára készített műsort, a Szerencsekerék című adást, mindenki megcsodálta a magabiztosan beszaladó, jóképű műsorvezetőt, Gajdos Tamást. Az akkor még pályája elején tartó egykori modell mára sem vesztett az önbecsüléséből, de sokkal árnyaltabban látja az önbizalom kérdését.
A férfiak önbizalmával foglalkozó műsor egyik vendégeként Gajdos Tamás arról beszélt, hogy a magabiztosságot az első siker hozza meg. Az egykori műsorvezető lapunknak továbbgondolta az önbecsülés kritériumait, s némileg szembeszállt Kánya Kata, illetve a pszichológus véleményével:
"Az "Önbizalomfröccs" férfi módra témája kapcsán többször elhangzott, mennyire fontos a felnőttkori magabiztossághoz, hogy az embernek gyerekkorában sokat dicsérje a szülő az első lépéseit. Én ezzel vitatkoznék, mert otthon nem dicsértek agyon, nem is nagyon volt miért.
Nem mintha rossz kölyök lettem volna, de nem csillogtattam semmilyen területen a képességeimet. Zárkózott gyerek voltam. Aztán kamaszkoromban a sport segítségével nyílt ki számomra a világ, onnantól kezdve a magabiztosságom az eredményeimből táplálkozott."
Tamás sok-sok év után ismét visszatért a sporthoz, számtalan világversenyen vesz részt a senior kategóriában, és sorra nyeri az érmeket. Ez viszont most már inkább bizonyítás, mintsem a magabiztosság keresése, állítja az egykori műsorvezető, aki a Ridikül Magazinnak azt is elárulta: nem volt soha izgulós típus, de azért a Szerencsekerék első adása során neki is a torkában dobogott a szíve:
"És ezt szó szerint kell érteni. Ugyanis ez volt az első nyilvános nagy szereplésem, és alaposan megtanultam a belépésemhez a szövegemet, gondosan felkészültem, a rendező mégis többször megkért, hogy mondjam el újra és újra. Nem értettem, mi történt, mit csinálok rosszul.
Ekkor kihívtak a stúdióból, és elmagyarázták, hogy a rám szerelt mikrofonnal lehet valami baj, mert állandó, ritmusos dübörgés hallatszik a hangom mellett. Csak nehezen jöttünk rá, hogy a torkomban dobogó szívem zavart háttérzajként. Kaptam egy nagy pohár hideg vizet, aztán rendben ment tovább a felvétel."
Gajdos Tamás hozzáteszi: aki azt állítja, hogy soha nem volt nyilvános szereplésen lámpaláza, az bizony nem mond igazat. De úgy hiszi, a profizmus segít legyőzni a szorongást. Éppen ezért véli úgy, hogy ha valaki bármilyen tevékenységben ügyes – legyen az illető esztergályos, zongoraművész vagy költő –, akkor az első sikerek meghozzák az önbizalmat.
Tamás azért választotta a futást immár visszatérő sportágaként, mert igazságos, tiszta, őszinte mozgásformának tartja:
"Egyértelmű és világos: aki elsőnek ér célba, az nyer. Nem zavarhat rossz bírói döntés, nem lehet csalni benne. Ötven éven túl nem is lenne szabad már új sportba kezdeni; én a futáshoz tértem vissza, egyfajta gyermekkori nosztalgiából, és visszaigazolásból is.
Nem hajszolom betegesen az eredményeket, a sport mindig is része volt az életemnek; a mostani sikerek nem nagy nekirugaszkodás eredményei, hanem inkább úgy mondanám, a mindennapjaim részét aktívabban csinálom. A szakmai hullámvölgyek és hullámhegyek között a sportban elért sikerek jelentős mértékben erősítik az ember életkedvét."
Arra a kérdésre, egy férfinál mennyire erősíti a magabiztosságot az, hogy nagyon jóképű, Gajdos Tamás őszintén zavarba jön:
"Szerintem a jó külső, az ápoltság, a kellemes megjelenés belépő ahhoz, hogy valaki a televízió képernyőjére kerüljön. Akár fiatal valaki, akár hatvanéves, mindig jól kell kinéznie, és ehhez kell járulnia a magabiztosságnak, a szakmai tapasztalatnak és a felkészültségnek, hogy európai megjelenésű és viselkedésű legyen az illető egy adásban. Ez is feltétele annak, hogy az ember intelligensen, meggyőzően tudja átadni a híreket, információkat.
De fölösleges lenne tagadni, hogy a jó külső előnyökkel jár: a magánéletben és a szakmában is így van. Könnyebben nyílnak meg az emberek, szívesebben nyilvánulnak meg annak, aki bizalmat ébreszt bennük."
Még nincs hozzászólás