Színezz újra!
Felnőtt színező? Na ne! - gondolhatják, akik még nem kóstoltak bele az új divatba. Az ötlet korántsem olyan elvetemült, mint amilyennek elsőre hangzik.
Sokan firkálgatnak, satíroznak telefonálás, gondolkodás vagy beszélgetés közben, vagy feszültséglevezetésként egy unalmas megbeszélésen. Bár nem is tudunk róla, ez a rajzolgatás tulajdonképpen segít nekünk, ugyanis aktivizálja a kreativitásért felelős jobb agyféltekét, így fejleszti a problémamegoldó képességünket. És ez még nem minden!
Bár gyökerei a századfordulóig nyúlnak vissza, hivatalosan terápiaként csak a múlt század közepén jelent meg.
A művészi kifejezés gyógyító módszereit eleinte pszichiátriai betegeknél alkalmazták, ám hamarosan kiderült, nem csak a mentálisan betegeknek hoz enyhülést ez a fajta önkifejezés.
A művészetterápia fogalma Adrian Hill brit művész nevéhez köthető, aki tuberkolózisból való lábadozása során, a szanatóriumban ébredt tudatára annak, hogy a rajzolás és festés során ébredő kreatív energiák milyen jó hatással vannak a felépülésére.
Felfedezéseit 1945-ben írta meg az Art Versus Illness című könyvében, a terület pedig hamarosan kész tudományággá vált, és elterjedt a világon. Azóta számos leágazása született ennek a gyógyító erejű tevékenységnek, a képzőművészet-terápiától kezdve, mely ceruzával, festékkel, krétával vagy színes papírral, gyurmával dolgozik a zenén át a mozgás-, avagy táncterápiáig.
Mindezeket kiegészítő terápiaként használják, hiszen jótékonyan hat a szorongás és az önértékelési problémák leküzdésében, és így az érzelmek stabilizálásában. A felnőtteknél ugyanúgy hatnak ezek a módszerek: a művészi kifejezés ösztönösen feloldódást, megnyugvást hoz, éppen ahogy a gyerekeknél.
A kifestőkönyv felnőtteknek ötlettel először egy brit grafikusnő, Johanna Basford rukkolt elő két évvel ezelőtt, aki fekete-fehérben megrajzolta A titkos kert című kifestőkönyvét. A gyönyörű grafikák, melyeket a skóciai Arran szigetén tett látogatások inspiráltak, olyanok, mint egy hagyományos gyerekszínező felnőtt változata: kidolgozottabb és bonyolultabb alakzatokkal.
A könyv óriási sikert aratott, Párizsban az eladási listák élére került. A hatalmas népszerűségnek hála azóta több ilyen kiadvány is született: már nemcsak a grafikusok, hanem a divatcégek is felfigyeltek a lehetőségre.
Novemberben például a Vogue magazin adott egy kifestőkönyvet, melyben az archívumából származó legszebb divatillusztrációkat lehet kiszínezni. A képek az 1950-es évektől kezdve mutatják a divat változását a báli és a koktélruhák világában, így már nemcsak növényeket és állatokat festhetünk ki kedvünkre, hanem Christian Dior, Balenciaga, Givenchy vagy Chanel ruhákat is.
A felnőttek esetében a színezés sokkal több, mint szórakozás, hiszen kimondottan stresszoldó, nyugtató hatású
Nem csak azért, mert közben kénytelenek vagyunk leülni, ami rohanó tempójú életünkben egyébként ritkán fordul elő.
A rajzolgatásnak egyfajta meditatív funkciója is van, amely segít eltávolítani magunktól a gondokat és kikapcsolni az agyunkat. Miközben a színeket válogatjuk, hegyezünk, vagy arra figyelünk, nehogy kimenjünk a megrajzolt vonalból, nem fogunk a mindennapi problémákra gondolni.
Egyes helyeken már terápiás eszközként is alkalmazzák a színezést
Még az alvásproblémákkal küszködőknek is segíthet, ugyanis a szakértők szerint lefekvés előtt egy félóra színezgetés után sokkal gyorsabban és könnyebb zuhanunk álomba.
A színezés emellett egyfajta flow-élményt nyújt, vallják a rendszeresen színezők. A flow, azaz áramlat a boldogság egy lehetséges útja, melyre lépve megtalálhatjuk azt a tevékenységet, alkotási folyamatot, ami által boldogok lehetünk.
Ezt a művészi élményt megkapjuk akkor is, ha nem vagyunk megáldva különösebb kézügyességgel vagy tehetséggel a rajzolás terén. A fantáziánk használata pedig jó hatással van a kreativitásunkra, ami az élet többi területén is segíthet új megvilágításba helyezni egyes kérdéseket.
A színezés ebből a szempontból nem sokban különbözik az utóbbi években szintén nagy népszerűségnek örvendő jobb agyféltekés rajzolástól, ami szintén a kreativitásért felelős agyműködést aktivizálja.
Arról nem is beszélve, hogy manapság sokan küzdenek az érzéssel, miszerint mindennapi munkájuknak nincsen kézzel fogható eredménye. A színezés ezt a hiányérzetet is csökkenti, hiszen a képet mi hoztuk létre, ráadásul a saját ízlésünknek megfelelően. Azt pedig nem kell ecsetelni, hogy egy esztétikus dolog megalkotása milyen pozitív energiákkal tölti fel az embert.
A múlt század közepén jelent meg egy művészeti irányzat, az úgynevezett Art Brut, avagy durva, nyers művészet, mely a társadalom szélére szorultak alkotásait fogta össze.
A kifejezés a francia művésznek, Jean Dubuffet-nek köszönhető, akit svájci elmegyógyintézetekben tett látogatásai során nyűgöztek le az ott élők spontán, drámai alkotásai. Dubuffet ezt követően kezdte gyűjteni a primitív művészek, így az elmebetegek, rabok, és gyermekek képzőművészeti munkáit.
A professzionális alkotókkal szemben a spontán önkifejezés mellett foglalt állást, saját munkásságát is ehhez a kiindulóponthoz igazította. Ezek a művészek mindent, azaz témát, anyagválasztást és felvitelt, a ritmust és módot saját mélyükből hívnak elő, és nem a divatos művészet konvenciói szerint cselekszenek, mondta 1949-ben, az első kiállítás megnyitásakor. Az Art Brut fordulatot jelentett a mentális zavarokkal élők műveinek megítélésében, és a hatvanas-hetvenes évekre világszerte népszerűvé vált.
A bíbelődés által a felnőtt kifestőkönyv fizikailag is jótékonyan hat ránk
A szakértők szerint közben relaxált állapotba kerülünk, csökken a pulzusunk és a vérnyomásunk, és ami a legjobb, csökken a stresszhormonok szintje is. Mindez pedig jótékonyan hat a szervezetünkre, amely így megpihenhet egy kicsit.
Bár először furcsának tűnt, mára már divattá vált kicsapni egy színezőkönyvet a kávézóban vagy az irodában az asztalra, és színezni kicsit. Nem csak divatmániáról van szó! Elvégre jóval egészségesebb kikapcsolódási módszer, mint a nassolás, a dohányzás, vagy a többszöri kávézás a kollégákkal.
Még nincs hozzászólás