Szigetvilág bátor utazóknak
Madeira és az Azori-szigetek azoknak valók, akik látni akarják, hogyan fér el egy-egy kis földdarabon a világ majdnem valamennyi tája és szépsége. Egyes szigetei sivatagosak, de Madeira fölött havas csúcsok szikráznak, míg a félelmetesen vad és kopár hegyek másik, szelídebb oldalán trópusi erdők várnak ránk. És a Föld minden virága. Gyümölcse.
Ezeket a szigeteket már régen felfedezték. A szenvedélyes utazók már évszázadokkal ezelőtt tudták, hogy meg kell látogatniuk az Atlanti-óceán e semmi máshoz nem hasonlítható csodáit. Jártak erre a Római Birodalom hajói, a vikingek, majd 1425-ben a portugálok kezdték benépesíteni – a szigetek mai napig Portugáliához tartoznak. A hódítók parasztokat toboroztak odahaza, de nagy számban hurcoltak be afrikai rabszolgákat is.
Később, a jelentős hajósnemzetek mind erős nyomot hagytak itt, a hollandok, franciák és különösen az angolok. Ez utóbbiak az 1600-as évektől szinte társnemzetként élnek a szigeteken, tud is mindenki angolul, öreg s fiatal.
Bár nem igaz, hogy Madeira és az Azori-szigetek a semmi közepén lennének, ahhoz elég messze vannak, hogy elcsodálkozzunk, még így is mennyi magyar emléket találunk. Madeira egyik első, tengerészből lett lakóját Pálka Györgynek hívták, 1542-ből származó sírja megvan még a funchali temetőben.
1860-ban és 61-ben Erzsébet királynő, Sziszi hónapokat töltött Madeirán, hazatérve aztán az egész Monarchiában elterjesztette a szigetek varázslatosságának hírét. Itt hunyt el 1922-ben az utolsó magyar király IV. (Boldog) Károly.
Mára heti több közvetlen repülőjárat köti össze a szigetet és Budapestet.
Madeira az erősek szigete
Madeirához erő kell, nemcsak fizikai, hanem lelki is. Mondhatni, bátorság. Persze, a mindent jobban tudó, mindenben kötekedők megkérdezhetik, ugyan, mire kell bátorság egy alig 60 kilométer hosszú, a partokon autópályákkal övezett szigeten, aminek két legtávolabbi pontja között nincs egyórányi távolság?
Nos, rögtön a főváros, Funchal szeles repülőterén a leszálláskor, vagy a város fölött elhúzó kötélpálya kabinjában érezzük először torkunkban dobogni a szívünket, de legkésőbb a közeli Cabo Giráo-sziklán túlnyúló üvegerkélyén, ahol 580 méterre alattunk mormol az óceán.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2023. évfolyama 11. számának 54. oldalán!)
Még nincs hozzászólás