Szigetvilág bátor utazóknak
Madeira és az Azori-szigetek azoknak valók, akik látni akarják, hogyan fér el egy-egy kis földdarabon a világ majdnem valamennyi tája és szépsége. Egyes szigetei sivatagosak, de Madeira fölött havas csúcsok szikráznak, míg a félelmetesen vad és kopár hegyek másik, szelídebb oldalán trópusi erdők várnak ránk. És a Föld minden virága. Gyümölcse.
Ezeket a szigeteket már régen felfedezték. A szenvedélyes utazók már évszázadokkal ezelőtt tudták, hogy meg kell látogatniuk az Atlanti-óceán e semmi máshoz nem hasonlítható csodáit. Jártak erre a Római Birodalom hajói, a vikingek, majd 1425-ben a portugálok kezdték benépesíteni – a szigetek mai napig Portugáliához tartoznak. A hódítók parasztokat toboroztak odahaza, de nagy számban hurcoltak be afrikai rabszolgákat is.
Később, a jelentős hajósnemzetek mind erős nyomot hagytak itt, a hollandok, franciák és különösen az angolok. Ez utóbbiak az 1600-as évektől szinte társnemzetként élnek a szigeteken, tud is mindenki angolul, öreg s fiatal.
Bár nem igaz, hogy Madeira és az Azori-szigetek a semmi közepén lennének, ahhoz elég messze vannak, hogy elcsodálkozzunk, még így is mennyi magyar emléket találunk. Madeira egyik első, tengerészből lett lakóját Pálka Györgynek hívták, 1542-ből származó sírja megvan még a funchali temetőben.
1860-ban és 61-ben Erzsébet királynő, Sziszi hónapokat töltött Madeirán, hazatérve aztán az egész Monarchiában elterjesztette a szigetek varázslatosságának hírét. Itt hunyt el 1922-ben az utolsó magyar király IV. (Boldog) Károly.
Mára heti több közvetlen repülőjárat köti össze a szigetet és Budapestet.
Madeira az erősek szigete
Madeirához erő kell, nemcsak fizikai, hanem lelki is. Mondhatni, bátorság. Persze, a mindent jobban tudó, mindenben kötekedők megkérdezhetik, ugyan, mire kell bátorság egy alig 60 kilométer hosszú, a partokon autópályákkal övezett szigeten, aminek két legtávolabbi pontja között nincs egyórányi távolság?
Nos, rögtön a főváros, Funchal szeles repülőterén a leszálláskor, vagy a város fölött elhúzó kötélpálya kabinjában érezzük először torkunkban dobogni a szívünket, de legkésőbb a közeli Cabo Giráo-sziklán túlnyúló üvegerkélyén, ahol 580 méterre alattunk mormol az óceán.
Bátorság, erőnlét és különleges összpontosítás kell a vezetéshez a régi, észak–déli utakon, ahol ötvenméterenként követik egymást a tűkanyarok, szélükön az alacsony fehér köveken túl a szédítő mélység, a végtelen mélykék óceán. (A kanyarok beláthatatlanok, és nincs hely két kocsinak a majdnem függőleges emelkedőn-lejtőn… Próbáld ki Porto Moniz felé.)
Vajon mi kell ahhoz a sétához – mert hivatalosan ez a neve –, amely Madeira két legmagasabb vulkáni csúcsának peremén halad, vállszélességű ösvényen a Pico do Arieiro (1818 m) és a Pico Ruivo (1861 m) között? És noha, a sűrű erdőben lépten-nyomon vízesésekkel ékesített ’Levada das 25 Fontes’ túraútja csak 350 méteres magasságba vezet, és az ösvény itt valamivel szélesebb, húsz kilométer vár ránk a következő öt órában, és néhány szédítő pillanat.
Katedrálisok helyett kunyhók és udvarházak
A megszokott európai nevezetességek helyett, itt az ember másfajta építményeket emelt. Mindennek az oka a megélhetés volt. Madeira gyakorlatilag gyarmatként működött, ahol nem volt e hódítás előtt földművelés.
Cukornádat kezdtek termeszteni, de aztán felfedezték Amerikát, s onnan azt sokkal olcsóbban lehetett beszerezni. Igen ám, de addigra kiépültek a cukornádtermesztéshez szükséges öntözőrendszerek, 1400 kilométernyi, többnyire kőbe vésett csatorna, szélükön vékonyka utak, amelyekhez összesen 80 kilométernyi alagutat vájtak: a leghosszabb öt kilométer is megvan. (A 25 Fontest megközelíthetjük egy 800 méteres emberméretű alagúton át, ha jól feltöltött telefonunk vagy elemlámpánk bírja energiával a kaland végéig.)
Az első telepesek nádfedeles, A formájú házait az északi parton – igaz, alaposan kitatarozva – ma is láthatjuk, akárcsak az uraságok quintáit. A quinta szó ötszobás, egyemeletes, árkádos udvarházra utal, amely minden nagyobb birtokon megtalálható. A földbirtokosok idővel beköltöztek a kényelmesebb városokba, a quintákból például szállodák lettek.
A cukornádtermesztésből idővel borászat lett, és a Madeira név összeforrt a különleges borral. Mostanság a banán a fő mezőgazdasági termék, de nagyon fontos a más gyümölcsök és zöldségek termesztése is. A táj a természeti erők hatására maga is sok helyütt lépcsőzetesen alakult, de az emberi tevékenység még jócskán hozzátett ehhez, és a teraszos művelés alaposan átgondolt gazdálkodást sugall.
Akarsz borszakértő lenni?
A madeira egészen egyedi borfajta. Mégis, aki látta már az üvegét, az észlelhette, hogy az hasonlít a portóihoz. Meglehetősen bonyolult eljárással előállított likőrbor, amely többféle szőlőből készül, és lehet édes vagy száraz. A teljesen érett szőlőt szüret után bogyózzák, héjon erjesztik, majd az így kapott mennyiség 4-5%-nak megfelelő mennyiségű borpárlattal 17-20%-os alkoholtartalmúvá töményítik, beállítják cukortartalmát, és hozzáadják saját lefojtott mustját.
Körülbelül fél éven át hőkezelik, majd legalább három, de inkább öt, legfeljebb húsz évig hordóban érlelődik. Sokáig kellett rá várni, amíg kiderült, hogy a 150 éves madeira tökéletes minőségű maradt. A portói másféle szőlőből készül, édesebb és testesebb, és palackban érlelt bor.
És a hímzés, a csipke?
Igen, a hímzés egyik fajtáját is madeirának vagy madeira csipkének hívják. A bornál másfél évszázaddal később kezdődött az itteni története, amikor a szigeten lakó egyik angol hölgy hímzett ruhákat, blúzokat, szalvétákat és terítőket kezdett Londonba küldeni. Jó téli munka volt ez a helyi asszonyok számára. Azonban a siker váratlanul olyan nagy lett, hogy később már nem lehetett a mezőgazdaság mellett hímezni.
1900 körül német kereskedők tették iparszerűvé a termelést, ami a mai napig kézimunka maradt, és ezt egy kis ólompecsét tanúsítja az elkészült hímzéseken. S hogy mennyire komoly üzlet a madeirahímzés? Napjainkban még mindig tizenötezer asszony készíti ezeket, ami meghökkentő szám, ha azt vesszük, hogy a sziget teljes népessége kétszázötvenezer ember. Kis fejszámolással kiderül, hogy minden tizedik nő foglalkozásszerűen űzi a hímzést.
Igaz-e, hogy Madeira az európai Hawaii?
Bizonyos értelemben, egyes helyeken. A valóság az, hogy ha Madeirára mész, szükséged lesz egy kisebb négy évszakos ruhatárra. Gondolj bele: mélyen az óceánban a nagy időjárási frontok teljes erővel ütköznek a szigetnek. Pillanatok alatt gyökeresen változhat az idő. Ráadásul egészen más az idő északon, és más délen. Más a partokon és más a hegyekben. Pár percre a strandtól, kicsit feljebb, már jeges eső fogad és vacogsz. Kell egy vízálló, komoly terepre való túrabakancs is a strandpapucs és a vízicipő mellé.
Beszéljünk a strandokról! Ha strandon egy gyönyörű, széles homoksávot értesz a tenger partján, akkor van ilyen, akár három is. A sárga homok egyenesen az ötszáz kilométerre lévő Marokkóból érkezett. Hozatni kellett a turisták miatt, akiknek ez jelenti a strandot, mert a madeirai partszakasz meglehetősen tépett, sziklás, köves, bár egészen bámulatos természetes fürdőmedencék alakultak ki a kövei között.
Ilyen ’nem hiszed, amíg nem látod’ hely a már említett Porto Moniz, amiért bérautónkkal bevállaltuk a milliónyi szédítő kanyart. Aki megmaradna a hagyományos, mindenütt egyforma strandélménynél, az választhatja Seixal fekete, vagy inkább grafitszürke homokját. Ugyanitt, a Pocas das Lesmas vulkánok által alkotott medencéiben is csobbanhatsz.
Aki azonban ragaszkodik a sárga homokos ’igazi’ strandhoz, annak Machicóba kell mennie, ami már-már tényleg Hawaii az összes sportolási és szórakozási lehetőséggel együtt. Ponta do Sol – már a nevéből kitalálhatóan – Madeira legnaposabb pontja, egy eldugott kis település kavicsos stranddal, de a legnagyszerűbb kilátással a napnyugtára, ami napfelkelte mellett a sziget legszínpompásabb előadása. Ideális hely egy sóhajtozós, nagy érzésekkel teli andalgásra.
Az egész egy arborétum
A nagyvilágból hazafelé tartó portugál hajósok gyakran megálltak Madeira szigetén, és ezt-azt ajándékba adtak a helyieknek abból, amit a messzi távolból hoztak. Főképp növényeket és magokat. Mivel Madeira olyan sziget, ahol sarkvidékin kívül minden éghajlati öv időjárása megtalálható, ezért valamennyi mag kikelt és megmaradtak a növények. Ráadásul a vulkanikus eredetű talajt különösen szereti a flóra. Így lett az addig sűrű babérfaerdőkkel borított sziget egyetlen virágoskert.
Funchalban több botanikus kert létesült, s ha már így esett, kicsit szakosodtak, hogy valami mást mutassanak, mint a többiek. Így nehéz rámutatni egyre, hogy ’ezt feltétlenül’, mert a többi arborétum is érdekes, értékes.
A Jardim Botánico da Madeira 2000-féle növényfajtája főleg az itt őshonosokat mutatja be. A geometrikus ültetett és vágott növények leginkább a francia kertek rajongóinak tetszenek. A Jardim Tropical Monte Palace sokkal romantikusabb, bár túl szép ahhoz, hogy természetesnek tűnjék.
Talán a trópusi különlegességek között kialakított japánkert, a sok szobor és a kerámiamúzeum teszi, hogy egészen nem érezzük magunkat egy ázsiai dzsungel mélyén. De az arborétum és az onnan Funchalra nyíló ki- vagy inkább lelátás mégis nagy élmény.
A Quinta do Palheiro Ferro az előbbi kettő keveréke, franciás de sűrű, a kertben egy udvarház és golfpálya. Az 500 méter magas hegyről újra csak elbűvölő a panoráma. Hogy mekkora ez a kisebb arborétum? Hát, félnapos vezetést tartanak benne. A Jardim Orquídea az orchideákról szól. Nem kevesebb mint 50 000 tőről. Ezek közül mindig sok virágzik, már csak azért is, mert a kényesebb egyedek üvegházban vannak.
Az aranylábon forgó sziget
A világ egyik (az ellendrukkerek szerint Messi után a második) legjobb focistája Cristiano Ronaldo Madeirán született. A Cr7 becenevű játékos itt sokkal többet jelent egy gazdag hírességnél. Ha nem hangzanék tiszteletlenül, akkor azt mondhatnánk, Ronaldo Madeirán már-már egy biblikus jótevő.
Pedig száraz józansággal is kijelenthető, Ronaldo tényleg jó srác. Szegény családba született, háborús veterán apja hamar belehalt alkoholizmusába, anyja súlyosan megbetegedett. Szerencsére a fiú tehetsége hamar sok pénzt hozott – rengeteg pénzt –, anyját meg tudta menteni. Hálából a helyi kórházat bőségesen ellátta anyagiakkal és folyamatos figyelmével.
Hogy mennyi az a rengeteg? A gazdasági lapok szerint Ronaldo 2022. évi jövedelme tagoltan írva 134 550 000 000 forint. Évi százmilliárdból is lehet önzőnek és fukarnak lenni, de Ronaldo éppen mesés segítségnyújtásairól híres, legyen az egy beteg kisgyerek vagy egy földrengés sújtotta vidék, ahová repülőgépszám küldi a segélyeket. Mindig is a gyerekek voltak figyelmének középpontjában, és ez szomorúan felerősödött, miután hat gyermeke közül az egyik, egy ikerpár tagja meghalt.
Ronaldónak már életében szobrot állított szülővárosa, Funchal. Egy portugál szobrász ostoba otrombasággal formálta meg. A döbbenet után egy spanyol művész – kisfia kérésére – új szobrot készített, és az már általános tetszést aratott. Hogy Ronaldo nevét mindenütt látjuk (rögtön a repülőteret róla nevezték el), ne töltsön el bennünket rossz érzéssel, mert csak töredékét kapta vissza annak, amit adott városának-szigetének.
Különbségek és hasonlóságok
Az Azori-szigetek és Madeira között nagyjából kétezer kilométer a távolság, de az anyaországból, Portugáliától mérve csak ötszáz kilométerrel kell többet utazni, hogy elérjük a szigetcsoport egyikén, a Sáo Miguelen lévő Ponta Delgada városát.
Az Azori-szigetek északabbra helyezkednek el, ezért valamivel hűvösebbek Madeiránál, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy nincs trópusi jellegük, de rendkívül kellemes, enyhe a klímájuk. Ugyanolyan vulkáni szigetek, mint Madeira, de itt van egy 2351 méter magas tűzhányó, a Pico-szigeti Montana do Pico.
A szigeteket már jelölték az 1300-as évek európai térképein, de pontosan csak 1432-ben, a portugál koronához kerülésük után kezdték felmérni őket. Hamar elkezdődtek a betelepítések. Amerika felfedezése után több hatalomnak is kellett volna ez a tengeri közlekedést ellenőrző szigetcsoport, és ezért Európától távol igen sok vér folyt a birtoklásáért. A portugálok megtartották a szigeteket azon az áron, hogy nem kevesebb mint 161 katonai erődöt építettek rajtuk. Egészen a repülőgépek korszakáig az azori kikötők nagy kontinensközi forgalmat bonyolítottak.
Szabadabban, mint másutt
Vendégszemmel nézve az érkezésünk után rögtön érezzük, hogy kilenc szigetet megismerni hosszabb és bonyolultabb feladat, mint felderíteni Madeirát. Nincs mese, le kell írni a szigetek neveit, és melléjük írni, hogy mivel tudnak minket odacsábítani.
Corvo, Flores, Faial, Pico, Sáo Jorge, Graciosa, Terceira, Sáo Miguel, Santa Maria. És el kell döntenünk, mi érdekel bennünket jobban: egy magányos szikláról nézni a bálnák vonulását az óceánban? A krátertavak világa? (Soha nem láttunk még egymás mellett kék és zöld tavat.) Jártunk már lávabarlangban? Láttunk-e valaha gejzírkitörést élőben? Rajongunk-e a színes mohákért? Fürödtünk-e már hőforrásban, talpunk alatt az átforrósodott mélyebb földrétegekkel? Milyen Európa egyetlen teaültetvénye? Vajon mit érez az ember egy vulkán tetején? Miért ne kezdenénk el búvárkodni, napról napra ügyesebben mozogva a vízivilágban?
Akárhogy is döntünk, a többi turistával egyetemben számunk megoszlik majd a kilenc sziget között, s lesznek olyan helyek és pillanatok, amikor teljesen egyedül maradunk. Szorongunk majd, vagy átérezzük a végtelen szabadságot a magányban? Ezt nem lehet előre eldönteni, ezt át kell élni. Mindegy, hogy a buja, mélyzöld, dús mezők közepén érzünk majd így, esetlen a Capelinhos vulkán nem is olyan régi kitörése után holdtájjá változott környékén, ennek a titoknak itt ki kell derülnie. Jó dolog távol lenni a tömegtől, a megszokott dolgoktól, az ismerősnek gondolt terhektől.
Földreszállás strandpapucsban
No, elég az elvont dolgokból, amiktől ráadásul meg is éhezik az ember. Keressünk valami strandot, ahol enni is lehet. A strand itt leginkább egy vízbe szakadt kráterkaréj, amely megvéd az óceán életveszélyes hullámaitól. A part szúrósan köves, ha van is valahol homok, hát akkor az a fekete színű porladt láva és hamu keveréke.
Mit is ettünk Madeirán? Espadát, azaz borban párolt fokhagymás fekete kardhalat banánnal. Az elején, rendeléskor kevertük az espetadával, ami babérsóval hintett nyárson sült marhaszeletből áll. Az Azori-szigeteken sokkal nehezebb a helyi kedvencet megkóstolni, mert fél napig készül, ezért előre kell megrendelni. A neve Cozido das Furnas, a receptje pedig kicsit szokatlan nekünk.
Végy valamilyen húst, lehet sertés, juh, marha, mindegy, vágd olyan kockákra, mintha pörköltet készítenél. Tedd egy nagyobb edénybe, és mellé olyan zöldségeket, amiket szeretsz: répát, krumplit, articsókát, káposztát. Fedd le az edényt, menj egy hőforráshoz, és tedd az edényed egy előre ásott lyukba. Várj öt-hat órát, aztán fald fel az egészet. Jó étvágyat kívánunk hozzá, de még inkább jó kalandozást a világnak ezeken a lenyűgöző szigetein!
Még nincs hozzászólás