Szeretem megélni a változatosságot
A Hozd formába magad! című adás vendégeként járt a Ridikülben utoljára az egykori szépségkirálynő, aki később televíziós műsorok háziasszonyaként, műsorvezetőként vált ismertté. Geszler Dorottya ma is sokat törődik a testével, csak már egészen más motivációból teszi, ráadásul ezzel mások közérzetét is jobbá varázsolja.
RIDIKÜL MAGAZIN Az 1989-es szépségkirálynő-választáson ismert meg az ország, ahol a harmadik helyezés mellett a közönségdíj és a sportolók díja is a tiéd lett. Kevés szépségkirálynő marad meg a köztudatban, te viszont jól sáfárkodtál a sikerrel.
GESZLER DOROTTYA Kevesen tudják, de már előtte is televízióztam, persze a verseny sokat lendített az ismertségemen, és segített, hogy újabb lehetőségeket is kapjak. Igyekeztem ezekkel jól élni, és nálam ez működött.
RM Van rólad egy emlékképem. Egyszer a Játék határok nélkül forgatási szünetében mutattak, ahogy édesdeden alszol.
GD Nagyon szerettem, de fárasztó időszak volt, sokszor éjszaka is dolgoztunk, folyamatosan készenlétben kellett állni. Nem csoda, ha elszenderedtem. Persze, nyilván volt egy kis „rájátszás” is abban a felvételben.
RM Sokféle műsort vezettél a Magyar Televízióban. Melyik volt a legkedvesebb?
GD Mindig az volt a kedvencem, amit éppen csináltam. Leginkább azt élveztem, hogy sokféle műfajban kipróbálhattam magam, a táncdalfesztiváltól kezdve a könnyűzenei slágerlistán át a magazinműsorig, betelefonálós játékokig vagy környezetvédelmi műsorig, de a híradóba is készítettem interjúkat. Szerencsésnek érzem magam, hogy a televíziózáson belül ennyi mindennel foglalkozhattam.
RM Hol indult a tévés pályafutásod – még a szépségverseny előtt?
GD Az akkor induló Sió TV-ben afféle mindenes műsorvezető voltam, híreket szerkesztettem, filmeket konferáltam fel. Később a Napkeltében a szakma nagyjaitól tanulhattam sokat.
RM Az Állami Balettintézetbe jártál, de gondolom, ebben az időszakban már kevés szerepet játszott az életedben a tánc.
GD Sajnos ez így volt. A tánc egész embert kíván, nem tudtam volna a forgatásokkal összeegyeztetni. Folyamatos és rendszeres gyakorlás nélkül nem lehet előadásokban táncolni. Az ember teste nem így működik. Bár én mindig is szerettem több lábon állni, a kettő nem ment együtt.
RM Ez a több lábon állás most hogyan érvényesül az életedben?
GD A jelenlegi hivatásomban, pilatesoktatóként is szeretem megélni a változatosságot. Kellenek az újdonságok, nincs két egyforma óra. Aquapilatest, aquafitneszt is oktatok, személyi edzéseket tartok, és megalkottam a sup-pilatest is, amelynek során egy szörfdeszkához hasonlatos eszközön végezzük a gyakorlatokat a víz hátán.
RM Hogyan találkoztál a pilates-módszerrel?
GD Nincs mögötte átütő erejű történet, de amint megismertem, rögtön beleszerettem, és tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Először aerobikoktatói képzésre iratkoztam be, majd elsajátítottam a pilates alapjait, aztán itthon és külföldön is bővítettem a tudásomat. Kicsit olyan volt megismerkedni ezzel a mozgásformával, mintha visszakanyarodtam volna a tánchoz. Naponta több órát tartok, persze, ez nem azt jelenti, hogy az összeset végig is csinálom, gyakran csak magyarázok. Nagyon nagy erőt ad, hogy utána látom: jobban érzik magukat az emberek, mint amikor – például hátfájással vagy rosszkedvűen – megérkeztek. Nekem ez ad sikerélményt.
RM A pilates a lélekre is hat…
GD Egyre nagyobb keletje van a body&mind mozgásformáknak, mert nemcsak átmozgatnak, de ki is kapcsolnak, amire nagy szükség van ebben a rohanó világban. Pilatesezés közben az ember nem azon gondolkodik, mit főz majd vacsorára. Mert ha ezt jól akarod csinálni, hagyod, hogy magával ragadjon, és csak a testedre, az izmaidra és a légzésedre összpontosítasz, hiszen csupán így tudod pontosan elvégezni a gyakorlatokat. A befelé figyelés sokaknak nehezére esik. Az igazság az, hogy nem is tud mindenki ráérezni.
RM Ahogy beszélsz róla, úgy érzem, ez számodra már valamiféle küldetés.
GD Hiszek abban, hogy jó, és működik. Ugyanakkor azt is tudom, hogy nem mindenki képes élőben megtapasztalni, mert nem tud eljönni az órákra. Nemrég például létrehoztam egy zárt csoportot a Facebookon, ahová videókat, képeket töltök fel, hogy otthoni segítséget nyújtsak a tréninghez. Otthon belefogni mindig nehezebb, mert nincs külső kontroll. Időre van szükség ahhoz, hogy a légzés és a mozgás összehangolódjon. Azt látom, hogy sokan vágynak az elcsendesülésre, a befelé figyelésre, de csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak ráhangolódni.
RM Nem könnyen találtunk időt a beszélgetésre. Jól érzem, hogy folyton rohansz?
GD Hajlamos vagyok túlvállalni magam. Gyakran a saját tempóm szerint tervezem meg a napomat, de nem biztos, hogy a világ is ilyen tempóban üzemel aznap. És máris borul minden, mint a dominó.
RM Te a mozgáson túl is egészségtudatosan élsz.
GD Lassan húsz éve vegetáriánus vagyok, de ha időnként megkívánom a húst, nem vonom meg magamtól. Azt vallom: fontos, hogy ne erőszakoljuk meg a testünket, inkább figyeljünk a jelzéseire, és működjünk együtt vele. A testmozgás is tudatosságot kíván. Sokan akkor is hajszolják magukat, amikor nincsenek formában. Az edzésre és a diétára is érvényes a szabály: ne legyen kínszenvedés! Én például képtelen lennék számolgatni a kalóriákat vagy sanyargatni magam. Arról nem is beszélve, hogy az önsanyargatás a lelkünknek sem tesz jót. Annak vagyok híve, hogy törődjünk magunkkal, de közben ne felejtsük el évezni az életet.
RM Kell-e egyáltalán figyelned ennyi mozgás mellett?
GD Az igazság az, hogy nem élek teljesen mintaértékűen, nincs mindig kedvem a rendszeres sportoláshoz. Most például kb. egy hónapja nincs. De jelen van a másik véglet is, amikor keményen és változatosan edzek. Vagy például nyaralás alatt – amikor a többség inkább pihen – szinte biztosan csinálunk néhány sorozat pilatesfotót. Az óráim közül egyébként messze nem mind az én edzésem, legtöbbször nem mozgok végig a vendégekkel, hogy tudjam igazítani őket. Időszakfüggő, mi lesz a saját sportom, ilyenkor nem feltétlenül a pilatest választom: inkább bemegyek egy jógaórára, súlyzózom vagy futok. Imádok evezni, kajakozni is. Ezek jól kiegészítik egymást, például a jóga remekül illik a futáshoz, segít, hogy a nyújtás ne legyen annyira mostohagyerek az izmokat megrövidítő edzések után. Ahogy már említettem, hiszek a változatosságban, és ez a mozgás terén is igaz.
RM Óraadóként sok konferencián, rendezvényen szerepelsz. A televíziózás nem hiányzik?
GD Mostanában inkább műsorvendégként vagyok képernyőn. Persze, szívesen visszakanyarodnék a tévézéshez, ha jönne a megfelelő lehetőség. Olyan feladat vonzana, ami nemcsak a külsőségekről szól, hanem a belső harmónia titkait is kutatja.
RM Mit tudhatunk a húszéves nagylányodról?
GD Laura nemzetközi kapcsolatokat és gazdaságmenedzsmentet tanul Madridban. Mérhetetlenül büszke vagyok rá, mert remekül irányítja a kinti életét. Jó látni, hogy beérett a kamaszkori terelgetésem, pedig akkoriban sokszor úgy éreztem, falra hányt borsó, amit mondok. Egyre gyakrabban hallom tőle a „most már megértem, anya…” kezdetű mondatokat.
RM Jó ideje külön éltek az édesapjával. Arról is beszéltél korábban, hogy megosztva neveltétek.
GD A válás sosem könnyű, Laura hatéves volt, amikor szétmentünk. Nem azonnal, idővel alakult úgy, hogy egy hetet velem, egy hetet az apukájánál töltött. Ez mindenkinek megfelelt így. De hogy őszinte legyek, nem tudom, létezik-e igazán jó megoldás.
RM Hogy alakul a nyaratok?
GD Most Laura itthon van, és nagyon tervezünk egy közös, csajos nyaralást, ráadásul közeledik a születésnapja is. Volt időszak, amikor jólesett a folytonos nyüzsgés, ma inkább a nyugalomra szavazok. Sosem akartam bulvárszereplővé válni. Jobb szeretem, ha olyankor írnak rólam, amikor valamit leteszek az asztalra.
Még nincs hozzászólás