Ridikül Magazin logo

Szeresd a tested!

Lapos hasú, negyvenkilós lányok hátrányában, életem első hastáncóráján arra jöttem rá, hogy ebben a legyen rajta mit fogni férfidumában mégiscsak lehet valami. Ezek a hihetetlenül nőies mozdulatok egyszerűen nem mutatnak jól, ha nincs a hason-csípőn egy kis gömbölyűség.

Fotó: Várszegi Sándor

A hastánc az unatkozó nyugati asszonyok bohóckodása az arab zene- és tánckultúrával, akiknek az a céljuk, hogy otthon a férjüknek háremhölgyet játsszanak – ez a fanyalgók érve, akik nem értik, miért tanulnak egyre többen orientális táncot. De tényleg, mi vonz bennünket annyira ehhez a mozgásformához?

Fotó: Várszegi Sándor

Hát erre vagyok én kíváncsi, ahogy itt állok a jobbik melegítőmben egy balett-tükör előtt, és próbálok nem hanyatt esni, miközben Judit, az oktatónk egyik karjával a vállamat húzza hátra, a másikkal a könyökömet emeli meg, az oldalával meg a csípőmet próbálja előrébb tolni. Viccesen nézünk ki, de nyilván ez az ára a szép tartásnak, mert senki sem vihog. Na, és most megemeljük a jobb csípőnket – hahaha. Mivel? Nincs több izmom arrafelé. De aztán kiderül, hogy valami mégis van, mert ha nem is olyan kecsesen, mint Judit, de megemeljük mindannyian. „Nyugi, nem fog menni. De csak próbáld!” – nevet.

A keleti nőknek valahogyan más a testükhöz való viszonyuk. A Közel-és Távol-Kelet lányai kiskoruktól azt tanulják, fogadják el és szeressék a testüket. A hastánc olyan ősi mozgásforma, amelynek egyik funkciója a testünk megismerése, ezáltal a női szerepre való felkészülés. Kiválóan alkalmas arra, hogy saját magunkat új oldalunkról, is felfedezzük. A női lényeget hordozzuk magunkban, a teremtés és az életadás képességét, de erről olyan könnyű elfelejtkezni. Valamiért meggyőződésünk, hogy ha nagyobb a ruhaméretünk 36-osnál, ha nem rohanunk és intézkedünk egész nap, és ha nem mi viseljük otthon a nadrágot, akkor valami baj van velünk. A hastánc arra tanít, hogy átadjuk magunkat a zenének, a mozdulatok szépségének, a saját örömünkre táncoljunk, és ezt az örömet át tudjuk vinni a környezetünkre.

Sokféle orientális táncstílusból választhatunk, hogy megtaláljuk az igazán nekünk valót. Van, akinek a klasszikus egyiptomi tetszik meg, egészen más az afrikai elemeket tartalmazó núbiai vagy a temperamentumos török hastánc. Amit Judit táncol és tanít: a törzsi fúziós hastánc, amelyben sokféle afrikai és ázsiai tánc elemei keverednek.

„Ez több mint egy művészeti irányzat vagy stílus, egyszerre rituálé és varázslat. A nőiesség ritmusba és dallamba kódolt üzeneteit közvetíti a mozdulatok nyelvén – mondja Virág Judit, aki 10 éve foglalkozik a törzsi hastánccal. – Erős tánc. Nem légies, nem levegő és víz, mint a raks sharki, a klasszikus hastánc, hanem föld és tűz. Olyan világzenére táncolunk, amelyben lényeges szerepe van a dobnak. A lábad a dob, a felsőtested a dallam. A törzsi hastánc a nőiesség erőteljesebb kifejezésmódja, felvállalva azt a szerepet, amit mai világunkban is kötelességünk megtartani, őrizni és tanítani.”

Hát igen, a nőiesség. Neki valahogy mindene sokkal jobban és főleg szebben hajlik, hiába próbáljuk utánozni. De az óra végére tényleg olyan izmokat találok magamban, amelyeknek nemcsak a helyéről, de a létezéséről sem tudtam eddig. Ebből lesz majd az a kecsesség, amivel a fellépő lányok mozognak. Virág Judit együttese, az Attraktív Kollektíva ugyanis épp a kezdő óra után jön próbálni. Mi, zöldfülűek csak nézzük, ahogy a súlyos koronákkal, légies fátylakkal bevonulnak.

„Húúú, de gyönyörűek vagyunk, lányok”– néz Judit a tükörben a csapatra, miután ő is átöltözött. Tényleg azok, és ezt nem a fellépőruha teszi, hanem az a magabiztos önbizalom, amire a hastánc tanít.

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!