Szerencse és balszerencse
Az emberek fantáziáját mindig foglalkoztatták a megmagyarázhatatlannak tűnő események és a természeti erők ijesztő működése. E félelmekből alakulhattak ki a különböző babonák és hiedelmek.
Egy anekdota szerint Niels Bohr Nobel-díjas dán fizikus ajtaján patkó díszelgett, s mikor egy ismerőse azon háborgott, tudós létére hogyan hihet a szerencsét hozó patkó babonájában, Bohr így válaszolt: „Persze, egyáltalán nem hiszek benne, de állítólag akkor is szerencsét hoz.”
Miért éppen lópatkó?
A régmúltban a lovat varázserejű állatnak tartották, ami megóv a bajtól. Nagy szükségben lovat áldoztak, a kapuk fölé lófejet, lókoponyát szegeztek. A lóáldozatot helyettesítette később a lópatkó, amit világszerte szerencsehozónak tartottak: az algíri muszlimok ajtófélfájára éppúgy felszegezték, mint az angol vitorlások árbocára. Elég csak a trafalgari csata hősére, Lord Nelson angol tengernagyra gondolnunk, aki a hadiszerencse érdekében lópatkót szegezett a hajója főárbocára.
Hétköznapjainkban is találhatók babona-csökevények: ha valaki tüsszent, nem is gondolunk rá, hogy a „kedves egészségére” udvariassági formula egykor varázsmondás volt. Az ősidőkben ugyanis azt tartották, hogy a tüsszentéssel kártékony szellemek, gonosz démonok egész seregétől szabadul meg az illető.
Egy régi héber legenda szerint pedig az idők kezdetén az ember életében csak egyszer tüsszentett, de akkor bele is halt. Így volt ez Jákobig, akinek Isten megengedte, hogy annyit tüsszentsen életében, amennyit akar – s nem pusztul el tőle. A tüsszentés általi halál félelme azonban tovább élt az emberekben, ezért üdvözölték egymást az „egészségére” felkiáltással, ilyen „veszélyes” esetekben.
De vajon miért tartják a legkülönbözőbb népek fiai és lányai a kezüket a szájuk elé ásításkor? Ami napjainkban az illemtudó ember gépies cselekedete, a néprajzi kutatások szerint az ősidőkből eredő, a rontó démonok besurranása elleni védekezés volt.
Fekete macska pénteken
A fekete macskáról már a középkori Európában úgy tartották, hogy aki előtt átmegy, az ártó szándékú boszorkánnyal fog találkozni. Ugyanakkor Winston Churchill például fekete macskát tartott a házában, hogy szerencséje legyen.
A szerencsétlenséget hozó péntek babonája onnan eredhet, hogy az ókori Rómában, majd egészen a 19. századig, a péntek volt a hóhér napja, ekkor hajtották végre a nyilvános kivégzéseket. Pedig szegény „péntek” szó Freyának, a skandináv mitológiában a szerelem, a szépség és termékenység istennőjének a nevéből ered, akinek napját ünnepelték, s áldását kérték a meddő asszonyok. Az angol péntek, Friday szó eredetileg Freya napja (a „Freya’s day”) volt. A kereszténység erőszakos terjesztésekor aztán betiltották a pogány Freya tiszteletét, így született a babona, hogy pénteken rossz dolgok történnek.
Háborús babonák
Kell valamiben hinni, amikor az ember élete olyan apróságon múlhat, mint a figyelem lankadása, akár egy percre is. Ezért hitték az I. világháború gyilkos légi csatáit vívó pilóták, hogy különféle tárgyak, felfestések mágikus ereje megóvhatja őket. Charles Nungessernek, a harmadik legsikeresebb francia vadászpilótának például védjegyévé vált a repülőgépére festett szimbólum: fehér szélű, fekete szívben egy koponya, alatta keresztbe fektetett csontok, valamint két gyertya között egy koporsó. A „vörös báró”-nak hívott Manfred von Richthofen német vadászpilóta ugyanekkor háromfedeles vadászgépét az ellenség elijesztése céljából vörös színűre festette. A roppant babonás báró sosem repült a szerencsét hozó sálja és kabátja nélkül.
De hogyan is viszonyuljunk mi a babonákhoz? Márai Sándor a Füves könyv első részében így int: „Nem szabad babonásnak lenned, mert ez nem illik emberhez. De nem szabad teljesen megvetni a babonákat, mert ez emberfeletti, illetlen gőg. Inkább csak szelíd gúnnyal kell bánni babonáinkkal, mint aki mosolyog – de kissé fél is.”
Még nincs hozzászólás