Szenvedély nélkül nem lehet...
Az évi ezer, mindenféle kulturális műfajból válogató Művészetek Palotája igazgatásához hajóskapitányi, ha nem hadvezéri képességekre van szükség. A kormánykerék 2011 óta Káel Csabáé.
RIDIKÜL MAGAZIN Régi vágya volt egy hasonló intézményt vezetni, vagy adódott a feladat?
Káel Csaba A kezdetektől fogva művészeti tanácsadó voltam az intézményben, az opera-programokat szerkesztettem. Itt más irányban is kamatoztathatom a művészetben alkalmazott kreativitásomat: a legnagyobb kihívás a magyar kultúra helyzetbe hozása. A Müpa-brand hamar nemzetközi színvonalú lett, ezt a márkát kellett továbbépíteni. Nemcsak egyetlen műfaj jelenik meg, rengeteg korosztályhoz és sok emberhez szólunk egyszerre. A Müpa nem egy kalibrálható marketingtermék. Évi ezer programot koordinálunk és kommunikálunk. A kultúra egyik titka a jó kommunikáció, méghozzá a párbeszédes formája: az emberek akkor érzik jól magukat, ha megszólítjuk őket. Már a programalkotás tartalmi folyamata is a párbeszéd része.
RM Hogyan szólítják meg a fiatalokat?
KCS Már várandós kismamáknak is szervezünk programokat, de kisgyerekeknek is, ezek nagyon népszerűek, mi pedig örülünk neki, mert így generációk nőhetnek fel a Müpában. A hozzánk járó gyerekeknek nem lesz később idegen ez a hely, és az otthonosság-érzet fontos. Már az épületet is így építették meg. Az európai építészetben hagyományosan más-más volt a színház, a hangversenyterem és a múzeum; a Müpa 2005-ben egyedülállónak számított a koncepciójával, hogy három épületet egy házban helyeztek el, létrehozva ezzel egy előadó-művészeti központot. Ezután meg kellett tölteni tartalommal és el kellett fogadtatni, aminek része volt, hogy olyan világhírű művészeket hívtunk meg, akik azelőtt el sem tudtak jönni, mert nem volt a befogadásukra alkalmas hely Budapesten.
RM Egyetemisták járnak ide?
KCS A környéken nagyon sok a diák, szeretnénk őket is megszólítani, és aktívan bevonni a Müpa munkájába. Természetes, hogy a Zeneakadémia növendékeinek itt van koncertjük, diploma utáni bemutatkozási lehetőséget is kapnak. Elkezdtünk az iparművészet irányába is nyitni, installációkat mutatunk be, fiatal építészekkel, képzőművészekkel dolgozunk együtt: a Moholy-Nagy Egyetem például itt rendezte meg a formatervezést bemutató kiállítását. Célunk az is, hogy a fiatal generáció a programjaink kapcsán véleményt nyilvánítson – szeretnénk, ha éreznék, hogy a művészetből energiát meríthetnek. Nagyon érdekes a művészet energiaközlő képessége; valószínűleg attól is működik, hogy mikor az ember elmegy egy koncertre vagy színházba, akkor nem teheti meg, mint otthon, hogy elkapcsolja az adást. Végig kell ülni egy időszakot, a néző részese lesz az interpretációnak, az alkotási folyamatnak. Az előadóművészetnek nagy a jelentősége napjainkban, egy-egy előadás rákényszerít, hogy egy kicsit magunkkal foglalkozzunk.
RM Igazolja ezt a látogatók száma is?
KCS A látogatószámunk stabil, és elég széles körű, minden műfajnak megvan a maga tábora. A komolyzene kapcsán érdekes érdekes az a folyamat, ahogy az a korosztály, amelyik a rock and roll kirobbanásával akkor fellázadt az idősebbek ellen, mára idősebb lett, és sokan ráéreztek arra a kulturális többletre ami a komolyabb műfajokban rejlik. A klasszikus európai komolyzenei kultúra több száz éves műveit hallgatjuk ma is, amelyek mindnyájunk számára személyesen fontosak. Még abban sem vagyok biztos, hogy tudatában vagyunk, milyen sokat segíthetnek nekünk ezek. A minőségi élethez szükséges fogyasztás kultúráját már elfogadtuk, jó autót veszünk, minőségi parfümöt, ruhákat, de itt megálltunk. A kultúrának is szerepelnie kellene a magas színvonalú igények között, hiszen sokkal nagyobb hatása van, mégsem fogyasztási cikkről beszélünk.
RM Van olyan előadó vagy műfaj, amiről személyes kihívásnak tekinti, hogy itt megjelenjen?
KCS Szinte minden Müpa-program ilyen. Sok nevet tudnék mondani, Keith Jarrett, az Izraeli Filharmonikusok Zubin Mehta vezényletével, Marianne Faithfull... A Müpa egy elit klub tagja, amelyhez olyan központok tartoznak, mint a New York-i Carnegie Hall, a párizsi Cité de la Musique, vagy a bécsi Musikverein. Ezek a nevek nem sokat mondanak a fiataloknak, viszont a bécsi Újévi koncert milliókhoz elér a televízión keresztül. A minőségi kultúra kiszorult a népszerű csatornákról. Ma már ezt a luxust nem engedhetik meg magának. Még aki nem nagyon hallgat komolyzenét, az újévi koncert kapcsán az is felfedezi, hogy Bécs értékes hely. Ez hihetetlen nagy előny. Budapest legalább ennyire izgalmas. Szeretnénk minél több magyar művet és művészt helyzetbe hozni, külföldi művészekkel együtt felléptetni. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk alulértékelni magunkat, aminek a leküzdésében nagy segítség a Müpa. Itt minden fellépő egyenrangúnak érezheti magát a világhírességekkel.
RM Minek tekinti magát leginkább?
KCS Film- és színházi rendező vagyok, főleg az operákat szeretem, abban a műfajban dolgoztam a legtöbbet. A film nehezebb kérdés, több mint 600 reklámfilmet csináltam, dokumentumfilmeket, videoklipeket és a Bánk bán című opreafilmet is én rendeztem. A sors ajándékának tekintem, hogy megörökítettük az ezredfordulós operakultúránk legfontosabb alakjait, Marton Évától Miller Lajoson át Rost Andreáig, olyan alkotótársakkal, mint az Oscar-díjas operatőr, Zsigmond Vilmos. (Rost Andreával a 8. oldalon olvashatják interjúnkat - a szerk.)
RM Miért épp az opera?
KCS A zenés dráma több művészeti ágat együttesen képviselő műfaj. Izgalmas kihívás a 21. században, hiszen igazán gazdag korszakát a 19. században élte. A film műfaja pedig a ritmusa, a drámaisága miatt kapcsolódik a zenéhez, ez engem mindig is érdekelt.
RM Hogyan indult a pályafutása?
KCS A középiskolában festőművésznek készültem, aztán megtetszett az építészet, szerkezetépítő szakra mentem a Műegyetemre. A Szkéné Színház, valamint egy nagyon jó filmklub, azon belül is Bunuel életművének hatására jelentkeztem a Filmművészeti Főiskolára. Makk Károly volt az osztályfőnököm, Szabó István az évfolyamvezető, de tanított Wim Wenders is. 1989-ben diplomáztam, akkor jöttek a nagy reklámcégek Magyarországra, ezért kezdtünk néhányan reklámfilmeket rendezni. Jó iskola volt, storyboard alapján kezdtünk dolgozni, fél perc alatt kellett elmesélni egy történést, a legtrendibb dizájnnal körbevéve, ez akkor itt új volt. Másrészt a Műegyetemnek volt egy komoly öröksége – egy ház építésének adott sorrendje van, amit az ember megtanult, ez strukturált gondolkodást adott, nekem ezért ment a reklámfilm. Sok hasznát veszem ennek még a Müpa irányítása kapcsán is.
RM Tudatosan építette a pályáját, vagy a lehetőségek mentén?
KCS Tudatosan játékfilmes karriert szerettem volna befutni, de erre ma nincs lehetőség Európában, nincs meg a környezet, amelyben működne. Amikor fiatal voltam, bementem egy moziba, láttam cseh, olasz, lengyel filmeket, amelyekből megtudhattam, hogyan él most egy lengyel, egy cseh, egy francia. Ma, európai állampolgárként ezekről nincs képünk. Az európai kultúrával többet kellene foglalkozni, ez komoly fejlesztési ágazat is.
RM Voltak politikai ambíciói?
KCS Nem. 1988-tól dokumentáltam a rendszerváltozást, akkor még nem nagyon lehetett előjönni a forgatott anyagokkal sem, a rendőrség kereste a kazettákat, nem volt egyszerű a forgatási technika, mint ma, megjelenési lehetőség sem jutott. Mindannyian, akik ebben részt vettünk, azt gondoltunk, azért küzdünk, hogy a szocializmus után olyan életterünk legyen, ahol jól érezzük magunkat. Ennek rengeteg politikai összefüggése van, sok-sok naivitással: azt gondoltuk, hogy a változás után rögtön felzárkózunk Európához. Én ebben az irányban dolgoztam egy csomó mindenen, ma is így gondolkodom, és itt, a Müpában ugyanezt teszem. Azt szeretném, ha a kultúránk hatására jobb lenne az életünk, ez alapküldetés.
RM Mi hajtja? Vannak példaképei?
KCS Maga a művészet. Szeretném továbbadni az élményt, amit a művészettől kapok. Minden ember számára a legnagyobb élmény a saját élete. Ezt az életélményt kellene örömtelibbé tenni. Az életnek annyi szép és izgalmas megnyilvánulása van, a művészet is egy lehetőség, hogy ezeket befogadjuk.
RM Vannak kedvenc alkotói?
KCS Bármikor belelapozol a Rómeó és Júliába, újra és újra rácsodálkozol a kifejezésekre, amelyeket Shakespeare kitalált. Bach jövőre lesz 330 éves, fantasztikus közvetítője volt annak az életörömnek, ami közel áll hozzám.
RM Hogy fér ennyi feladat az idejébe?
KCS Az idő strukturálása nagy probléma. A MÜPA igazgatása teljes állás, ugyanakkor szeretném az alkotói látásmódomat is megmutatni. Lesz Vilniusban egy bemutatóm, Händeltől a Nagy Sándor ünnepe. Várhatóan 2015-ben a hazai premierje is elérkezik. Ez egy oratórium, amit mi operaként fogunk bemutatni, egy világhírű litván divattervező haute couture bemutatóján keresztül.
RM Mennyire része a Müpa a magánéletének?
KCS Inkább úgy mondanám, hogy sok barátság alakult a művészközegből. Annak idején például Marton Éva énekelte el a Hová mész te kisnyulacskát az egyéves kisfiamnak, aki erre sírva fakadt... Fogalma sem volt, hogy a világ egyik legjobb szopránja énekel neki... Ez családias együttlét.
Még nincs hozzászólás