Siker ötvenen túl
Ahhoz, hogy ötvenen túl is sikeresek legyünk, nem elég a szerencsés genetikai kódoltság, vagy az, ha jó csillagzat alatt születtünk. Sokkal fontosabb önmagunk elfogadása, a pozitív énkép és a helyes önértékelés.
Énkép és önértékelés – mindenki úgy gondolja, hogy tudja, e fogalmak mit jelentenek, mégis gyakran egymás szinonimájaként használják őket. Annyi biztos, hogy ezek segítenek hozzá, hogy nyitottak legyünk ötvenen túl is a kihívásokra, és képesek legyünk sikeresen megélni a mindennapjainkat.
Az énkép egy önmagunkról kialakított kép, amit az elraktározódott élményeink erősítenek és alakítanak ki bennünk. Ezeknek az élményeknek legnagyobb része még gyermekkorban történt meg velünk, ezért is vannak olyan mélyen belénk égve. A „buta vagy”, „te ehhez nem értesz’”, „mindent elrontasz” kijelentések és a kellemetlen kudarcélmények negatív irányba, míg az elismerő szavak, az elfogadás, a sikerek megélése pozitív irányba viszi az énképünket.
Mindehhez jön még egy értékrend, amely meghatározza, mit tartunk értékesnek, és ebben az értékrendben mi hová soroljuk magunkat. Ez határozza meg az önértékelésünket. Ha azokban a dolgokban, amelyeket fontosnak tartunk, nem érezzük magunkat értékesnek és sikeresnek, az önértékelésünk negatív irányba mozdul el. Énképünk és értékrendszerünk – mindkettő szubjektív, és sokszor nem is fedi a valóságot – határozza meg, hogy milyen az önértékelésünk. Ezért túl magas vagy túl alacsony önértékelés esetén az egyénnek szükséges lenne változtatnia az énképén.
Bátran veregessük meg a vállunkat!
Először is tisztában kell lennünk azzal, melyek a számunkra fontos és értékes dolgok. Nem az a lényeg, hogy a környezetünk mit vár el tőlünk, hanem hogy mi mit várunk el magunktól. Milyenek szeretnénk lenni? Mit szeretnénk elérni? Ha ezeket tisztáztuk, nagyon fontos, hogy céljaink legyenek. Nem kell eget rengető célokra gondolni, csak olyanokra, amelyek reálisak, és az elérésük növeli az önbecsülésünket. A sikernek ugyanis önértékelő hatása van. Természetesen akkor, ha a sikert valóban sikernek könyveljük el, és nem felejtjük el utána magunkat megdicsérni...
A Nyugdíjasok Óbudai Akadémiája oktatójaként azt tapasztalom, ha eléggé motiváltak vagyunk, ötven fölött is képesek lehetünk az énképünkön pozitív módon változtatni. Munkám során olyan ötven felettiekkel találkozom, akiknek az értékrendszerében a tanulás, az információszerzés fontos szerepet tölt be. És talán épp ezért azok, akiknek fiatal korukban nem volt lehetőségük a tanulásra, vagy kudarcélmények érték őket, most pótolják ezt a deficitet. A tanulás sikerélményt nyújt nekik, ami jótékony hatással van az önértékelésükre.
Azzal foglalkozom, ami érdekel – és élvezem!
Andragógusként azt tapasztalom, hogy a tanulás mindenképpen pozitív hatással van az önértékelésre. Idősebb korban már nem külső okból, hanem saját maguknak, kedvtelésből tanulnak az emberek, és ez az „örömtanulás” jótékonyan hat a közérzetükre és az önértékelésükre is. A tanulás kiindulópontja az érdeklődés és a kíváncsiság.
„Arra tudunk szívvel-lélekkel figyelni, ami érdekel bennünket. Egy olyan előadásból, ami nem tetszik, nem fog megmaradni semmi. Csak az, ami érdekel. ” (B. A.)
Természetesen nem a tanulás az egyetlen lehetőség. Sikert az élet minden területén elérhetünk. Nézzünk magunkba, mi fontos igazán a számunkra. Mi az, ami érdekel bennünket? Mert azt sokkal lelkesebben fogjuk végezni, így nagyobb a siker lehetősége is. Ami pedig sikerélményt ad, azzal kapcsolatosan késztetést érzünk, hogy megismételjük. Ez egy angyali kör, amely folyamatos motivációra sarkall, aktívvá tesz bennünket, és növeli az önértékelésünket.
A titok tehát bennünk van. Mindenkiben csoda rejlik. De ezt a csodát mindenkinek a saját értékrendszere szerint kell kihoznia magából ahhoz, hogy sikeres legyen – elsősorban önmaga szemében. Ne várjunk hát vele holnapig, kezdjünk hozzá még ma!
(A szerző andragógus, szépségipari szakember.)
Még nincs hozzászólás