Síelni Magyarországon?
Síelni mindenkinek sokba kerül. Drága a felszerelés - a lécek, a cipő, az öltözék, a sisak, a szemüveg - az utazás a sípályákhoz, a síbérlet vagy a belépő, a falatozók a pálya szélén, a szállás a síterep közelében. Senkinek nem közömbös, hol adják ki a magyarok azt a rengeteg pénzt, amelybe ez az egyre népszerűbb sport és a vele járó időtöltés kerül. Ha egy-egy osztrák pálya parkolójában megbecsüljük, hány magyar rendszámú autó áll, és azt a számot óvatosan beszorozzuk két és fél utassal, majd az egynapi tartózkodás költségeivel, végül az általunk ismert nagyobb alpesi pályák számával, milliárdos kiadást kapunk minden téli hétvégére. Lehet-e itthon tartani ennek az irdatlan összegnek egy jó részét?
Ha hó van – van minden. Pláne tartós hidegben, no nem fagyban, de mindenképp olvadáspont alatt. Ez a szomszédos országokra is érvényes, ahol a mieinknél kétszer-háromszor magasabbak a hegyek, olykor mégis látni, hogy teherautóval szállítják a havat a sötétebb, hidegebb völgyekből a napfényes pályákra.
De honnan szerezzen havat egy magyar síközpont, ha alig magasodik ki környezetéből? A hónak az égből kell hullania először a hideg talajra, hogy aztán hóágyúkkal értelme legyen fenntartani a minőségét. A magyarországi síelési lehetőségek igazán az Égtől függenek.
A tehetős közönség átlagon felüli igényei miatt minden rendű-rangú hazai sípályának van jól használható honlapja, melyet tanulmányozva kiválaszthatjuk utazásunk időpontját napra és órára pontosan. Ez igen fontos, ha nem akarunk dugóban vergődni, majd a tömött parkolóban helyet keresni, sorban állni a jegyért, a belépőkapunál, majd a lifteknél. Van webkamera, gyakran online fizetési mód, hogy mindenről megbizonyosodjunk még indulás előtt, s a terepen mihamarabb csúszhassunk a friss havon.
Eplény – az egyik legprofibb pálya a Bakonyban vár
Már a neve is sokat ígér: ’Eplény – Síaréna Vibe Park’. És valóban, sok pálya (hivatalosan 14) várja a síelőket, kezdő szinttől az Alpok Ördögéig. A pályák legmagasabb pontja 509 méter magasan van, az alja 333-on, a szintkülönbség tehát 176 méter. A pályák hossza kis híján 8 kilométer.
Eplény évről évre fejlődik, új és újabb szolgáltatásokat kínál. A profizmusnak megvan az ára, ez a legdrágább magyar pálya, átlagosan kétszer drágább a többinél, és az árak – például az energiaköltségek miatt – folyamatosan emelkednek. Érdemes online előre tájékozódni, jegyet venni, mert készpénzzel bajos lesz.
Az használja jól Eplényt, aki korán indul – Pestről másfél óra alatt lehet odaérni, de érdemes még otthon a navigációra pillantani, mi a helyzet az utakon. (A helyi személyzet készségesen ad felvilágosítást minderről telefonon már a kora reggeli óráktól.)
Aki időben jön, még kap helyet a bejárathoz közelebbi ’felső parkolóban’, ha késik a másikból, a lentiből ingyenes busz jár a pénztárakig. Síkölcsönző és szerviz van. Előre váltott jeggyel hamar a belépőkapuknál lehetünk, már csak el kell találni kártyánkkal az érzékelő szűkre nyitott ’szemét’, hogy bekerüljünk.
Reggel még nem kell várni a nyolc lift egyikére sem. Jó hóban, kevesebb síelő esetén tízpercenként tehetünk meg egy-egy kört. Fagyponthoz közeli időben, nagyobb tömeg esetén a pályák – a szüntelen hóágyúzás ellenére – vesztenek minőségükből, ezért sokan csak kétórás jegyet vesznek. Jobb körülmények között érdemes maradni, mert négy kilométer hosszan van pályavilágítás, és este is lehet síelni.
Amúgy napközben megpihenhetünk a helyi falatozók, napozóteraszok egyikén, vagy ha gyermekünket beírattuk a síoviba, -iskolába, megnézhetjük, hol tart a fejlődésben. Snowboardozni lehet, szánkózni nem. Persze, a mostani járványhelyzet megcifrázza a dolgokat. Van, hogy a büfében vett ételt a pályán kívül, a parkolóban kell befalnunk a ’járványügyi előírások’ miatt. Ha ez az ára az egészségünknek, a falat mellé ezt is lenyelhetjük.
A mátrai pályák – Kékestető és Mátraszentistván
A Mátrában két pálya is található, egymástól 21 kilométer távolságban, ami egy hétvégi tömeges érdeklődés esetén olykor igen hosszú lehet időben. Viszont mindig szép. Az 1014 méter magas Kékestető általában a felhők felett ragyog a napsütésben, délre néző lesiklópályája majdnem két kilométeres, kezdők is bátran lecsúszhatnak a kellemes lejtőjén, ahol egyedül az Alföld felől olykor felerősödő szélre és a napon lucskosabbá váló részekre kell figyelni.
A pálya felétől lift visz vissza a tetőre, aki lejjebb akar és tud menni, azt busz hozza fel. A pálya aljáig siklani akarni olykor nem elég, mert – Eplénnyel ellentétben – itt jóval kevesebb a hóágyú, és melegebb idő esetén nem tudják műhóval takarni a teljes pályát. Sokan morognak, hogy előbb hóágyúkat kellett volna venni, és csak aztán lifteket, mert így nem sok értelme volt költeni rájuk a pénzt.
Ezzel szemben mindenki dicséri a személyzet kedvességét, legyen az parkolóőr, pénztáros, büfés vagy liftkezelő. Az északi oldalon létezik egy 500 méteres piros (középnehéz) és egy 600-as fekete (nehéz) pálya is. Mindkettőt ugyanaz a lift szolgálja ki.
A Mátraszentistván Sípark a másik hely Magyarországon, ahol igyekeztek a legszorosabban megközelíteni az alpesi színvonalat, már amennyire a helyi viszonyok engedik. Hat pályát alakítottak ki, legmagasabb pontjuk 821 méteren van, a Rubonya-hegyen. A Sípark legalsó pontja 145 méterrel van lejjebb. A sípályák hossza 4,3 kilométer, amelyek mellet 8 lift szolgál.
A parkot családoknak alakították ki, öreg és fiatal, a síeléssel csak itt ismerkedő és régi bajnok, mindenki tud itt magának jó terepet találni. Árban a Sípark Eplény és Kékestető között helyezkedik el, ami reálisnak tűnik már csak a szolgáltatások színvonalát tekintve is, lévén itt a több hóágyú miatt jó havat tudnak biztosítani a tavasz kezdetéig.
Remélhetően hamarosan hütték is lesznek, mert most sokan a parkolóban hagyott autójukban kénytelenek ebédelni, ha meg akarják várni a kivilágított pályák esti varázsát. Igaz, a környéken számos jó étkezési lehetőség van, talán ezért nem fektettek erre hangsúlyt a pályán belül, inkább a jó hóra összpontosítottak.
Akárhogy is, ide is érdemes rögtön nyitás után megérkezni, ha az ember a lehető legtöbb kört akarja megtenni egységnyi idő alatt a jól karbantartott havon.
Pályák Miskolc vonzásában
Bánkutat sokan szeretik, annak ellenére, hogy az előző síterepektől jó órányival messzebbre van a fővárostól. Minél közelebb érünk hozzá, az utak annál strapásabbak lesznek, ám a táj egyre szebb. A parkolóban nincsenek terepjáró csodák, ide nem villantani járnak az emberek, hanem síelni.
Nyolc pálya és hét igen öreg húzólift várja a vendégeket. A lejtők hossza összesen 3,3 kilométer. A leghosszabb pálya kék (1,6 km), aztán feketék (kettő is van 1,1 kilométeren), majd a két rövidebb, de annál hangulatosabb piros pálya osztozik a maradék 600 méteren.
A hangulatos azt jelenti, igazi kanyargós, dőlt erdei útvonal, amely a természetes hóban már-már alpesi élményt nyújt. Hóágyú nincs, esti világítás van. Itt abban lehet bízni, hogy a 935 méteres magasságban elég hó esik, és kitart a 165 méterrel lejjebb lévő célállomásig. Van síiskola, kölcsönző, lehet szánkózni. A sífutó pálya átszalad Szlovákiába, így lehet az 8 kilométeres.
A Sátoraljaújhely közeli Magas-hegyi Turisztikai és Sportközpont 265 kilométerre van a fővárostól, és még Miskolctól is 80. Megéri lemenni? Nos, aki itt járt, az mind szerette, bár nem kritikátlanul. A pozitív oldalon az állt, hogy a szokásos síiskola, -kölcsönző és -múzeum mellett volt melegedő, patyolat, mosdók, férfi-női zuhanyozók, akadálymentesített közlekedés, internet, konferenciaterem…, olyasmik, amik a jóval nagyobb hírveréssel üzemelő helyeken nincsenek. Mindezekhez jön még a Zemplén Kalandpark megannyi meglepetése, például egy bobpálya, hófánkos csúszási lehetőség, mászófal, és így tovább.
A terep gyakorlatilag két lejtőből áll, rajtuk különböző nehézségű pályák 2 kilométer hosszan. Itt van egyedül kabinos lift az országban. A libegő kicsit furcsa, mert nincs rajta léctartó, a léceket ölben kell vinni. A gyerekeknek lépcsőn kell feltrappolni a mozgójárdákhoz, amelyeken le kell venni a léceket… Ezeken és a vonalkódos síbérleten mindenki elcsodálkozik.
Az 5 lift nem mindegyike a legújabb, ezt azonban ellensúlyozza a kezelők figyelmessége, és az, hogy a liftek sebessége szabályozható. Ha van természetes hó, akkor a 487 méter magasból induló pályák teljes hosszban, azaz 2 kilométeren síelhetők, és a 18 hóágyú jó állapotban tartja a havat a tavasz beköszöntéig.
És a Budapest körüli hegyekben?
Elméletileg a fővárosban is lehet síelni a Normafánál. Gyakorlatilag ennek a pályának inkább szép múltja és még ígéretesebb jövője van, mint jelene. Egyre-másra épülnek dolgok a pálya tetején és alján is, de a síelő, aki a sétálók és szánkózók tömegében siklik lefelé, ne keressen itt ratrakot, felvonót, hóágyút, világítást, melegedőt, szárítkozót.
Bizony az is előfordul, hogy egyes években még a lejtőt sem kaszálják le, és a pálya tele van faággal, huppanóval. Amilyen szép távolban a város, olyan mostoha a vidék a léc előtt közvetlenül. Az igazi sport itt akkor kezdődik, amikor az ember visszavergődik megtenni a második kört.
Dobogókő az első sípálya volt a Trianon utáni Magyarországon. Bár nagyon közel van Budapesthez, nehéz fenntartani, ha nincs elég hó. A pálya felső szakasza meglehetősen technikás, fekete résszel indul, majd pirossá válik, és a úgy a felétől, 400 méter hosszan ellankásodik. Itt síelnek a kezdők és a középhaladók. Ezért van itt kiszállási lehetőség a tányéros liftből.
A felső rész kanyarjaiban, ha hétvégeken többen vannak a pályán, délutánra felrakódhat a hó. Amúgy a Sícentrumnak van ratrakja, és magabiztos szakszerűséggel használja is. Hóágyúk, esti világítás egyelőre csak a tervekben. Ami viszont van, kölcsönző és oktatás, és a népszerű, Makovecz Imre tervezte Zsindelyes vendégház a hegytetőn.
Remélhetően a visegrádiak nem orrolnak meg, ha neves pályájukat a Budapest körüliekhez soroljuk. A nagyvillámi terep a kezdők paradicsoma. 1,2 kilométer hosszan síelhetnek az élvezetesen sűrű kanyarokban a sok szakaszra bontott pályán. Azok a családtagok, akik nem kívánnak síelni, szánkózhatnak a pályák mellett. A piros jelzésű rész mindössze 250 méteres, inkább arra szolgál, hogy a család legjobb síelője ne unja el a többiek oktatását, és kicsit maga is megdolgoztathassa izmait.
Nagyvillámban 9 lift üzemel, és gyakorlatilag az összes olyan szolgáltatás megtalálható, amelyet egy profi sípályától elvárhat az ember. Aki síelt már itt, az mélységesen elégedett a személyzet segítőkész kedvességével és szorgalmával, ahogy a lehető legjobb formában tartják a havat. Érdemes érdeklődni a vendégek számáról, mert olykor még hétvégeken sincs tömeg, és megéri kiruccanni a Pesttől csak 42 kilométerre lévő Visegrádra. Az árszínvonal közepes.
Futottak még
Nem, nem, a címben semmi sértő szándék sincs, hiszen a soproni pálya igazi sífutó pálya, amely a maga 20 kilométeres távjával a leghosszabb az országban. Érdekessége, hogy egyes szakaszokon az egykori vasfüggöny helyén vezet. A soproni pálya kedvelt nordic walkingos kirándulóhely is, és hiába van két ösvény, a ’botosok’ olykor a nyomba tévednek. A pályák ingyenesek, de illik hálával gondolni az önkéntesek munkájára, akik gondozzák és fenntartják őket.
Pécsett, a Misina-tetőn két párhuzamos pálya között fut a vén lift, melyet a síelők és a boardosok használnak. A hosszabbik pálya 600 méteres. 510 méter magasról indul, és 370-re jut le. A rövidebb 450 méter hosszú. A kezdőknek nem ajánlott a kalandos piros pályákon próbálkozni. A pályákat egy síszakosztály kezeli, baráti társaság, a hangulat oldott, kevesen síelnek errefelé. A helyzet a Misinán éppen fordított, mint másutt, érdemesebb délután jönni. A belépő – a többihez képest – jelképes.
Egyszóval, ha 20-30 centi hó esik hazánkban, azonnal felélednek a pályák, ahol általában családias a hangulat, és a síelők élvezik azt, amit a magyar síközpontok kínálni tudnak. A pályák személyzete érti a dolgát és nem csak a munkáját szereti, hanem a vendégeket is.
Még nincs hozzászólás