Schell Judit: Bennem történtek változások
Sokféle arcát láthattuk az évek során, a kacért, a magányost, a könnyedet, a tragikust, a kívánatost, az elhagyottat, a bohócot, a dívát. A drámairodalom jó néhány női sorsát magára öltötte Csehovtól Shakespeare-en át McDonagh-ig. Schell Judittal beszélgettünk.
A nőies színésznők egyre fogyó hazai táborát erősíti természetes, maníroktól mentes játékával. Jól áll neki a kamera is. Felejthetetlen a Csak szex és más semmi magánéleti gubancba keveredett szinglijeként. Monte-Carlóban a legjobb női alakítás díját nyerte a romantikus vígjátékkal. A Csak színház és semmi tévésorozatban érett, sokat tapasztalt színésznőként remekelt, ezúttal is Csányi Sándor volt a partnere.
Egy napos őszi délutánon a közelgő ünnepek előtt találkoztunk Schell Judittal, akit manapság az Örkény Színház The Black Rider zenés fekete komédiájában, valamint a 6Szín Teátrum párkapcsolati improvizációs játékában, a Szeretetkertben lehet látni.
– Úgy tudom, régebb óta készülsz egy önálló estre. Most éppen hol tartasz vele?
– Pár éve ízlelgetem az önálló est gondolatát, igazából most értem meg rá. Egyelőre az előkészítés fázisában tartunk, még nem kértem fel sem rendezőt, sem koreográfust, sem zenei vezetőt. Sok név felmerült, akinek az életét feldolgoznám, végül Shirley MacLainre esett a választásom. Elolvastam néhány könyvét, ez is megerősített abban, hogy róla készítsek önálló estet. Felvállalja, hogy az életközépi válság idején elindult a szellemi úton.
Negyven és ötven között mindenkiben felmerült, hogyan tovább, ugyanígy, vagy változtassak az életemen. Megvan a lehetőségünk, hogy a hozzáállásunkon változtassunk, a környezetünkben, meg azon, amire befolyással bírunk. Sok párhuzamot találtam MacLaine életével, ő is a tánccal kezdte, mielőtt színésznő lett, nagyon szeretett filmezni. Kíváncsivá tettek a táncról, a színészetről vallott gondolatai is.
– A magánéletet és a szakmát is függetlenként folytattad a 2020-as évektől. Mi újat kaptál az új helyzetektől?
– Mindannyian megélünk mindenféle válságot, fordulópontot. Nem tenném egy lapra a magánéleti változást és a színházat, nem húznék párhuzamot a kettő között. Harmadiknak behozhatnám a koromat, ötven múltam. Nyilván a válás traumát jelent az egész családnak, de nem az indított el az önismereti úton. Megszületett bennem a változásra való igény, mertem lépni. Az évek alatt gyűlt össze bennem, hogy kiszállnék a színházi mókuskerékből.
– A Thália Színház előző művészeti vezetője, Csányi Sándor ajánlott a művészeti vezető pozícióra. Nem sikerült megvalósítani az elképzeléseidet, azért mondtál le később a társulati tagságodról is?
– Nem, ezen a téren jól működött minden. Bennem történtek változások. A Covid alatt egy évet külföldön töltöttem a két kisebbik gyerekkel, ahonnan úgy jöttem vissza, hogy márpedig a saját lábamra állok.
– A Tháliában ’megártott’ a sok bohózat, amelyben játszottál?
– Szakmailag sokat lehet tanulni a bohózatokból is. Amikor a társulatban felmerült az igény, hogy játsszunk valami mást is, akkor jött létre a kamaraszínházunk, a Thália Télikert, ahol más típusú előadásokat is létrehoztunk. Békésen váltam el a színháztól. Hálás vagyok minden ottani szerepért is, mint ahogy az eddigi huszonöt év a szakmában sem áldozattal telt el, hanem élvezettel. Minden közegben addig maradtam, ameddig ott jól éreztem magam.
– Manapság több időd jut magadra, mint a házasságod alatt?
– Megengedek magamnak némi önzést. Korábban mindig másokat helyeztem magam elé, és a maradék kevés időt fordítottam magamra. Úgy voltam vele, hogy nekem ennyi is elég. Jó érzéssel tölt el, ha az összes gyereknek, állatnak megteremtem a jólétet. Ezt hordoztam magamban, így nőttem fel. Mivel 21 évesen szültem az első gyerekemet, Lackót, adott volt a gondoskodás, a felelősségvállalás.
– Önbizalom-gyakorlatnak is beillett az az egy év, amit Spanyolországban töltöttél a két kamasz gyerkőccel?
– Az önbizalmamhoz az járult hozzá, hogy tudtam teljesíteni egy álmomat. Az volt az álmom, hogy a gyerekeim külföldön járjanak iskolába, meg hogy tudok-e egy idegen országban élni két gyerekkel. Sikerült. Csodálatos lehet amúgy kipróbálni, milyen egyszerre több helyen élni a világban.
- Nem az a típusú színész vagy, aki azonosítja magát a hivatásával, mindent annak rendel alá. Kellenek az eltérő impulzusok, élmények?
– Szeretem jól érezni magam más környezetben is, szeretek utazni, a barátaimmal lenni, kirándulni, sétálni az erdőben, a gyerekekkel lenni. Hála Istennek, még ha akarnám sem tudnám megtenni, hogy csak a szakmámnak éljek. Lackó fiam nagyon korán jött az életembe – ajándéknak. Egy percig sem gondolkodtam azon, mi lesz a jövő. A nehezítő körülmények ellenére soha nem panaszkodtam. Mindig a legjobbat igyekeztem kihozni a helyzetből, amelyben éppen voltam.
– Pár évre kikerültél a szakmai körforgásból. Nincs meg annak a veszélye, hogy elfelejtenek, nem számítanak rád?
– Mivel az én választásom volt, hogy kiveszem magam úgymond a körforgásból, nem éreztem annak a hiányát, hogy miért nem csörög a telefon. Ettől függetlenül mostanában csörög, de már jobban szelektálok a munkák között, mint régen. Főleg olyasmit vállalok el, ami belátható idejű elfoglaltsággal jár. Ilyen volt tavaly az István, a király, amiből négy előadás született.
Az Örkény Színházban elvállaltam egy szerepet Polgár Csaba Black Rider rendezésében. Megtiszteltetés volt, hogy gondolnak rám. Emellett a 6Színben, a Szeretetkert című improvizációs esten lépek fel, Piczkó Katalin pszichiáter irányításával párkapcsolati kommunikációs problémákat dolgozunk fel.
– Leszerződnél valahová, ha hívnának?
– Kováts Adél sokáig hívott a Radnótiba, de egyelőre szeretnék szabadon úszni.
– Mi a véleményed arról, hogy mintha hiánycikk lenne a hazai színpadokról a klasszikus nőies karakter, amit te is képviselsz?
– Igazából nem tudom, mi az a klasszikus. Szerintem mind a nőknél, mind a férfiaknál a kisugárzáson múlik, és mindez kortól független. Annyira szubjektív, kinek mit jelent a nőiesség. Gyerekkoromban a versenytánc által, a tánctanárnőmtől kaptam erős alapot az igényességre, a nőiességre, a külső jegyekre, hogy legyen egy tartásunk, megjelenésünk.
– Napi szinten milyen gondolatokkal, praktikákkal tartod magad kondícióban fizikailag, lelkileg, szellemileg?
– Mindig is törekedtem arra, hogy jól érezzem magam, nyitottan álltam az emberekhez, nem szerettem megbántani senkit. Ehhez az alaphoz járult az, hogy elkezdtem tudatosítani a viszonyulásomat a környezetemhez. Ha bármit szeretnénk változtatni a világon, először nekünk kell megbarátkozni magunkkal, szembenézni a gyarlóságainkkal, mindenféle rossz tulajdonságunkkal. Nem másokat, a felmenőinket hibáztatni, hanem elfogadni, hogy ők azt adták, amit adni tudtak. Ezt a gondolkodást szeretném továbbadni a gyerekeimnek.
Naponta legalább öt perc meditáció kikapcsol, nem fontos hozzá a lótuszülés. A jóga, a kutyasétáltatás az erdőben, a jó zene hallgatása is felér számomra egy meditációval.
– Hogyan telik nálatok a karácsony – egy felnőtt és két kamasz gyerekkel?
– A karácsony mindig központi ünnep volt a családunkban. Összejövünk mindannyian, akik itthon élünk, a nővérem Amerikában él. Anyuval együtt készülünk, sütünk-főzünk. Díszítgetem a lakást, Borika lányom segít, rendkívül jó ízlése van. Anyunál, nálunk is állítunk karácsonyfát. A gyerekek már megszokták, hogy két helyen, így az apjuknál is karácsonyoznak. A munkám jellegénél fogva előfordult, hogy épphogy beestem a fa alá. Mostanában több időm van, jobban rá tudok készülni az ünnepekre. Szeretem az előkészületeket, a karácsony hangulatát.
Még nincs hozzászólás