Regényes vártörténetek
1483. október 25-én Maraschi püspök a visegrádi fellegvárban levelet körmölt Rómába a pápának. Így kezdte: "Kelt Visegrádról, a földi paradicsomból". Ha szeretnénk meglátogatni hazánk többé-kevésbé épségben maradt várait, talán nem csak a köveket látjuk, de a történelmet is. Szinte nincsenek is kedvezőbb helyszínek hazánk történelmének megismerésére, mint a váraink.
Ha nem csupán a puszta évszámokat és a neveket tudjuk, hanem látjuk mögöttük az emberket és történeteket is, izgalmas utazásokat tehetünk a múltba.
Visegrád
A tatárok éppen csak kivonultak a felperzselt, megtizedelt lakosságú Magyarországról, amikor a szinte nincstelenné vált IV. Béla felesége, Mária királynő ékszereit eladva hozzákezdett a visegrádi vár építéséhez. A háború tapasztalatai között volt az is, hogy csak a kővárak tudják megvédeni az országot. Földből-fából-kőből épített erődítmények addig is voltak, de olyan várak, amelyeket most is azoknak tartunk, még nem. Ekkor, az 1240-es és 50-es évek fordulóján valóságos várépítési láz tört ki.
A király és a nemes nagyurak egymással versengve építették fel váraikat. A visegrádi alsó- és fellegvár azért épült, hogy menedékhelyül szolgáljon a Nyulak szigetén élő apácáknak, köztük Margit hercegnőnek (IV. Béla lányának), akiről a sziget később a nevét kapta. 1258-ra fejeződtek be az építkezések.
Visegrád tetszett a későbbi uralkodóknak is. Kényelmes palotát építettek a komor erődök mellé, és Károly Róberttől Mátyásig mindenki csinosítgatta a birtokot. Két évszázadon át itt őrizték a magyar Szent Koronát is, míg 1440 február 20-án Kottáner Jánsoné, azt egy vánkosba rejtve, el nem lopta, hogy Albert herceg özvegye, Erzsébet ezzel koronáztassa meg Fehérvárott a csecsemő V. Lászlót…
Diósgyőr
A királynéknak az évszázadok során kedvelt nyaralóhelyük a diósgyőri vár volt. A dolog úgy kezdődött, hogy Nagy Lajos király nem igazán kedvelte Budát. Sokkal inkább szeretett Visegrádon és Zólyomban lenni. Ám amikor 1370-ben lengyel király is lett, hirtelen ráébredt, milyen kellemes hely a két főváros (Buda és Krakkó) között félúton lévő diósgyőri vár.
A ritka békeidőkben a környék vaddal teli erdeiben vadászgatott, és itt próbálta feledni az uralkodói gondokat. Halála után felbomlott a perszonálunió Lengyelországgal, és a vár nem volt többé fontos hely, csak kellemes. Így jöttek ide egymás után sorban a királynék: Lokietek Erzsébet, Kotromani Erzsébet, Mária királynő, Cillei Borbála, Luxemburgi Erzsébet, Podjebrád Katalin, Aragóniai Beatrix, Candale-i Anna, Jagelló Anna, Habsburg Mária. Aztán a törökök.
(A teljes cikket elolvashatja a Ridikül Magazin 2020. évfolyama 12. számának 62. oldalán!)
Még nincs hozzászólás