Rágózni jó vagy nem jó?
Van, aki elnéző a rágógumival szemben, más viszont elképzelhetetlennek tartja, ezért szigorúan tiltja, hogy a gyerek rágógumit csócsáljon. A legtöbb iskolában sem engedik a rágózást. De vajon tényleg ilyen rossz dolog a rágó? Vagy van haszna is?
Az iskolás gyerekeket már aligha lehet lebeszélni arról, hogy legalább néha elrágcsáljanak egy rágógumit. A reklámok ráadásul azt állítják, hogy a rágó segít megelőzni a fogszuvasodást, és csökkenti a stresszt. Ezek a hirdetések nem állítanak valótlanságot.
A fogászat mai állása szerint rágózáskor fokozódik a nyálelválasztás, ami – bár a fogmosást nem helyettesíti – valamelyest elősegíti a fogak öntisztulását, hiszen így eltávolítja az ételmaradékot a fogakról. Ráadásul a szájüreg savas kémhatását is az egészséges tartományba tolja, még mielőtt a savak kikezdenék a fogzománcot.
Egy kutatásban a rágózó gyerekek körében 62 százalékkal kisebb volt a fogszuvasodás előfordulása, mint a nem rágózók között. Ám erre csak a cukormentes és cukorbevonat nélküli rágó alkalmas, hiszen a cukros-nyálas foglepedék hatására még rosszabb lesz a helyzet, mint volt.
A középfülgyulladástól is véd
A xilites rágógumi egy vizsgálat szerint még a középfülgyulladástól is véd valamelyest. Mivel csökkenti a szájban a baktériumok szaporodását, a garatot és a fület összekötő Eustach-kürtbe is kevesebb baktérium tud bejutni.
Az is fontos, hogy a rágómozgást gyakorolja a gyerek, hiszen a jó rágás a jó emésztés záloga. Sajnos sok olyan élelmiszert fogyasztunk, amelyek túl puhák ahhoz, hogy a gyerek eleget rágjon. A roppanós zöldségek pedig kevés gyereknek tartoznak a kedvencei közé. Persze, a legjobb az lenne, ha a kicsik inkább ezeket rágcsálnák, ám szükség esetén a cukormentes rágógumi is megteszi.
A rágózás javítja az étvágyat, és segít megelőzni a savas refluxot. Ugyanakkor abban is segít, hogy a gyerek ne egyen annyi cukros édességet, ezekről sikeresen elvonva a figyelmet.
Oldja a feszültséget
Egy amerikai kísérlet során jutottak arra a következtetésre, hogy ha a gyerekek rágóznak dolgozatírás közben, javul a teljesítményük. Ráadásul a rágózó gyerekeknek jobb a magaviseletük, tovább maradnak csendben, és kevesebb szünetre van szükségük.
Az erőteljes izmok folyamatos működtetése, feszítése és elernyedése szinte azonnal csökkenti a szervezet stresszre adott válaszát. Ez az egyik oka a mozgás stresszoldó hatásának, és ez a magyarázat arra is, hogy a rágózás oldja a feszültséget – a test legerősebb izma ugyanis nem más, mint a rágóizom.
Bár sokan azt hiszik, a rágózás afféle modern passzió, már az ókorban is rágcsáltak az emberek: a görögök például pisztáciagyantát vagy méhviaszt használtak rágógumiként, az indiánok pedig előszeretettel rágcsálták a lucfenyő gyantáját. A rágógumit a 19. század Amerikájában kezdték kaucsukból készíteni, elterjedése pedig a 155 éve, 1861 szeptember 30-án született William Wrigley-nek köszönhető, aki sütőporhoz csomagolta az 1869-ben William Semple által szabadalmaztatott rágógumit ajándékként - egészen addig, amíg az népszerűbb nem lett, mint az eredeti termék. 1893-ban jelent meg saját gyártású rágógumija. A mexikói kaucsukból készült rágógumik már egy fejlettebb, puhább és tisztább termékkategóriát képviseltek. Az 1910-es évektől Wrigley uralta az Egyesült Államok rágógumipiacát. Amikor elhunyt, gyermekeire óriási vagyont, és a rágógumigyártás titkait hagyta.
A rágó az amerikai hadsereg ellátmányában is szerepelt a II. világháborúban, mivel már akkor is tudták, hogy segít az agy frissen tartásában, az éberség megőrzésében, és oldja a háború okozta stresszt.
A beinduló nyáltermelés a gyomor stresszre adott reakcióját is csökkenti. Vagyis az az iskola, amelyik nem tiltja szigorúan a rágózást, sokat tesz a tanulók lelki egyensúlyáért.
Nem árt tudni a szabályokat
Persze, mint mindennek, a rágózásnak is vannak észszerű korlátai. Három-öt éves kor alatt ne adjunk a gyerekeknek rágót: a kicsik még nem igazán értik, miért nem szabad lenyelni, sőt, ha megpróbálják utánozni a nagyobbakat, akár olyasmit is a szájukba vehetnek, amit nem lenne szabad. Egy-egy rágó lenyelése egyébként általában nem okoz gondot: egyszerűen áthalad az emésztőrendszeren, és a vécében köt ki.
Lehetőleg ne rágózzanak azok sem, akik valamilyen állkapocs-problémával küzdenek. A túlzásba vitt rágózástól ugyanis egy idő után meglazulhat az állkapocsízület, vagy fájdalmak léphetnek fel az arcizmok táján. Egy brit nő, aki évekig legalább napi 7 órát rágcsált, súlyos szájzárat kapott a rágózástól. Vagyis jobb, ha a rágózás inkább percekre korlátozódik hosszú órák helyett.
Azt sem árt elmagyarázni a gyerekeknek, hogy a rágózásnak vannak bizonyos szabályai. Nem illik hangosan csámcsogni, nyitott szájjal rágcsálni, buborékot fújni. Jó, ha azt is megértik, hogy a rágó ragad, és bizonyos felületekről nehéz leszedni: épp ezért még viccből sem ragasztjuk egymás hajába, ruhájára, a bútorkárpitra, de a pad aljára sem. A legjobb egy papír zsebkendőbe csavarva bedobni a szemétkosárba.
Még nincs hozzászólás