Ragaszkodás
Az adás szerkesztőjének jegyzeteiből idézünk – gondolatok a Ridikül vendégeitől.
Dr. Hegedűs István
Húsz éve váltam el a feleségemtől, két lányunk van. A mai napig beszélőviszonyban vagyunk, sőt, nemrég volt a nagylányom esküvője, táncoltunk is. Akadtak sérelmeink, amikor elváltunk, de a lányok tizenkét és tizennégy évesek voltak, mindent félretettünk, és kezeltük a feszültségeket.
A rendszerváltás után alakult az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesülete. A férfiak is szerették volna a saját kezükbe venni a sorsukat, és nem a kiszolgáltatott „vasárnapi apuka” szerepbe kényszerítve vegetálni. Egy apa, ameddig házasságban él, és teljesít, formálisan – is – egyenrangú. De ha elválik, vagy elválnak tőle, hiszen a válások kétharmadát a nők kezdeményezik, akkor hátrányos helyzetbe kerül. Jelenleg 250–300 tagunk van.
Mi nem nőellenesek vagyunk: azok ellen a nők ellen vagyunk, akik eszközként használják fel a gyerekeket. Ez nem csak nekünk, apáknak mérhetetlen fájdalom, mert a csúnya válásokat főleg a gyerekek sínylik meg.
Hrutka János
Két lányom van, akik az öt évvel ezelőtti válás idején három és fél, illetve ötévesek voltak. A volt feleségemmel az első perctől fogva megpróbáltunk felülemelkedni a sérelmeinken, a lányok érdekeit szem előtt tartva. Azt felismertem, megértettem, hogy a lányoknak kell a biztonság, az otthon, és természetesen ANYA. Így ők vele maradtak, de bármikor elvihetem őket.
Szerintem a válás a férfiak számára is kudarc, ugyanúgy őrlődnek ebben a helyzetben: az apaság, a család szeretete és az érzelmi válság között. Ha jól tudom, a pszichológusok a három fő krízisállapothoz sorolják a válást. Valóban az. De úgy gondolom, hogy most többet tudok adni apaként, mint akkor.
Egy szülő jobb szülő, ha lelkileg kiegyensúlyozott. Egyébként a sportfelelős én vagyok, így hétköznap is sokat találkozunk, mert együtt megyünk el úszásedzésre, és ha úgy adódik, nálam alszanak. A lányok megszokták már ezt a helyzetet. Nem tudom, felnőttkorukban mennyire lesz rájuk hatással az, hogy elváltunk. Tényleg szerettük volna, ha minimális sérüléssel ússzák meg a dolgot.
Juhász Illés
A válás idején Janka ötéves volt, Johanna kettő és fél. Én akartam menni, nekem jött be egy harmadik az életembe. Nagyon kicsik voltak, de valamennyire elmondtuk nekik, hogy mi a helyzet. Eleinte szabadon vihettem őket. Aztán jött a kéthetente hétvége. Nem volt épp zökkenőmentes a kapcsolatunk.
A láthatás témája nálunk neuralgikus pont lett. Volt olyan időszak, mikor annyira kétségbe voltak esve, hogy már pont nézegettem Istvánék szervezetét, az Elvált Apák Érdekvédelmi Egyesületét, mit lehetne tenni. Mert elváltam a feleségemtől, de a gyerekeimtől nem, és továbbra is szeretnék az életük része lenni. Voltak lopott pillanataink, csak annyira, hogy reggel odamentem, hogy bevigyem őket a suliba, vittem nekik tízórait. És akkor ennyi időt kaptam.
Nagyon megviselt minket. Sokat beszélgettünk a lányokkal a helyzetről, de mindig leszögeztem nekik, hogy nagyon szeretem, és sosem fogom elhagyni őket.
Még nincs hozzászólás