Pszichoterror
A szóbeli bántalmazás a dominanciáról szól, arról, hogy az egyik fél uralkodni akar a másikon. Ezt azonban nem könnyű felismerni, mert aki egyik nap sért és megaláz, akár mások előtt, az a másik nap a szeretetéről biztosít, és apró elismeréseket is megenged magának.
Gyakori tapasztalat, hogy intelligens, tanult nők is benne maradnak az ilyen kapcsolatokban, magyarázatot keresnek és találnak társuk viselkedésére, belekapaszkodnak a szeretetteljesnek tűnő pillanatokba, magukban keresik a hibát, és meg is találják, mert a végtelenségig remélik, hogy mindennek ellenére szeretetteljes, értékes kapcsolatban élnek.
A szóbeli bántalmazó hatalmat akar – írja a lelkititkaink.hu. Ha nem érzi magát uralkodó pozícióban, akkor azt hiszi, a partnere tör erre, vele szemben. Az ő világképében nincs kölcsönösségen, bizalmon alapuló kapcsolat, csak hierarchia: mindent és mindenkit az ellenőrzése alatt akar tartani és megfélemlíteni.
- Ha a társa az ön számára érthetetlen okból gyakran dühös.
- Nem viseli el, hogy önnek is van véleménye, mindent ellenez, mindenbe beleköt, ha más érve nincs, akkor azzal, hogy "fogalmad sincs, miről beszélsz".
- Ha megbántja önt, és utána megkérdőjelezi az érzéseit, a fájdalmát, hogy ön érezze hibásnak magát: "túl érzékeny vagy, nem érted a viccet".
- Ha vádaskodik, ha a saját csalódottságáért, kudarcáért önt okolja.
- Ítélkezik és kritizál, neki soha semmi nem elég jó, amit ön csinál, vagy képvisel.
Nem kell eljutni a pszichoterror durvább megnyilvánulásáig, érdemes már előbb segítséget kérni; ha a kapcsolat menthető, és érdemes dolgozni érte, akkor azért, ha nem, akkor a mielőbbi szabadulásért.
A szóbeli bántalmazó gyakran dühös, és tagadja a viselkedése bántó voltát. Haragját azzal indokolja, hogy a párja tett vagy mondott valamit, amivel feldühítette.
Az áldozatok egyre inkább elveszítik az akaratukat, alávetik magukat a domináns félnek, meg akarnak felelni neki, eltűrik, hogy elszigetelje őket a barátoktól, a külvilágtól, hogy manipulálja, megalázza őket, lerombolva az önértékelésüket.
Majdnem olyan állapot ez, mint az úgynevezett Stockholm-szindróma, mikor a kiszolgáltatott helyzetben lévő túsz olyan lelki függésbe kerül a túsztartóval, hogy szeretni kezdi a kínzóját.
Még nincs hozzászólás