Pihenés - személyre szabva
A nyaralás sokszor mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, mert elégedetlenek vagyunk a szállással, vagy éppen a legszebb tengerparton tör ránk a szorongás.
Baj akkor van, ha fogalmunk sincs róla, mire van szükségünk ahhoz, hogy igazán jól érezzük magunkat. Az, hogy kinek milyen nyaralás válhat élménnyé, elsősorban önismereti kérdés. Ismernünk kell a szükségleteinket, és azokat a helyzeteket, amelyek a felhőtlen időtöltést jelentik számunkra.
Viszlát, teljesítménykényszer!
Mindegy, hogy hová utazunk, a Balatonra, vagy egy tengerparti üdülőhelyre: ha a hétköznapokban nem találjuk meg a módját a kikapcsolódásnak, nehezen oldjuk a feszültségünket, és sok nehézséget cipelünk magunkkal, valószínűleg a nyaralás alatt sem lesz másként. A teljesítménykényszer alól sem lehet néhány nap alatt felszabadulni: vagy találunk valamit, amivel az út alatt is lefoglalhatjuk magunkat – a saját nyaralóban például mindig akad tennivaló –, vagy egyszerűen túlszervezzük az utazást, felesleges terheket róva magunkra.
Az sem ritka, hogy nem tudunk mit kezdeni a hirtelen ránk szakadt szabadsággal, és a sok feszültség a felszínre tör. Már az is sokat segít, ha számolunk ezzel, és nem akarjuk görcsösen jól érezni magunkat, valamint elfogadjuk, hogy hangulati hullámvölgyek nyaralás közben is előfordulhatnak, ami még nem jelenti azt, hogy a kiruccanás nem éri meg.
Engedjük el az elvárásokat!
Néhány nap alatt szeretnénk behozni az egész év során felhalmozott alvásdeficitet, új színt hozni a kapcsolatunkba, és nem mellesleg végiglátogatni az összes látnivalót. Ez mind egyszerre persze általában nem szokott sikerülni. Ne induljunk hatalmas elvárásokkal neki! Az egyszerű dolgok élvezete, a természet közelsége, az új környezet önmagában is sokszor elég ahhoz, hogy az életöröm újra dolgozni kezdjen bennünk. Ne rontsuk el a legszebb pillanatokat azzal, hogy rögtön a kamera után nyúlunk, inkább éljük meg őket!
Ha valamikor, akkor a nyaralás alatt érdemes elengedni az önmagunkkal szembeni kíméletlen elvárásokat is. Ne ilyenkor kezdjünk el diétázni, ne aggódjunk folyton azon, hogy áll rajtunk a fürdőruha. Önmagunkkal és a velünk nyaralókkal is legyünk türelmesek. Hagyjunk időt az útitársainknak, a párunknak, a gyerekeinknek, hogy ők is megtalálják magukat az új helyzetben, hogy úgy éljék meg a közös utat, ahogy nekik a legjobb.
Hangolódjunk önmagunkra!
Az önismerethez hozzátartozik, hogy felismerjük az éppen aktuális állapotunkat. Ha például mindennél jobban vágyunk a magányos elvonulásra, nem valószínű, hogy a nagycsaládos nyaralás feltöltődést jelent majd a számunkra. Ha egész évben megállás nélkül nyüzsögtünk, és ennek eredményeként kimerültünk, akkor ne szervezzük agyon a pihenés napjait városnézős programokkal, hanem olyan útra induljunk, ahol elménk lecsendesedhet, testünk ellazulhat. Ha viszont a hétköznapok szürkesége feszít minket, nyugodtan tervezhetünk impulzusokkal teli utazást.
Oda is kell érni, haza is kell találni
Ahhoz, hogy igazán ki tudjunk szakadni a hétköznapokból, általában legalább kettő, de inkább három-négy hetet kellene egyhuzamban nyaralnunk, erre azonban ritkán van lehetőségünk. Pedig azzal is számolnunk kell, hogy legalább két-három nap, mire átállunk nyaralós üzemmódra, és lélekben is megérkezünk. A nyaralás vége előtt pár nappal pedig gyakran már elkezd minket nyomasztani a hazautazás gondolata, így az lenne az ideális, ha az út előtt és után is lenne pár napunk az akklimatizálódásra.
És honnan tudhatjuk, hogy végül sikerült feltöltődnünk? A nyaralás vége felé hiányozni kezd az otthoni életünk, és szinte várjuk már, hogy újult erővel vághassunk bele a hétköznapokba.
Még nincs hozzászólás