A Ridikül Magazin megrendeléséhez kattintson erre a sávra!

Ridikül Magazin logo

Picit mindig légy jobb, mint az átlag...

Nem kell egyetlen lánykának sem kiskorától dédelgetnie az álmot, hogy akadémikus vagy kutatóprofesszor legyen. Legalábbis Barnabás Beáta példája ezt bizonyítja. A kutatóprofesszor, aki jelenleg az MTA főtitkárhelyettesi posztját - az Akadémia történetében nőként másodikként - tölti be, kiskorában táncosnőnek készült, de vonzotta az éneklés, sőt, később a művészettörténet is.

Barnabás Beáta

Humán tagozaton tanult a gimnáziumban, bölcsésznek indult, végül a mezőgazdasági tudományok doktora lett Barnabás Beáta. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai között jelenleg két tucat hölgy van, de közülük választották meg főtitkárhelyettesnek a kutatóprofesszor asszonyt, aki a jászsági nagymamánál ismerte és szerette meg a természetet.

„Nyaranta került hozzám egyre közelebb a természet. Először az állatok vonzottak, nagyanyám összes csibéjét megszelídítettem. A gimnáziumban viszont egy olyan kémiatanár oktatott, akinek köszönhetően beleszerettem ebbe a tárgyba, elsősorban az atomszerkezet vonzott. Ezért – erős humán vonzalmaim ellenére – kémia-biológia szakra jelentkeztem az ELTÉ-re, és ott kerültem komolyabb kapcsolatba a biológiával.

Egy szerencsétlen vizsga miatt az állatok helyett inkább a növényekkel kezdtem foglalkozni, elsősorban a sejt- és szövettan érdekelt – emlékezik vissza a kezdetekre a tudós hölgy, aki másodéves egyetemista korában kezdett pollenkutatást végezni Martonvásáron, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetében. Ott szembesült azzal, milyen óriási különbség van a kutatóintézeti és az egyetemi infrastruktúra között.

„Vonzott a szellemi, kulturális környezet is, Beethoven emléke, a Brunszvik-kastély, de az is, hogy egy világszínvonalú növénynevelő bázist hoztak létre Martonvásáron már a hetvenes években. Ennek egyik legnagyobb jelentősége az volt, hogy programozni lehetett a növénynevelés környezeti körülményeit. Ehhez a fejlesztéshez kapott az intézet egy státuszt is, amit nekem ajánlottak fel. Azóta is hetente egyszer visszahúz a szívem az intézetbe.“

Az akkor még ifjú – alig huszonnyolc éves – kutatónő valósággal berobbant a tudományos közösségbe azzal, hogy megoldotta a virágpor korlátlan ideig való megőrzésének problémáját cseppfolyós nitrogénben. Ez meghatározta a későbbi pályáját, és pollenkutatásai révén ismert lett a szaporodásbiológusok körében. De már akkor is pontosan tisztában volt azzal: nőként sokkal többet kell teljesítenie, hogy bebizonyítsa a rátermettségét.

 „Minimum a tízszeresét kellett letennem az asztalra ahhoz, hogy elfogadjanak, de tény, hogy tartósan a nemzetközi kutatás élvonalában voltam. Az Akadémiát is érte némi kritika az akadémikus hölgyek számával kapcsolatban, hiszen idén nincs női levelezőtag-jelöltünk.

Úgy tűnik, az én generációmból, de a fiatalabbak közül is nehezebben jutnak el a vezető kutatói posztokra a hölgyek. El is határozta az Akadémia vezetése, hogy a fiatal kutatónők esetében megvizsgáljuk, mivel tudjuk segíteni őket, hogy a gyerekszülés mellett se kelljen feladniuk a szakmájukat. De igaz, ami igaz, nőként meg kell a pozícióért küzdeni! 

2014-ben választottak az Akadémia főtitkárhelyettesévé, ki kellett hozzá alakítanom azt az imázst, hogy önálló kezdeményezésekkel is elő tudok állni.“

Az MTA főtitkárhelyettesi megbízatása önálló, komoly kihívást jelenő beosztás. Az öröklött feladatokon túl Barnabás Beáta örömmel foglalkozik a százötven éves MTA-székház felújítását célzó nagyívű projekttel, vagy például azzal, hogy a társadalom széles rétegeivel is megismertessék a tudományos eredményeket. 


Arra a kérdésre, hogy mekkora áldozatot kívánt a tudományos ismertség, a kitartó és folyamatos kutatómunka, a professzor asszony egyértelműen fogalmaz:

„Nem való erre a pályára az, aki mindezt áldozatnak érzi. Valóban előttem állt néha a dilemma: randevúra menjek inkább, vagy egy tudományos cikket írjak. Én inkább az utóbbit választottam. Talán a kívülállónak úgy tűnhet, a pályám kedvéért sok mindenről lemondtam, de ez az én döntésem volt, a munkám mindig örömet szerzett. Hallgattam édesapám bölcsességére, aki ugyan keveset szólt, de az velős volt.

Ő mondta azt, hogy picit mindig legyek jobb, mint az átlag. Megfogadtam ezt a tanácsot, ha kaptam egy feladatot, alaposan utánamentem, soha nem érkeztem sehová sem készületlenül. Az ad hitelt egy nőnek, ha felkészült, ha az érvei megalapozottak, és az érzelmi, indulati vitákat is kezelni tudja.

Bár kincsnek érzem, hogy egy nő érzelmi intelligenciája sokkal fejlettebb, mint egy férfié, és jóval empatikusabb is, de ha egy férfias közegben kell a saját vagy a munkatársai érdekeit képviselnie, akkor elsősorban racionálisan kell fellépnie. Mindezt jó néhány pofon után, a saját káromon tanultam meg."

A professzor asszony valóban kitünő diplomáciai érzékkel látja el a Magyar Tudományos Akadémián a főtitkárhelyettesi munkakört is. E funkciójában többek között szeretné a fiatalokkal jobban megismertetni a tudomány világát, illetve fontosnak tartja, hogy az egyre erősebb piaci körülmények között az alapkutatási eredmények közkinccsé váljanak.

2018-ig felügyelheti egy új agrár-innovációs központ létrejöttét a szeretett helyen, Martonvásáron, ami az egész város fejlődését is szolgálja, és Barnabás Beáta úgy érzi, ez kutatópályája szép ívű befejezése lehet.

Címkék: , tudós, mta, akadémikus, női tudományos karrier, főtitkárhelyettes

Még nincs hozzászólás

Szóljon hozzá!


Az ide beírt név jelenik majd meg a hozzászólásánál!

Az ide beírt emailcím nem fog megjelenni a hozzászólásban, kizárólag az esetleges válaszhoz tároljuk!

Figyelem! Az ide beírt szöveg minden látogatónk számára látható lesz!

A ridikulmagazin.hu site adminisztrációs és moderálási alapelveibol eredoen elofordulhat késés a beküldés és a megjelenés között!