Petrik Andrea párhuzamos világa

2017. május 20. | Írta: Szabó G.László

Semmit sem kapott ingyen. Mindig, mindenért keményen meg kellett küzdenie. A Vajdaságban azért, hogy Magyarországon tanulhasson. Szentesen, a drámatagozatos gimnáziumban azért, hogy felvegyék a színművészetire. Amióta játszik, kivételes helyzetben van. Jó társulatokban és jó filmekben kap jó szerepeket. Petrik Andrea szinkronban van önmagával.

Találkozásunk színhelyét ő választotta meg. A 32-esek terén, egy különös hangulatú vendéglőben várok rá. Itt lakik a közelben, ez a kedvenc helye. Kávéház, söröző, étterem egyben, s ami ugyancsak fontos számára: 'Itt jók a fények!' Majd hozzáteszi: nemrég vett lakást, hat percre innen. "Évekig fogom törleszteni, de nem érdekel, boldog vagyok, hogy lett egy fészkem."

Keresem az arcában a Karlovy Vary fesztiválján nagy sikerrel ment Utóélet drogfüggő Angéláját, aki egy szigorú lelkész laza asszisztense. Nem találom. Kutatom benne a Hajnali láz sérült lelkű Gold Juditját. Semmi. De már a Kincsem született arisztokratája, Klara von Oettingen bőréből is rég kibújt.

Ez a három film múlt is, jelen is. Mint ahogy a hely is, ahol vissza-visszatérő vendégnek számít.

Mintha csak egy nagy folyami hajón ülnénk. Kopott deszkapadló, míves székek, asztalok, egy letűnt világ rekvizitumait őrző üvegszekrények a falon, s hogy az ember ne csak ábrándozzon, ha kedve szottyan, kártyázhat, sőt, még biliárdozhat is. Ifjabb Stex Alfréd mesél az étlapon kalandos életű apjáról. Ezeket a sorokat, történéseket próbálom párhuzamba állítani e kivételes tehetségű fiatal színésznő életének mozzanataival.

"Apám, Stex Alfréd 1906-ban született Pozsonyban" –  írja ifj. Stex.

"Még főiskolás voltam, amikor először jártam Pozsonyban. Színházi fesztiválon játszottunk. Budapestről ez volt az első külföldi utam" – mondja Andrea.

"Nagyapám, Stex Ede zsoké, nagyanyám, Guba Malvinka kasszírnő volt" – folytatódik az étlapon futó történet.

"Kasszírnő még nem voltam. De ahhoz közeli feladatokat kaptam már. Könnyűvérű, ledér nőket többször játszattak velem. Beskatulyázni szerencsére nem tudtak. A vágy villamosa Stellája, a Kurázsi mama néma Kattrinja, Turandot, Hedda Gabler, Pygmalion, Psyché, Orlando, Carmen… ezek a figurák csak abban hasonlítanak egymásra, hogy nők. De mind más és más. Kifejezetten örülök, hogy egy kicsit ellen-szereposztanak, s így olyan feladatokkal bíznak meg, amilyenekkel korábban nem volt dolgom."

"A háború következtében családunk anyagi helyzete megrendült, így apám, a kis Alfréd korán megismerkedett a pénzkereset egyszerűbb formáival – snóblizott, snúrozott –, így járulva hozzá a családi bevételekhez" – követjük az idősebb Stexet. Andreától ezzel kapcsolatban azt kérdezem: eddigi életében ő maga hogyan jutott a legkönnyebben pénzhez? Nem sokáig töpreng a válaszon.

"Zsebpénz címén a nagymamáimtól kaptam pár dinárt gyerekkoromban. Suttyomban a markomba nyomták, hogy a szüleim ne tudjanak róla. Mindig valami olcsó édességet vettem magamnak. Másra nem is futotta volna. De már nem vagyok édesszájú, régóta nem."

Iskolái befejezése után először kézbesítőként dolgozott az idősebb Stex. Ezután magánzó lett. Előbb tőzsdézett, majd figyelme a szerencsejátékok felé fordult. Lutri, kártya, kocka, lóverseny, agárverseny, fogadások, kaszinók, lokálok voltak pályájának főbb állomásai.

"Poénból feladtam már én is néhány lottót. Háromszáz forintjaim bánják, mert sosem nyertem. Ma már nem is próbálkozom. A pénzzel furcsa viszonyban vagyok. Nyilván azért, mert nem olyan családban nőttem fel, ahol bármit megengedhettünk volna magunknak. Én a pénztől ma is könnyen zavarba jövök. A gazdagság, a nagy lábon élés teljesen idegen tőlem.

Azt szeretném, ha nem kellene rettegni attól, hogy nincs. Hogy ne legyek kiszolgáltatva az anyagiaknak. De hogy egyre több és több legyen, az nem motivál. A csúcs az lenne, ha évente egyszer elmehetnék egy hosszabb külföldi útra. De ott sem kellene ötcsillagos szálloda. Nem vágyom luxusra.

Egy elromlott cipzár miatt nem veszek új télikabátot. Inkább kölcsönkérek egyet, amíg az enyémet megjavítják. Fellángolásaim persze vannak. Olyankor mindenki a vendégem."

Stex, még mindig az idősebb, 1934-ben tapasztalatszerzés céljából Amerikába utazott, és hosszabb időt töltött Las Vegasban.

"Én a Vajdaságból jöttem el tizennégy évesen. Komoly lépés volt. El kellett szakadnom a családtól. Érdekes módon ebben érett voltam. Tudtam, mit akarok. Más dolgokban viszont nem voltam ennyire határozott. Az útra, ahogy eljöttem otthonról, Temerinből, nem emlékszem. Csak azt látom, ahogy anyukámtól elköszönök a szentesi gimnáziumban.

A kollégiumban sosem sírtam. Két-három hetente hazajártam. Sűrűbben, mint most. A főiskola édes fogság volt. Imádtam. Nagyon jó osztályközösségben voltam a színművészetin. Már akkor is lubickoltam a játéklehetőségekben, de ez most más. Hivatásszerű lubickolás. Azt szeretem, ha egy szerep rendkívüli feladat elé állít. Az óriási energiákat mozgósít bennem.

A Hajnali lázhoz tíz kilót fogytam. Holokauszttörténet. Megkívánta. Az egyik jelenethez, ugyanebben a filmben, meg kellett tanulnom egy bűvésztrükköt. Pár másodperc volt az egész, én fél évig gyakoroltam. A Kincsemnél megkérdezték, ültem-e már lovon. Nem ültem. Két hónap múlva már vágtáztam Nagy Ervinnel. De addig minden áldott nap nyeregbe szálltam. Imádom az ilyen kihívásokat."

"Megtakarított pénzüket apám műtárgyakba fektette – így az ifj. Stex. – Korára való tekintettel 1989-től a nyugodtabb szerencsejátékok felé fordult. Már csak a bingó és a kaparós sorsjegyek hozták lázba. Bár egyre több a kaszinó, legálisan működnek a pénznyelő automaták, ez idő szerint csak a hazai lóversenyzés helyzete árnyékolja be felhőtlen örömünket." Ennyi a szöveg.

"Tudom, mi a kérdés. Hogy az én örömeimet be tudja-e árnyékolni valami? Be! Ha egymást követően sok jó dolog történik velem, az már gyanús. Be is igazolódik mindig. A rosszal is így vagyok. Ennél rosszabb már nem lehet, szoktam mondani. Aztán kiderül, hogy de igen.

Majd hirtelen minden jóra fordul. Ha bajban vagyok, vagy lent, magam alatt, nagyon mélyen, megtörténik, hogy segítséget kérek. De a legtöbb esetben hagyom, hogy járjon csak át a rossz, tetőtől talpig. Kiböjtölöm. Számomra ez a leginkább járható út."

Egyetlen kérdés maradt a végére. Hogy ki volt ez a regényes életű Stex Alfréd? Maradt-e róla akár egyetlen fénykép is? A családtörténeti étlapon nem láttam. De Petrik Andrea alkalomadtán esetleg őt is megformálhatja. Van hozzá színészi arzenálja.

Címkék: színésznő, vajdaság, hajnali láz, kincsem, utóélet, külföldről magyarországra