Példakép vagy rivális
Az anyánkkal való kapcsolat sok szempontból különleges. Ő az első nő az életünkben, tőle tanuljuk a nőiség mintázatait, s ez elkísér minket: vagy követjük, vagy minél inkább távolodni akarunk tőle. Vajon min múlik, hogy az anyánk a barátnőnk, a riválisunk vagy a példaképünk lesz? A legjellemzőbb anya-lánya kapcsolatok hátterének jártunk utána.
1. Anya–lánya barátság
Nagyon mély bizalmat feltételez, ha anya és lánya minden titkát megosztja egymással, és szinte barátnőkként funkcionálnak. Ám ez a fajta kapcsolat buktatókat is rejt magában. „Ha az anya barátnői szerepet tölt be, kevésbé tudja a szülői tekintélyét megtartani – mondja Bencsik Andrea pszichológus.
– Ez a típusú kapcsolat akkor működhet jól, ha az anya meghúzza a határokat: bizonyos helyzetekben partnerként és barátnőként viselkedik, más esetekben megőrzi azt az anyai képet, amire a lányának szüksége van. Szülőként ugyanis teljesíthető elvárásokat is közvetítenie kell a gyereke felé.”
Anya és lánya személyiségétől is függ, hogy tudnak-e ilyen szoros viszonyt kialakítani. Ha valaki az alaptermészetéből adódóan zárkózott, akkor valószínűleg az édesanyjával sem lesz baráti a viszonya. Az is fontos, hogy az anya már egészen csecsemőkortól elégítse ki a gyermeke szükségleteit, figyeljen oda az igényeire, mert így kialakul a gyerekben a bizalom, és tudni fogja, hogy mindig számíthat az édesanyjára.
2. Riválisok
A rivalizálás-konfliktusok általában a kamaszkor beköszöntével jelennek meg, aminek részben hormonális okai vannak.
„A pubertáskori hormonális változások majdnem egybeesnek az anya klimax-időszakával. Az anya ekkor szembesül azzal, hogy már nem annyira nőies, nem olyan csinos, mint tíz évvel korábban, és elkezdődik egyfajta tudatalatti féltékenység a nagyon hamvas kislányára. Elkezdi kritizálni az öltözködését, a sminkjét, beleszól abba, hogy milyen fiúkkal találkozik, kikkel barátkozik, vagy el sem engedi társaságba, mondván, hogy rossz hatással vannak rá a többiek. Ilyenkor fontos, hogy a lány megpróbálja tudatosítani az anyjában, hogy kezd felnőni, és a saját útját járja” – véli szakértőnk.
3. Mártír és áldozat
Amikor az anya mindent feláldoz a családjáért, gyakran kialakul egy mérgező játszma, amelyben valójában a lány az áldozat. Egyrészt azt a mintát látja, hogy a nőnek le kell mondania sok mindenről a családja kedvéért, és önmagát, a saját igényeit háttérbe kell szorítania. Még veszélyesebb, ha ez a mártíromság átmegy érzelmi zsarolásba, ami egészen felnőttkoráig elkíséri a lányt.
„Az ilyen típusú anya általában sokkal nehezebben éli meg a gyerek leválását, önállósodását. Amikor próbálna elköltözni, jön a lelki zsarolás: »nem törődsz velem«, »hálátlan vagy«, »nem ezt érdemlem tőled« – mondja. Gyakran abba is beleszól, kihez menjen hozzá a lánya. Amikor megszületik az unoka, ismét főszerepbe akar lépni azáltal, hogy segít a kicsi ellátásában. Hiába szeretné a lánya a saját módján megélni az anyaszerepet, ő ezt nem engedi” – sorolja a példákat a pszichológus, aki saját kliensei között gyakran találkozik ilyen típusú játszmával.
„A mártíranya lányát általában erős bűntudat gyötri, ezért aláveti magát az anyja akaratának. Ez ugyanakkor frusztrálja őt, mert úgy érzi, nem lehet önmaga. A másik jellemző reakció, hogy elkezdi a saját életét élni, és amennyire lehet, minimalizálja az anyjával való találkozásokat. Ez azért nem jó, mert kihat az unokákkal való kapcsolatra is.”
A mártíranyák ritkán látják be, hogy túlzott elvárásaikkal ők maguk teszik lehetetlenné a gyerekük boldogulását. Az érintett lány viszont kiléphet a játszmából. „A terápiában azon dolgozunk, hogy oldódjon a bűntudata és a szorongása, képes legyen elfogadni, hogy az ő anyukája ilyen, és próbáljon meg együtt létezni vele úgy, hogy nem enged beleszólást a saját életébe” – mondja Bencsik Andrea.
4. Elérhetetlen példakép
Van, amikor az anya válik a lánya legfőbb példaképévé, ezért mindenben őt követi, rá akar hasonlítani. Egyrészről nagyon jó, ha a saját édesanyánkra fel tudunk nézni, de a túlzott rajongás mögött általában kapcsolati problémák húzódnak.
„Túlzott kötődésre utalhat, ha a lány csakis az édesanyját isteníti. Könnyen lehet, hogy kettejük kapcsolatában kialakult egyfajta kettősség: az anya szereti is a gyermekét, de el is tolná magától – például a karrierje miatt. Így a lánya elérhetetlennek érezheti, és még inkább belé akar kapaszkodni” – magyarázza a pszichológus.
Sokszor, mivel a lány tökéletesnek látja az anyját, ő is tökéletes szeretne lenni, ezért maximalista lesz.
„Ez a típusú viszony általában akkor alakul ki, mikor a lány nem kap elég pozitív visszajelzést az édesanyjától. Hiába szerzi már a harmadik diplomáját, az anyukája még egyszer se mondta, hogy büszke lenne rá. Ilyen esetekben azt kell tudatosítania és elhinnie, hogy ő elég jó, és éppen eleget letett már az asztalra” – mondja szakértőnk.
5. Szerepcsere
Olykor az is előfordul, hogy a lány kezd anyáskodni a saját édesanyja felett. Ilyenkor általában az anya éretlen személyiség, ezért a lányának kell átvennie az ő szerepét.
Bencsik Andrea szerint: „Felnőttként a lány határozott és önálló lesz, hiszen rá volt kényszerülve, hogy ezt megtanulja. Viszont kimarad neki egy felnőtt minta, amihez igazodhat. Nem kap visszacsatolást arról, hogy jól csinálja-e, amit csinál. Ösztönösen próbál lavírozni a mindennapokban, de nem tudni, hogy ez jó útra tereli-e”.
Még nincs hozzászólás