Patás gyógyítók
Az angol York kolostor szerzetesei kétszáz évvel ezelőtt azt mondták, hogy a lelki és testi sérülteken legjobban egy ima és egy állat segít. Ezt a régi bölcsességet a mai tapasztalatok és kutatások is megerősítik, hiszen egy állat érintése, de sokszor a puszta jelenléte is jótékony, sőt, gyógyító hatással van az emberekre.
A kutyák, macskák, nyulak, tengerimalacok, papagájok vagy lovak mind-mind arról gondoskodnak, hogy társaságot biztosítsanak az embereknek. Egy svájci tanulmány szerint helyettesítik az emberi közelséget, sőt, még a társas kapcsolatokra is pozitív hatással vannak, hiszen beszédtémát nyújtanak, és ismerkedni is könnyebb mondjuk kutyasétáltatás közben…
A lovakról nem is beszélve…
„Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember bensőjének” – mondta Winston Churchill. Nem véletlenül, hiszen a ló az elmúlt évezredekben folyamatosan az ember mellett volt, akár mint harci eszköz, totemállat vagy házi kedvenc. A ló és az ember között nagyon bensőséges a kapcsolat, így nem meglepő, hogy a modern orvostudomány a gyógyításba is bevonja a patásokat.
Azt régóta tudjuk, hogy a lovaglás csodálatos érzés és hihetetlen szabadság, egyfajta módosult tudatállapot. Kutatások szerint lóháton megváltozik a gondolkodásunk, a szellemi működésünk, elmélyülünk, nyitottabbak leszünk saját magunkra. De a lovaglásnak más fizikai, mentális és érzelmi hatásai is vannak. Fejleszti az egyensúlyérzéket és a koordinációt, növeli az izomzatot, sőt, percenként öt kalóriát is elégetünk vele, ami azt jelenti, hogy egy óra alatt „lelovagolhatunk” egy szelet tortát.
Harmónia ember és ló között
Tehát a lovaglás már önmagában is nagyszerű terápia, de ezt külön kell választanunk a hippoterápiától. Az elnevezés a görög hippo, azaz ló szóból ered, a feljegyzésekből ugyanis tudjuk, hogy már az ókori görögök is alkalmazták a lovak és emberek között létrejövő harmóniát a fogyatékossággal élők rehabilitációjára.
Direkt állatterápiát először a 18. században, Philadelphiában használtak, szintén fogyatékossággal élő embereknél. Akik részt vettek ezen, jobban reagáltak a kezelésekre, nyugodtabbak voltak, könnyebben teremtettek kapcsolatot az ápolóikkal. 1919-ben a washingtoni Szent Elizabeth kórház mentálhigiénés programjához szintén állatokat használtak, óriási sikerrel, így ettől fogva folyamatossá vált az állatokkal történő gyógyítás gyakorlata.
Lehet házikedvenc, kiállítások és versenyek résztvevője, terápiás társ vagy épp vakvezető. Elsőre a kutyára gondolhatunk az előbbi felsorolásból, de van még egy állat, amelyik mindez lehet: a miniló. Ezek az állatok 96 centiméternél alacsonyabbak - a bernáthegyi kutya magassága is elérheti a 90 cm-t, tehát a miniló sokszor kisebb ennél a kutyafajtánál. A lovacskák könnyen tanítható, kedves állatok, éppen ezért hamar hozzáférkőznek az ember lelkéhez, és megtanítanak bennünket mosolyogni.
Amerikában a minilovak gyakran megfordulnak az egészségügyi intézményekben. Kórházakban, hospice-házakban és idősek otthonaiban jelennek meg terápiás állatként. Egyre több látássérült is tart kutya helyett minilovat, hiszen ezek az állatok akár harmincéves korukig is élnek, sokszor jobban reagálnak, mint a kutyák, és tökéletes segítői a betegeknek. A vakvezető lovak betanítása egy évet vesz igénybe, és már kétéves korukban munkába állhatnak a pacik. Belső terekben a sima padlókon könnyen megcsúszhat a lovak patája, ezért gumitalpú, csúszásgátló tornacipőt viselnek. A vakvezető lovacskák szobatiszták, de a szabadban azért jobban szeretnek lenni, mint a lakásban, így érdemes őket minél többet az udvaron tartani.
A 20. század elején Angliában fölismerték, hogy a sérült emberek lovagoltatása jelentősen fejleszti az állapotukat. Később Oxfordban tervezett lovasterápiás kezelést nyújtottak az első világháborúban megsérült veteránok számára.
A lovasterápia egyre erősebb tudományos hátteret kapott, bár a század közepéig főleg mozgásterápiának tekintették, a terápiás lovaglás gyógypedagógiai szemlélete csak a hatvanas években kezdett tért hódítani, ekkor ismerték fel a lovaglás jótékony hatásait, és kezdték el a lovakat a nevelésben is hatékonyan alkalmazni.
Hiteles tükör
A lovas pszichoterápia, mely a lovasterápia legfrissebb ága, segít a depresszió, a szorongásos betegségek, a személyiség- és viselkedészavarok és szenvedélybetegségek terápiájában, gyerekeknél pedig a magatartás-, a fejlődési, a kötődési és a figyelemzavarok, illetve a hiperaktivitás kezelésében is.
Az eljárás a ló–páciens–terapeuta háromszögében zajlik, a ló mint a terapeuta kollégája vesz részt a folyamatban. A patás tükrözi a lovasa lelkiállapotát, minden rezdülésére azonnal reagál, így a lovak által mutatott „tükör" jól használható a terápiás folyamat során mind a problémák feltérképezésére, megjelenítésére, a velük való szembesítésre, mind a terápia során bekövetkező változás megerősítéséül.
A ló tehát különleges állat, és ilyen a vele való találkozás is. Felmelegíti az ember szívét-lelkét, és segít a gyógyulásban.
Még nincs hozzászólás