Párból család
Az emberi élet, a párkapcsolat és a családi élet is szakaszokra, fejlődési ciklusokra bontható. A pszichológusok szerint felállított modellek különböznek a fázisok határainak meghúzásánál, de megegyeznek abban, hogy egy csecsemő érkezése – az öröm mellett – szinte mindig okoz valamiféle krízist a párkapcsolatban.
„Nincs nagyobb öröm, mint egy kisbaba érkezése.” „A házasság malterja a gyerek.” „A gyerek születésekor lesz a párból család.” Bizonyára mindenki hallott már ehhez hasonló mondatokat, amelyektől feláll a szőr a hátunkon. Egyrészt azért, mert nem szeretjük a közhelyeket, másrészt mert bármekkora frázisok is, kétségkívül van bennük valami…
„Nincs nagyobb öröm, mint egy kisbaba érkezése”
Nézzük az első megállapítást. Ha a babát mindkét szülő egyaránt várja, ha a tágabb család is örül, és az életfeltételek is kedveznek egy új jövevény betoppanásának, akkor igaznak mondható.
Sajnos, az összes körülmény ritkán áll össze optimális konstellációvá, és bizony előfordul, hogy a baba érkezése az öröm mellett szorongással, kételyekkel kapcsolódik össze. Kár lenne ezeket az érzéseket eltitkolni, mert ha a tagadás és az elfojtás felgyülemlik, az belső feszültséget okoz, és akkor robban, mikor a legkevésbé várnánk. Inkább nézzünk szembe a tényekkel: gyermeket várni valóban nagy boldogság, de engedjük meg magunknak azt is, hogy kifejezzük az új élethelyzethez kapcsolódó félelmeket és bizonytalanságot.
Manapság szerencsére már nem ritka, hogy a leendő anyukák megosztják egymással az ilyen jellegű gondolatokat – akár egy online csoportban, akár egy jógaóra után –, ami egyrészt fellélegzést jelent, másrészt a negatív érzelmek feldolgozását is segíti. Ha el tudjuk viselni, hogy ambivalens érzések rohannak meg minket, könnyebben túl is jutunk rajtuk.
„A házasság malterja a gyerek”
Ahhoz, hogy ennek a nem túl szép metaforának az igazságtartalmát feltárjuk, nem árt tudni valamit: az első gyerek születése a legnagyobb boldogság mellett is a párkapcsolatok fordulópontja. Újra kell definiálni a határokat, a szabályokat.
A szülői szerep átmenetileg háttérbe szorítja a „párként működést”, és míg ez a nőknél legtöbbször magától értetődően zajlik – szoptatni, pelenkázni, büfiztetni kell –, a férfiak testi-lelki elhanyagolásként élhetik meg.
Az intim együttlétek óhatatlan ritkulása miatt is a férfiak szoktak inkább panaszkodni. A nők el vannak foglalva a testük megváltozásával (szégyellik a felszedett kilókat, a pocakot), a baba körüli teendőkkel, és a hormonális rend se állt még vissza a normális szintre. Ha a párnak sikerül ezeket a kérdéseket tisztáznia, ha meg tudnak állapodni (szóban és tettekben) egy másfajta – mindkettejük számára kielégítő – új felállásban, a baba érkezése erősíti és mélyíti a kapcsolatot.
Egy későbbi életszakaszban (például a második gyermek születésekor vagy a kamaszkor beköszöntével) a gyermekágyas hetek-hónapok fárasztó feladatai és a kibírhatatlanul soknak tűnő átvirrasztott éjszaka már csak emlék lesz, méghozzá olyan emlék, amin mosolyogni, anekdotázni lehet. Ezek a történetek egy-egy családi összejövetelen elmesélve nemcsak szórakoztatóak, de valóban erősítik a „kötést”, az identitást, a családban elfoglalt szerepeket, az elfogadást és az összetartozást.
„A gyerek születésekor lesz a párból család”
Az első gyermek születése egyéni szinten sok mindent felbolydít a szülőkben, de maga a rendszer is átalakul. A párból szülővé válás nem megy zökkenőmentesen még akkor sem, ha a jövendő anya és apa felkészülten és örömmel várja első közös gyermekét.
Ahhoz képest, milyen ritkán esik róla szó, elég gyakori a szülés utáni depresszió. (Minden tizedik nő szenved hasonló panaszoktól.) Enyhébb formája – a szinte normálisnak tekinthető baby blues – csak néhány napig tart, és a kialvatlansággal, a hormonok zűrzavarával magyarázzák. Ilyenkor jellemzőek a hirtelen hangulatingadozások, a libikókázás az euforikus öröm és a sírógörcs között. Rendszerint magától eltűnik, de ha a tünetek nem távoznak el 1-2 héten belül, mindenképpen érdemes segítséget kérni.
Az ilyen váratlan hangulatváltozás szinte mindig felkészületlenül éri az apát és a nagyszülőket is, akik esetleg értetlenül állnak a helyzet előtt. A párból családdá alakulásnak fontos fordulópontja lehet, mikor a felelősséget megosztva, a babagondozás nehézségeit megkönnyítve odaállnak az anya mellé, és nem vádaskodva, hanem megértéssel közelítenek hozzá.
A baba születése a nagyszülők életében is változást hoz. Ha el tudják fogadni, hogy bizonyos szempontból háttérbe szorulnak, hiszen szülőként már nem funkcionálnak a gyerekeik életében, egy egészen más területen nyílik lehetőség a kibontakozásra: a szülőség felelősséggel terhelt állapotát felcserélhetik a felszabadultabb, örömökben dúskáló unoka-nagyi kapcsolatra.
Az immár anyaszerepben levő gyermek is új szemmel tekinthet a szüleire. Amikor egyszer csak azt veszi észre, hogy szigorú és merev apja az új szereposztásban elhomályosodó szemmel dajkálja az unokáját, olyan régi sérelmek oldódhatnak fel, amelyeket szavakkal talán sosem lehetett volna rendezni.
Még nincs hozzászólás