Ötezer éve ér a paszuly az égig
Az olyan mesék, mint a Piroska és a farkas, Az égig érő paszuly vagy a A Szépség és a Szörnyeteg nem csupán az európai mesekönyvekben lelhetők fel. Dr. Jamie Tehran, a Durham Egyetem kulturális antropológusa például a Piroska és a farkas történetének mintegy 35 változatát gyűjtötte össze a világ különböző tájairól.
Bár a mai változatot először 17. században jegyezték le, a kutató szerint a történet több mint kétezer éves lehet. „A legkorábbi variáció az Aesopus-mesékben olvasható, Krisztus előtt 600-ra datálódik, így az eredetei verzió feltehetően ennél is korábbi lehet. Igazán ősi mesével van tehát dolgunk, amely az idők során folyamatosan alakult.”
A népmesék kutatói szerint a történetek a népvándorlások során, illetve a korabeli kereskedelmi útvonalak segítségével válhattak ismertté a különböző tájakon. A Piroska és a farkas esetén például míg az európai változat szerint a kislányt a farkas téveszti meg nagymamának öltözve, addig a kínai változatban ugyanezt egy tigris teszi.
A magyar mesekincs egyik legismertebb mondaköre az igazságos Mátyás királyról szól. Pedig uralkodása alatt nem volt népszerű. Hunyadi János kormányzó fiaként, azaz királyi vér nélkül került a trónra 1458-ban, tizenöt évesen, és ez sok főúr nemtetszését váltotta ki. A nép pedig elsősorban a törökök és a Nyugat ellen vívott háborúk és a miattuk kivetett magas adók miatt nem szerette az uralkodót. Mátyás fényűző, reneszánsz életmódja még inkább visszatetszést kelthetett ezekben a vészterhes időkben.
Akkor minek köszönhetőek a róla szóló mesék? Egyes elméletek szerint a Mátyás halálával trónra kerülő, gyenge II. Ulászló lehet a kulcs, mert uralkodása alatt megbomlott a rend az országban, s kezdték visszasírni az erős kezű királyt. És megszületett Mátyás, az igazságos a mesékben, amelyek korábban nem róla szóltak.
A nép között járó-kelő, igazságot osztó király mindaddig ugyanis az Anjou-házi I. Lajos volt, aki 1342 és 1382 között uralkodott. A Nagy Lajosként ismert lovagkirály a középkori Magyarország fénykorát hozta el: nemcsak belső békét teremtett, hanem sikeres hadjárataival nagyhatalommá is tette az országot.
A kedvelt vagy utólag megbecsült uralkodókról könnyen elterjedtek a hasonló mondák máshol is: a franciáknál például IV. Henrikről, a németeknél Nagy Frigyesről, az osztrákoknál pedig II. Józsefről tartották úgy, hogy inkognitóban járt-kelt az alattvalók között. Valószínű azonban, hogy egyikőjük sem tett ilyet.
Más elméletek ugyanakkor azt mondják, Mátyás királyunkra nem csak ráragadtak ezek a történetek, hanem alapjuk is volt. Legalábbis annyi, hogy maga Hunyadi Mátyás tett a legendák elterjesztéséért, az udvari történetírói alkalmazásával.
Ezzel szemben Iránban, ahol nem megszokott, hogy egy fiatal lány egyedül sétálgasson, a történetnek egy kisfiú a főszereplője, de feltehetően az afrikai változatok állnak legközelebb az eredetihez. Tehran szerint a „közös ős”, avagy az eredeti mese hasonlíthat A farkas és a kecskegidák történetéhez is, melyben egy farkas nagymamának öltözve igyekszik bejutni a kecskegidák házába.
Persze ez nem csupán egy történetre igaz: egy nemrég megjelent kutatás során 275 indoeurópai mesét vizsgáltak meg hasonló eredményekkel. A Grimm fivérek gyűjtéséből ismert történetek közül több ugyanis egyidős lehet az indoeurópai nyelvek születésével, írják a szerzők a Royal Society Open Science hasábjain.
Filogenetikai, avagy fejlődéstörténeti analízissel: a nyelvi, illetve földrajzi közelség segítségével térképezték fel az összefüggéseket, és arra jutottak, hogy ezek a mesék jóval ősibb eredetűek, mint az ókori mitológia történetei.
Így például A Szépség és a Szörnyeteg körülbelül négyezer éves, Az égig érő paszuly ötezer éves, és a mese, melyben a kovács eladja a lelkét az ördögnek cserébe mindenféle különleges képességekért, körülbelül hatezer esztendős lehet.
Hogyan maradtak mégis fenn ilyen kis eltérésekkel? A kutatók ezt a történetmesélés, illetve az időtlenség bűvös erejével magyarázzák.
Sara Graça da Silva, a Lisszaboni Egyetem néprajzkutatója szerint: „Ezek a mesék olyan ellentéteket mutatnak be, mint a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a büntetés és a jutalom, az erkölcs és az erkölcstelenség, a férfi és a nő... ezek a motívumok pedig egyetemesek, időtlenek.”
Még nincs hozzászólás