Ősi erők segítsége
A természeti népek tudása évezredek tapasztalataira hagyatkozva, azokat összegyűjtve és továbbadva segítette a szülő nőt gyermeke világrahozatalában.
Az ősi népek saját tapasztalataik és az állatvilágban látottak alapján felismerték, hogy a szülés, születés szempontjából a hanyattfekvés a legkedvezőtlenebb testtartás. Éppen ezért leggyakrabban ülő vagy guggoló helyzetben szültek.
Lélekfa és segítség
A belső-ázsiai népeknél például kapaszkodó, támaszkodó helyzetben hozták világra a nők gyermekeiket, és a fát, amelybe a szülő nő kapaszkodott, lélekfának nevezték. Az indiánok körében a nő négykézláb egy karót markol, míg társa szétterpesztett lábbal fölé hajolva, kézzel fogja át domború hasát, és segíti őt a szülésben. Hawaiin, Új-Zélandon és Dél-Amerika egyes területein még ma is természetes folyamata a szülésnek, hogy az asszonyok, ha elérkezett az idő, vízbe merülnek, és ott hozzák világra gyermeküket. A víz hullámzása, enyhén masszírozó mozgása ellazítja az izmokat, és csökkenti a fájdalmakat. A segítők körülötte állnak, és várják az újszülött érkezését.
Emlékek alapján tudhatjuk, hogy a maja és az azték kultúrában az anya térdelő helyzetben vajúdott, és rúdra függesztett kötélbe kapaszkodva hozta világra gyermekét. Segítője vagy szemben térdelt vele, és segítette a hasprést, vagy a háta mögé guggolt, és kezével és térdével támasztotta. Segítőket máshol is találunk: a nomád és vadászó törzseknél tapasztalt idős asszonyok, parasztbábák végezték ezeket a feladatotokat, vagy ha ilyen nem akadt, már szült asszonytársuk is megtette helyettük.
A zene hatalma
Kongóban szinte máig zenével, dobszóval biztatják a szülő nőt, máshol vallási énekeket mantráznak. Az arab kultúrában a rituális hastánc segíti a szülő asszonyt. Számos törzsben a nőtagok körbeveszik a szülő nőt, s ismétlődő has-mozdulatokkal táncolnak körülötte, így mutatva meg, hogy a szülést mely mozgások segítik elő. A hastáncot mindannyian mezítláb táncolják, ami közvetlen kapcsolatot teremt a Földanyával. A természeti népek, primitív törzsek által ismert gyógynövények száma több százra tehető, és ezek jó részét már a kőkorszaki közösségek is használták. A hasis és az ópium mellett ismertek más narkotikus szereket is. Legtöbbször azonban az őrjítő erősségű, ritmusos dobpergés, a sámán monoton ráolvasó imája és tánca is ilyen hipnotikus, önkívületi állapotot idézett elő.
Szertartások
Általában elmondható, hogy a legtöbb helyen a férfiak nincsenek jelen a szülésnél. Többnyire egy másik helyiségben vagy a házon kívül imádkoznak a szülésre fókuszálva, általában egyedül, néhol egy-két férfi társaságában. A szülés a legtöbb primitív törzsnél vagy nyilvánosan zajlott, vagy – ha szemmel veréstől féltek, például Óceánia, Latin-Amerika, Dél-Kína egyes területein – egy kunyhóban történt.
Ám Dél-Afrikában a nők egyedül szülnek. Kimennek az erdőbe, megszülik a gyereket, a lepényt, elharapják a köldökzsinórt, majd visszatérnek a közösségbe. Egyes indiánoknál a kispapa a szülés megindulásakor szintén vajúdni kezd. Annyira beleéli magát, hogy átérzi a fájdalmat, ezért hangosan kiabál, nyög.
Még nincs hozzászólás