Őrség, a gyönyörű ősrégi táj
Harminc-negyven évvel ezelőtt az Őrséget azok a tudós és művész emberek fedezték fel újra az országnak, akiknek nagyon elegük volt a főváros idegesítő nyüzsgéséből. Akkoriban ez a vidék nagyon messze volt Budapesttől, mégis megérte ideutazni, mert már rég elfeledett csend és békesség honolt a szelíd tájon. "Az Őrségben töltöttük a nyarat" - ez ma is olyan ember beszámolója, aki természetkedvelő, akit elbűvölnek a családias társas kapcsolatok, aki fel akar és képes is feltöltődni egy vidék sajátos hangulatából.
Azt mindenki tudja, hogy az Őrség a honfoglalás után idetelepített magyar őrállóktól kapta nevét, akik a környék dombjairól figyelték a szomszéd népek és hatalmak életét, mozgásait. De az már kevésbé közismert, hogy a kavicsból, folyami üledékből keletkezett dombok, amelyeket az Alpok vízfolyásai formáltak, gyenge lehetőséget kínáltak a gazdálkodásra.
Egy-két, legfeljebb négy-öt ház népét tudták eltartani, s ezek a kis dombháti házcsoportok, a ’szerek’, melyek sok település nevében szerepelnek. Itt marhákat legeltettek, de almuk az istállóban erdei avar volt. Hajdinát és gyümölcsöt termesztettek, olajat csak a tökmagból tudtak nyerni. Mindez ma is meghatározza a táj ízeit, és különlegessé teszi a vidék konyháját a magyar ételek között.
A környéken autózva a szerek mellett szemet szúrnak majd a haranglábak is. Ilyeneket az 1500-as évektől emeltek, de mivel toronytörzsüket fából ácsolták, és tetejüket zsindellyel (hasított fával) fedték, gyorsan pusztultak. A legrégebbi, nagyrészt eredeti példány Pankaszban 1755-ből való.
Trianon emlékévében meg kell említeni a kercaszomori haranglábat, amely arra emlékeztet, hogy a helyiek 1920-ban sikeresen űzték ki innen a jugoszláv megszállókat, akik ezt a vidéket is a délszláv államhoz akarták csatolni. A határvédelem valóban az emberek vérében van errefelé, hiszen a népességet az egykori őrállók utódai alkotják, ez a hely folyamatosan lakott a kezdetek óta.
Ingola és kástu
A szomszédos falvakat elválasztó dombsor között patakok csörgedeznek, amelyek a tavaszi áradáskor fenyegető folyókká nőhetnek. Ezekben is van pisztráng, a halakhoz nem értők számára ismeretlen küsz és ingola, de a horgászni vágyóknak három tó kínálja a legjobb lehetőséget, a Hársas-, a Vadása- és a Himfai-tó.
Bár ezek mesterséges tavak, környezetük szerencsére nagyon is természetesnek hat, semmi zavaró kiépítettség, tóparti bulihely. Az egyetlen ’vendéglátóipari egység’ Joli néni, aki vasárnap esténként a Vadása-tóhoz tolja pereccel, pogácsával, kürtős kaláccsal megpakolt biciklijét.
Egyre újabb sajátosságokat fedezünk fel a kocsiablakon kinézve. Mint az olykor hatalmas, a házak gazdasági szárnyától is különálló szénapajtákat, vagy a sokszor ugyancsak egymagában álló kamrát, a kástut. Majdnem mindenütt megállít minket egy, az 1850-es évek előtt épült gyönyörű gerendaház. Ilyen a magyarszombatfai fazekasház, ahogy a nagyrákisi tájház is. (A későbbi években már téglával építkeztek, és cserepet használtak a rozsszalmából készült zsúp helyett.)
Az Őrség abban is egyedi, hogy a legszebb házait bemutató szalafői Pityerszeri Falumúzeum építményei eredeti helyükön állnak, nem egy skanzen többfelől összehordott kincsei. Elgondolkodtató, hogy fából, szalmából, sárból, mészből és hamuból milyen gyönyörű házakat tudtak építeni az itteniek. Ez a falumúzeum kihagyhatatlan program, mondhatni, kötelező őrségi helyszín.
A rejtett mondandó kivilágosodik
Sokan állítják, hogy az Őrség jobbá teszi az embert. Mert errefelé még később is úgy épültek a házak, hogy eléjük előtornác, úgynevezett kódisállás került, ahol rossz időben vagy éjszakára meghúzhatták magukat a koldusok, a vándorok. Talán nem véletlen, hogy ezen a vidéken, Körmenden dolgozott dr. Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa”, aki ingyen gyógyította a betegeket, és akit ezért II. János Pál pápa 2003-ban boldoggá avatott.
Kevés ősibb, meghittebb és mégis izgalmas temploma van Magyarországnak, mint a veleméri Szentháromság-templom, melyet még az Árpád-kor elején kezdhettek el építeni. A kicsiny templomban megmaradtak az Aquila János által 1377–78-ban festett freskók titkos üzenetet hordozó részletei, amelyeket csak néhány nevezetes napon, mint a téli és nyári napfordulókon, vagy a napéjegyenlőségkor világít meg úgy a fény, hogy rejtett mondandójuk világossá váljék.
A kis templom sokszor állt a pusztulás szélén, de most felújítva nemcsak egyházi események otthona, hanem esküvők mellett hangversenyeket is tartanak benne, körülötte búcsúkat rendeznek.
Ősi és mai értékek
A kis méreteknek hála, az Őrség jellege még a régi. Az ide költöző, ide látogató művészek bevonásával lassan kialakult a Virágzás napjai fesztivál, amely pünkösdkor több őrségi településen zajlik, de ez sokkal családiasabb, mint a hasonló adottságokra épülő Kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál. Itt, Őriszentpéteren, a Látogató Központ koncerttermében még minden halk hang hallható, még a legtöbben ismerik egymást a hallgatóságból.
A színész Rátóti Zoltán álmodta meg a magyarföldi fatemplomot, melyet 2010-ben szenteltek fel, és az Őrség egy legújabb építészeti értékének tartják. A tervező, Mújdricza Péter meríthetett a környék hasonló, csak még a középkorból származó körtemplomainak stílusából, mint például a nagytótlaki rotundáéból.
A templom eleve úgy épült, hogy maga és közvetlen környezete alkalmas legyen kulturális rendezvények megtartására is. A negyvenfős falu ötvenfős templomában és annak kertjében, a Fatemplom Fesztivál idején az országosan ismert fellépők olykor százak előtt szerepelnek.
Dödöllét a cserépedénybe!
Az Őrség sokáig jellegzetes alakja a gerencsér, azaz a fazekas volt. A helyi, jó minőségű agyagra alapozva ma is sokan foglalkoznak fazekassággal, és az árusok minden kulturális eseményen megjelennek, hogy portékáikat kínálják. Bár a kisebb-nagyobb fesztiválok száma egyre nő, ahol árusítanak, igazi ünnepük a nyár közepi nemzetközi fazekastalálkozó és vásár Magyarszombatfán. Ilyenkor a Fő utca mindkét oldalán népi mesterek remekművei sorakoznak elképzelhetetlen minőségben és mennyiségben. Lehetetlen megállni, és nem venni valamit, mert a fazekasok minden ízlés számára készítenek vonzó tárgyakat.
Egy ilyen nagy vásár arra is jó alkalom, hogy a cserépedényeket azonnal kipróbálhassuk rendeltetésüknek megfelelően, és megpakoljuk a híres őrségi dödöllével, tökös-mákos rétessel, különféle kecskesajtokkal és kolbásszal.
Aki gyerekkel érkezik, és a virtuális világból, a kütyük bűvköréből kicsit a természethez közelítené gyermekeit, annak legjobb egy nyitott gazdaságot felkeresni, ahol a srácok láthatják, hogyan élnek együtt emberek és állatok. Hogyan lesz a búzából, kölesből, hajdinából liszt, honnan és hogyan kerül hozzájuk tojás, és hogyan dagasztanak ezekből tésztát. Egy egész napot el lehet itt tölteni, megnézni a gazdálkodás régi és új szerszámait, állatokat simogatni, vagy beállni a gondozásukba, esetleg megetetni őket. De akad szállás is, több napra lehet maradni.
Az Üveghegyen innen, az Őrségen túl
Gyerekekkel jó program átmenni az Őrség szlovén részére, Gradba (Felsőlendva), ahol egy hatalmas vár található kiállítótermek tucatjaival, szobák százaival. Fiúknak-lányoknak egyaránt érdekes, legalább félnapos program. Ha már kóvályog a fejük a tömény kultúrától, az egész családot várja Moravske Toplicén (Alsómarác) a négy évszakos fürdő és vízi élménypark, nagyszülőktől a legvadabb kamaszokon át a pici babákig mindenkinek nyújt valami kellemes érdekességet.
És ha már az Őrség határokon túli részénél tartunk, az osztrák Heilgenbrunn (Szentkút) nem csak egy gyönyörű pincefalu évszázados népi épületekkel, hanem e házakban megvehető ó- és friss borokkal is. Egy őszi Spritzer a sógoroknál ad némi derűt a legborúsabb léleknek is.
Nem írtunk most a környék szélén lévő nagyobb városok, Szentgotthárd, Körmend és Zalaegerszeg számtalan értékes látnivalójáról, ahogy kihagytuk az Őrség honfoglalás előtti történelmi emlékeit is. Pedig a római korban erre haladt a Borostyán út, amely olyan jelentős városnak adott életlehetőséget, mint Salla, melynek építőkövei ma is láthatóak egy őrségi település házaiban. De melyik is ez a mai város? Adjuk fel a kérdést a gyerekeknek!
Lehet, hogy sietni kell, hogy az Őrséget még ősi csendjében és nyugalmában találjuk? Vagy már elkéstünk, és túlságosan divatos lett a hely, felszökő ingatlanárakkal, egyre zajosabb és népesebb rendezvényekkel?
Lehet, hogy lassan több hírességet látni a helyi kispiacokon, mint a Pesti Váci utcán, Tihanyban, a Balaton-felvidéken vagy Szentendrén?
Akárhogy is, ezt ne otthon döntsük el, hanem az Őrségben, amely télen-nyáron gyönyörű, és a legtöbb ember véleménye szerint még alkalmas az elvonulásra, a pihenésre vagy az elmélyült gondolkodásra, a természethez való visszatérésre.
Még nincs hozzászólás